Élet a bébiétel után

Mióta megszületett Levikém,az evéssel sosem volt probléma. A hozzátáplálás rögös útján is,egy-két kivétellel szívesen vette az újdonságokat,sosem volt probléma. Főzeléket, gyümölcsöt bármilyen kombinációban kínálhattam Neki,gond nélkül elfogadta.

Pár hete viszont megváltozott a helyzet. 

Elkezdtem ugyanis bevezetni az étrendjébe a "felnőtt" ételeket,vagyis fokozatosan adom Neki azt,amit mi is eszünk. A bolognai spagettivel kezdtünk,mert a bébiételek között a paradicsomos krumpli volt a kedvence,majd az üveges bolognait falta. Így kínáltam hát később a mi spagettinket,amit olyan kitörő örömmel fogadott,h nem győztem kanalazni Neki.:)

Az egybesült fasírt tört krumplival olyannyira ízlett,h az először kezébe adott villára egyesével szúrta fel a falatokat,és tette a szájába minden gond nélkül.

A krumplifőzeléknek már nem volt ekkora sikere. Beleszagolt,és félre is tolta. A hozzá sütött virsliből is kettőt harapott,majd azt is eltolta. Pedig már hasonlót evett bébiétel formájában,azt hittem,nem lesz gond vele. Kis idő elteltével harapott még néhányat a virsliből,és ezzel befejezte az ebédet.

A zöldbabfőzelék hasonló sorsra jutott,mint a krumpliból készült,de már annyira nem lepődtem meg. 

Ugyanígy jártunk a húslevessel,és a ragulevessel is. Aztán persze gondolkodóba estem,h miért utasít el ennyi féle ételt,aztán rájöttem,h talán túl gyorsan vezetem  be az újdonságokat. Rengeteg féle új étel,rengeteg féle új fűszer,és minddel meg kell külön ismerkedni.

A borsófőzelék sem kellett,majd mikor Apuka elkezdte enni,az ölébe kéredzkedett,és a tányérjából kezdte kanalazni a zöld bogyókat.:) Én persze jól meglepődtem,h így megeszi,de ezzel együtt örültem,h végre bővül az étlap.

Van viszont egy nagy kedvenc,a kifli. Ha nem ebédel rendesen,akkor kéri,sőt mi több,nyafog érte,főleg,ha friss,mert azt viszont imádja! A nap bármely szakában meg tudná enni.  De mégsem élhet kiflin a gyerek. :)

Vannak viszont olyan ételek is,amiket időnként megeszik,de sokszor elutasítja. Ilyen például a pogácsa,amit két alkalommal elfogadott,legközelebb már rá sem akart nézni. Vagy a kakaós csiga,ami ezidáig nem kellett Neki,de tegnap akkorákat harapott belé,h 10 perc alatt eltűnt az egész! :) A diós kiflivel ugyanez a helyzet.

Ezt az egész helyzetet végig gondoltam,és először aggódtam is,h nem eszik a gyerek,nem jut elég tápanyaghoz. De aztán rájöttem,h ez ilyen formában nem igaz,mert eszik,csak megválogatja,h mit. Én meg úgy döntöttem,h szélesítem a választékot,h ha bármibe is lesz kedve belekóstolnia,akkor az tartalmazzon minél többféle vitamint,tápanyagot. Azt hiszem,mást nem is tudok tenni...

Felső szemfogak

Nem is emlékszem,mikor írtam utoljára a fogacskákról. Sok idő eltelt azóta,h a tizenkettedik is előbukkant,pedig nagyon sokszor azt hittem,h "holnapra biztosan áttör a következő". De csak turkált a szájában Kicsikém, rágicsált, amikor és amit csak lehetett. Többször sikkantott és sírt spontán,és én csak reménykedni tudtam/tudok,h történik végre már valami.

Figyelgettem,nézegettem is az ínyét,h látok e valamiféle változást,de sokáig semmi. Tegnap este viszont észrevettem,h a felső szemfogak helyén egy-egy fehér pontot látok. :) A szemfogak csúcsai törtek át,teljesen egyszerre! Nagyon édes a kis pontocskákkal,amikkel együtt már 14 foga lesz Kincsemnek.

