Budapest,te csodás...

Nyár közepén,férjem szabadságának pontos dátuma és időtartama teljes birtokában felötlött  bennünk a kérdés: nyaralunk-e idén? Eddig még nem nagyon gondoltam rá,merthogy elég zűrösre sikeredett az elmúlt hónap,úgyh gondolkodóba estem. KisCsemeténkkel még nem voltunk távol az otthontól úgy,h az éjszakát nem a saját ágyában töltötte. Így jobbnak láttam,h nem keresgélünk helyet,szállást,mert első nekifutásra lehet,h nem fog összejönni az éjszakázás. Úgy gondoltam,h egy pesti rokonlátogatás pár napra tökéletesen megfelelő lesz így elsőre. Oda viszont 3nap a minimum,ha mindenhol legalább pár órát szeretnénk tölteni.
Megterveztük,összepakoltunk,elindultunk.
Levi nagyon szeret utazni autóban,általában elnyomja az álom nézelődés közben,de ha nem,akkor nyugodtan eljátszogat a köré gyűjtött játékhalommal. Na,most ez nem sikerült. 10perc után megunta a nézelődést,és féktelen ordításba kezdett. Nem volt hajlandó lecsillapodni éneklésre,zenére,simogatásra,sem semmilyen nyugtatásra sem. Hegykőtől Bábolnáig ez volt a műsor,majd kiszálltunk pihenni,friss levegőt szívni. Kis séta,nézelődés után úgy látszott,megnyugodott. Majd kis idő után folytatta,legnagyobb megdöbbenésünkre. Ilyet nem szokott csinálni,nem értettem a dolgot. Jó kis kirándulásnak nézünk elébe...
Délután megérkeztünk,megebédelt,és a sokadik próbálkozásra összerakott utazóágyba próbáltam letenni,mert az álmosság már úrrá lett rajta. Gondoltam tuti el fog aludni,mert baromi fáradt. Tévedtem.
Ahogy leért a lába az új ágyba,megint úgy rázendített,h ki is vettem. Szegényem ne szenvedjen,ha nem muszáj. De hát aludni mégiscsak kell,Anyósom kivitte babakocsiban egy körre az utcára. Gyerek 5 percen belül aludt,mint a bunda. Egy kő esett le a szívemről,végre tud pihenni.
Délután elmentünk régnemlátott barátnőmékhez,ahol két Csemete is lakik. Remekül érezték magukat a Lurkók,jöttek-mentek-intézkedtek,minden simán ment. Hazafelé a kocsiban Levikém el is aludt. Második alvás is kipipálva.
Eljött az este,fürdés rendben,etetés rendben. 
Tenném le az ágyába,megint üvölt. Ezt nem hiszem el. Most az ágy a probléma,az idegen hely,vagy egyszerűen szokatlan minden? Kivettem,és úgy döntöttünk,ahogy még soha,h aludjon velünk a nagy ágyban. Mert otthon külön kuckója van,külön alszik,mióta megszületett.
Szóval magunk mellé vettük,villanyoltás. Levikém csak ült középen,nézett körbe,jobbra-balra,h most mi történik. Lefeküdt,ringatta magát csendesen,fészkelődött. De csak nem jött álom a szemére. Forgolódott ide-oda,de legtöbbször keresztben feküdt,az Apjának a veséjét rugdosta,nekem pedig az orromba dugta a mutatóujját. Röhögőgörcsöt kaptam,és persze senki nem tudott aludni. Aztán csillapodott kicsit,a lába megállt,a fejét bedugta a nyakamhoz és szépen elaludt. Én is bóbiskoltam.
Aztán cirka fél óra múlva arra ébredtem,h hirtelen felül Levim,nagyokat sóhajt,majd megint rákezdi az ordítást,de olyan csillapíthatatlanul,h a szívem hasított belé. Villany fel,ringattuk az éjszaka közepén,nyugtattuk,h mindenki itt van,nem kell félnie,de Ő úgy sírt,h közben alig kapott levegőt. Letettük az ágyra,leültünk mellé,és attól kicsit megnyugodott. Csak ült,és játszani próbált. Rendben van,de ki fog aludni? Másnapra egésznapos szabadtéri programot terveztünk,készül mindenki,mi meg karikás szemmel fogunk odamenni? Ennek nem láttam értelmét,majd mikor újra elcsukló hangon sikítani kezdett a gyerek,úgy döntöttünk,h ott,abban a pillanatban felöltözünk,és hazajövünk. Persze Anyósomék marasztaltak,h éjszaka fél2kor ne induljunk útnak,de mikor ránéztek Levi szemére,és meglátták a hatalmas lila karikákat körülötte,nem tartóztattak tovább.
Felöltöztünk,beültünk az autóba.
Kifordultunk a sarkon,Levikém már aludt is!!!!! Most már csak abban reménykedtem,h nem borult fel teljesen a ritmusa,és vissza tud zökkenni a megszokott hétköznapjaiba.
Fél 5re értünk a ház elé,akkor ébredt fel!,rámmosolygott,én meg kivettem az autóból óvatosan. Felvittem a szobájába,Ő körbenézett,egy nagyot sóhajtott,és a vállamra zuhant a feje. Ahogy letettem,úgy aludt reggel fél9ig,ameddig egyébként is szokott...