Bújócska

Nyár van,a teraszon teregetek. Mi is lenne hát a legjobb játék Kicsimnek,mint hogy bebújik a ruhák közé,és várja,h megtaláljam...:)

A gyerekorvos és a Zymafluor

Múlt hét csütörtökön Levikémen megint,immáron negyedik alkalommal úrrá lett a levertség,aluszékonyság. Reggel tovább alszik,majd a reggeli szertartás közben,a pelenkázón elalszik,és én teszem is vissza,h aludhasson. Egész délelőtt alszik,csak két óránként kel fel inni. Legelőször a 15 hónapos oltása után volt ilyen. De most nem kapott oltást,és a másik két alkalommal sem,így tanácstalan voltam,h ezt mi okozza.

A legnagyobb bánatom az,h itt a faluban,sőt a szomszéd településen sincsen gyerekorvos,így nem tudom,h kihez forduljak. Levi születésekor kérdeztem Védőnőmet erről,és azt mondta,h havonta jön ki a tanácsadásra majd egy gyerekorvos,és akkor majd mindig szól,h menjünk. Jött is,szólt is,csak ott hibádzott a dolog,h ez a lehetőség csak a gyerek 1 éves koráig volt igénybe vehető. Ha lehet így fogalmazni. És utána? Ne legyen beteg a gyerek? Persze,elvihetem a körzetihez,a sok felnőtt beteg közé,és reménykedhetek,h megfelelő ellátásban fog részesülni. De én ebből nem kérek,inkább szeretném,ha egy gyermek szakorvos látná,kezelné.

Ismerje meg,legyen tisztában mindennel,ami Levim egészségügyi kartonján szerepel. Megaztán lehet,h régimódi vagyok,de szerintem minden gyereknek kell,h legyen gyerekorvosa.

Érdeklődtem is hamar,h kihez fordulhatnék,akit ajánlanak,szeretnek. Gyorsan kaptam is egy telefonszámot, soproni gyerekorvosét,a város szélén,20 perc autóútra. Felhívtam, elmondtam,h nincs orvosunk itt,és azonnal,készségesen mondta,h menjünk nyugodtan. Én nagyon örültem,és vártam a hétfőt,h mehessünk Hozzá a rendelési idejében.

Egy őszhajú aranyos doktor bácsi volt. Mutattuk is Neki Elsőszülöttünket,és már tehettem is fel a kérdéseimet.

Az első az időnkénti aluszékonyságra vonatkozott, mire megfogta Levi tarkóját,nyakát,és azt mondta,h meg vannak duzzadva a nyirokcsomói,ami arra utal,h vírusfertőzésen esett át!! Nem tudtam hirtelen,h örüljek ennek a hírnek,vagy nem. De gyorsan rájöttem,h ez jó hír,mert ugye végre tisztán látok,és ha ennyi egy vírusfertőzés Nála,h alszik délelőtt,akkor azt hiszem szerencsések vagyunk.

A következő kérdésem a fogára vonatkozott,pontosan a metszőfogain lévő fehér foltokra. Már kérdeztem erről a körzeti orvost és a Védőnőt is,egyikőjük sem tudott pontos választ adni rá,h mi okozza,mindketten legyintettek,h nem kell vele foglalkozni. Nem nagyon nyugtatott meg a dolog,így a doktor úrnak is feltettem ezt a kérdést. 

Azt mondta,h gyenge a fogzománca,ezáltal sérülékenyek a fogai,és írt fel Zymafluort,napi egy szemet,amit egészen a fogváltásig kell szednie. Persze ki is váltottuk,de aztán itthon utánanéztem ennek a készítménynek,és mondhatni totálisan elbizonytalanodtam.

Rengetegen ellenzik a fluor szájon át történő szedését,mert méregnek tartják. Más szülők pedig dícsérik,mert erős,egészséges fogai lettek az ezt szedő gyerekeiknek. Én meg most itt állok,és fogalmam sincs,h azzal teszek e jót a gyerekemnek,ha az erős fogak érdekében beadom Neki,vagy pedig ha megkímélem ettől a "méregtől".

Aki hallott már erről a készítményről,és van tapasztalata,véleménye,kérem ossza meg velem! köszönöm...

Egy korszak lezárult

Nagyjából két hónapja írtam arról,h Kicsim egyértelműen tudtomra adta,h a reggeli anyatej nem kell többé neki. Világos jelzés volt,és nagyon örültem neki,h Ő döntött ebben az ügyben. Így maradt az esti szoptatás,ami a napirendjét lezárta,fürdés után álomba ringatta. Igazi szertartássá vált.

Miután a reggeliről lemondott,úgy gondoltam,h most várok. Teljen el egy kis idő,egy darabig maradjon meg az esti,aztán ha addig nem jelzi szándékát arra vonatkozóan,h már nincs szüksége rá, 2 éves korában leválasztom. Úgy gondolom,és mindig is úgy gondoltam,h ha lesz tejem,akkor is a legkésőbbi időpont,ameddig a szoptatást helyénvalónak gondolom,az maximum 2év.

De 1-2 héttel ezelőtt azt vettem észre,h már nem időzik ezzel a programmal esténként annyit,mint eddig,és napról napra egyre kevésbé igényli. Világosan jelezte,ha elég volt: felült,és lehúzta a pólómat. :) Én meg nagyon örültem,és azt gondoltam,h nemsokára teljesen le fog szokni róla..

Történt aztán e hónap 13-án,h nem mutatott már semmi hajlandóságot a dolog iránt,a fejét elfordította! Én persze nem erőltettem,sőt nagyon örültem is neki,h nem nekem kell megfosztanom tőle,amikor Ő még ragaszkodna hozzá. Elérkezett tehát ez az idő is,amikor önállóan döntött egy fontos dologról,és leválasztotta magát!! :)

Ezzel egy korszak lezárult,ami egy fantasztikus időszak volt,és ami nagyon közel hozott minket egymáshoz. Összesen 21hónap és 14nap...

Buborék

Nemrégiben észrevettem fürdetés közben,h a habot két tenyérből kifújva micsoda kacagásba kezd Levikém. Annyira tetszett neki,órákig el tudta volna nézegetni,ahogyan kifújom a habot a kezeim közül,és ahogy a vízre szállnak az apró darab habok.

Akkor kitaláltam,h venni fogok egy buborékfújót Neki. Két napja kaptam is,Micimackós címkével,gondoltam ez épp megfelelő lesz. Este,fürdésnél be is vetettem. Először csak nézte,h mit csinálok,és mi az a sok gömb,ami mindenfelé szálldogál. Erősen koncentrálva nézte,közben hunyorított is,de egy pillanatra sem tévesztette őket szem elől. :) Aztán már felállva várta,h mikor fújom a következőket,és nevetve nyúlt utánuk! :)

Amikor készültem abbahagyni,mert hűlt a fürdővíz,hisztivel adta tudtomra,h még nem kellene abbahagynom :) Azóta dugdosnom kell előle,mert reggeltől estig,evés,alvás helyett is szívesen elnézegetné a buborékokat...

Önállósodik

Komoly fejtörést okozott nekem az,amikor egyszer csak nem fogadta el a főzeléket Levikém. Eddig nem volt vele probléma,ízlett neki mindegyik,időnként már a mi ebédünket is jóízűen ette. De voltak olyan napok is,amikor hiába kínáltam Neki főzeléket,vagy a mi ebédünket,akár gyümölcsöt is (!),nem fogadta el. Pedig a házi gyümölcsjoghurtokat mindig falta,alig győztem Neki adni. Akkor már végképp nem értettem.

Aztán történt egy nap,h megelégeltem a dolgot,és otthagytam előtte a gyümölcsét,én pedig ettem tovább a magam ebédjét. Egy pillanat múlva odanézek,és azt látom,h a kanalat marokra fogva merít a gyümölcsből és erősen koncentrálva próbálja becélozni a szájába. :) Én levegőt sem mertem venni,nehogy megzavarjam a koncentrálásban. Mosolygott a lelkem,és ott,abban a pillanatban leesett,h miért nem fogadja el már tőlem. Hát hiszen olyan Nagyfiú,h nem kell őt etetni! :) Az önállósodás útjára lépett.

Attól fogva minden ebédnél hagyom,h Ő kanalazzon,próbálkozzon,ügyeskedjen. Legtöbbször egy kis idő után megunja,és hagyja,h én adjam oda a maradékot. 

Pár napja fasírt és tört krumpli volt az ebéd. Ilyen darabosat még nem evett egyedül,sőt a fasírtot egyáltalán nem ette meg eddig. De én mindenképp meg akartam kínálni vele,és mivel ezt nem lehet kanállal enni,elővettem az étkészletéből egy villát,és azzal együtt tettem le elé. (Ugyanis emlékeztem rá,h egy alkalommal megfogta a villámat,és engem utánozva próbált falatot rászúrni.) Apuka furcsán nézett,és kérdezte,h nem lesz-e korai még. Én azt mondtam,h leülök mellé,figyelem,egy próbát megér. Ez duplán újdonság volt Neki,de egyszer mindent el kell kezdeni.

Kiscsibém a legnagyobb természetességgel marokra fogta a villáját,felszúrt egy fasírt darabot,és szép óvatosan a szájába tette!!! Mi Zolival tátott szájjal néztünk egymásra,és nem kaptunk levegőt a meghatottságtól!!

Az én hősöm

Ha felüti a fejét valami vírus,baktérium,vagy egyéb betegség,azonnal görcsbe rándul a gyomrom. Képtelen vagyok higgadtan reagálni a tünetekre,amik Kicsimet gyötrik. 

Például itt van a láz. 

Legutóbb tegnapelőtt reggel jelentkezett, a 38,9-es magasságával,amitől kellőképpen ideges is lettem. Hogy mitől lehet,mikor mivel csillapítsam,és hát Levim szemeibe ha belenézek,a szívem is sajog. Bágyadt,kedvetlen,étvágytalan. Én meg segítek,ahogyan tudok,de nem mindig tudok. És olyankor bújik,nyűglődik,és van,h pityereg is.

Ilyenkor csukló borogatást is szoktam tenni Kicsimre,amit elég nehezen tolerál. Eleinte csak sírdogált,mikor feltettem,próbálta lefejteni magáról,nagyon nem tetszett Neki. A sokadik alkalommal már elég volt,mikor meglátta a vizes zsebkendőket,és hangos sírásba kezdett. Én persze legszívesebben kidobnám azonnal a borogatást a legközelebbi ablakon,de sajnos ha ez segít,akkor könyörtelennek kell lennem. Belül én is sírok Vele. Felteszem Neki,és magamhoz ölelem. Odasúgom a fülébe,h "ne haragudj,de muszáj",és egy nagy puszit adok a sírástól nedves arcocskájára. Ezután még kettőt hüppög,és megnyugszik. :)

A lázkúppal kapcsolatban kettős érzéseim vannak. Szeretem,mert gyors és hatékony,de mikor beadom,az rettenetes. A láztól remegő gyereknek még fájdalmat is okozok,h később jobb legyen Neki. Hangos sírás,óriási könnyek. De megnyugszik,mikor felöltöztetem,és a hideg sem rázza.

És mivel lázat mérni is kell sajnos,és a lázmérővel is kisebb fájdalmat okozok,annak a látványától is már azonnali sírással reagál. De két csipogás,és vége. Majd odaadom a kezébe,h barátkozzon vele,és már mosolyog is!

Az esti fürdés koronázza a napot,ami mindenért kárpótolja. Törölközés,pizsama,szokásos rutin. A nedves zsebkendőket dugva viszem fel,h még csak ne is lássa,mire készülök. Ínyét bekenem,majd Apuka fogja Őt,míg előveszem a "fegyvert". Szomorúan nézi,majd egy szó nélkül dugja bele a kezét. Egyiket,majd a másikat is,és ránéz az Apjára: "látod milyen bátor vagyok!"-ezt olvasom ki a szemeiből...

Mamáéknál

Pesten volt intéznivalónk a héten. Belvárosi jövős-menős,ha kell,dugóban álldogálós. Ezért úgy döntöttünk,h Levikémet nem tesszük ki ennek a tortúrának,hanem a Mamához érve mi ketten ott maradunk,és Apukát útjára engedjük. Ez azért szuper megoldás,mert a Mama nagyon közel lakik az autópályához,így -Apuka javaslatára,unszolására- én vezettem fel. Életemben először,egy nagy útra vállalkoztam,és azt kell mondanom,h nagyon élveztem. Kicsit remegett a térdem,mikor ráhajtottam a sztrádára,de hamar rákaptam az ízére. :) 

Szóval megérkeztünk a Mamáékhoz,akik már tárt karokkal vártak bennünket. Szerencsére az időjárás tökéletes volt,szikrázó napsütés,így az autóból kiszállva azonnal futásnak eredt Levikém. Kinyújtóztatta tagjait azon nyomban,1 perc alatt felfedezte Csöpi kutya új kennelét,és a ház oldalához támasztott seprűt is. Mamáék pedig csak mosolyogva nézték.:)

Dél körül érkeztünk,és kábé 5 perccel később Kicsim belelépett véletlenül a cica tejébe. :) Zoknicsere,nadrágcsere. :) A fél 2kor esedékes ebédig jócskán volt még idő. Szaladgáltunk a veteményesek között,a virágoknál,a konyhában minden szekrényajtót kinyitott,becsukott. Majd megint kinyitotta,és megint becsukta. Ezt kipróbálta a fürdőszoba ajtóval,a nappali ajtajával,és a bejárati ajtóval is. 

Szépen ebédelt,és tudtuk,nem fog aludni evés után. Az élmények és az "idegen" hely miatt sem. Én fel voltam készülve minden eshetőségre, szemdörzsire, nyafira, hisztire. De a Papával rohangálás,és a kert felfedezése közben eszébe sem jutott,h álmos. Mama megkínálta kukaccal,amit bőszen eszegetett is,míg a lekváros bukta fel nem tűnt a színen.:) Közeledett felé,és egy szempillantás alatt kiköpte a szájában lévő kukacot,ami a kezében volt,eldobta. Megmarkolta a buktát,és boldogan falatozta. Persze Papáék egész idő alatt dokumentálták az eseményeket,főleg,h már annyi újdonságot csinál Kicsim,amit még nem is láttak. Össze-vissza puszilgatták közben,nem tudtak betelni vele. A teraszon ráadásul előrukkolt legújabb fintorával,Mamáék legnagyobb örömére,amit még nem sikerült eddig megörökítenem. Így élőben láthatták,ahogy hunyorít,felhúzza az orrát,és hátrahajtja a fejét,ahogy csak bírja. :) A jobbik eset az,mikor mindeközben áll,nem pedig fut,mert nagyon kemény tárgyak is jöhetnek szembe. :)

5 körül azért már dörzsölgette a szemét,álommanók nem voltak messze. Apuka közben befutott,csodálkozva látta,h Kisfia milyen éber az elmaradt alvás ellenére. Hát hiszen annyi felfedeznivaló volt,annyi minden más,mint otthon.

Fél 7kor már beborult,feltámadt a szél,Levikém is nyűgös volt már. Úgyh bepattantunk az autóba,és irány haza. Az első kanyarnál elaludt,de 1 óra múlva a fogfájás felébresztette,és keservesen sírt. Éppen megnyugodott,mikor hazaértünk,és már széles mosollyal futott be a szobába...

Vidám délután

A délutáni evések mindig nagyon jó hangulatban telnek. Ő kipihent,és jókedvű,jóízűen eszik,én pedig nagyon örülök ennek. Utána rengeteget bohóckodunk,nevetünk (én közben folyton puszilgatom),futkározunk,kiborítjuk a Legos dobozt,visszadobáljuk a darabokat,majd kiöntjük újra. Szóval jól érezzük magunkat. Tegnap is így volt ez,harsány jókedvünket meg is örökítettem.