Első nap Nélküle

A sok munka,sok stressz most egy kicsit szüneteltetni látszik Férjemnél,eljött a szabadság ideje! Két egész hét kikapcsolódás,nyugalom. Gondoltam,most nekem is jut egy kis kimozdulás,h ne mindig itthon,ne mindig csak a házimunka. Kértem is egy napot,amikor Ő van itthon Levivel,én pedig csinálok magamnak programot. Kozmetikus,fodrász,miegymás. Szorgalmasan bólogatott is kérésemre,mert olyan ritkán van itthon Kicsimmel,h egy ilyen Hapsis Nap igazi kincs számára. :)
Nagy lendülettel be is jelentkeztem szépítkezni délelőttre. Már a gondolattól is ellazultam,h a fodrász székében nem kell mást csinálnom,mint az agyamat kikapcsolni és szépülni. Vagy...ööö...inkább szépülni próbálni.:)
El is jött a nap,
Kincsemet jól megpuszilgattam,h kitartson délig,míg visszaérek. A fodrásznál belenéztem a tükörbe,háááát,-gondoltam-jó sok munkájuk lesz a csajoknak rajtam. :) Közben jót csacsogtunk mindenféléről,hamar eltelt az idő. Kozmetikusom egy kis sminkkel kikupált,egész emberi fejem lett. :)
Repültem is haza kétkeréken,már Levi hiányom volt. :) Épp akkor aludt el,déli pihenés. Férjem mondta,h minden  legnagyobb rendben,evett-ivott,jól viselkedett,és most az igazak álmát alussza.
Megvártam,míg felébred,egy kis játék,egy nagy-nagy ölelés,majd nekiindultam a városnak,beszerző körútra,busszal. Mint régen,mikor még ketten voltunk. A buszmegállóban jöttem rá,h kicsit korán érkeztem,még negyed óra a busz érkezéséig. Leültem,egy néni mellé,és beszélgetésbe elegyedtünk. A megállóból rálátni az ablakunkra,és egyfolytában odanéztem,mert tudtam,h Ők ott,én meg itt. Furcsán kezdtem érezni magam.
Végre megérkezett a busz,leültem olvasni. Aztán olyan érzés kerített hatalmába,mintha egy mágnes húzna vissza,minél jobban távolodom,annál erősebben. De én csak olvastam,utaztam,olvastam.
A buszmegállótól a célállomásig elég hosszú gyalogút várt rám,úgyh én csak mentem,közben gondolkodtam. 
Egyre gyorsabban lépkedtem,minél előbb odaérjek. Aztán végre elintéztem mindent,kisurrantam a Várkerületre,és úgy éreztem,nem bírom tovább. Tulajdonképpen mit is csinálok én most itt? Muszáj nekem itt lennem? Nehéz volt a lelkem,és automatikusan a telefonomhoz nyúltam,felhívtam Férjem,h jöjjön értem. Mikor kicsörgött a telefon,nem bírtam visszatartani a könnyeimet. Hiányoztak...
Mikor beértek,odarohantam,és közöltem,h ez nekem elsőre bőven sok volt. Majd legközelebb biztosan könnyebb lesz,kellemesebb lesz,de most kifejezetten rosszul éreztem magam. Először Nélküle...

Legeslegelső cipő

Jön-megy,tipeg,lépeget... Már lassan többször,mint ahányszor mászik, 4kézlábazik. Én KisCsemetém már Nagyfiú,és a Nagyfiúknak van cipőjük is ugyebár. :) Ha már sétálgat mellettem a boltban,és önállóan kiflit választ,akkor a minimum,h nagyfiús cipője legyen.:) 
Merthogy megvettük élete első cipőjét. Azt az igazi bokamegtartós bőr szandit,amiben már motorozni is lehet!
Már tanul is benne járni:

Jobb alsó

Kis dudor,kis pirosság,kis nyűgösség. Csupán ennyi tünet kísérte az alsó fog áttörését. Most aztán behozzák a lemaradást a fogmanók. :)

Diprosalic

Télen jött elő először a téma,Védőnőmmel beszélgettünk a kisfiúk kukijának előbőréről,és annak kicsi korban való mozgatásáról. Ő akkor azt mondta nekem,h lassan elkezdhetem mozgatni neki. De aztán beszéltem sok fiús Anyukával,több fórumon is utánanéztem,és a legtöbben azon a véleményen voltak,h 1-2 éves koráig hozzá sem kell nyúlni. Aztán volt,aki azt mondta,h 3! éves koráig nem kell bántani. Mellesleg megjegyzem,h az egy másik Védőnő volt. Aztán úgy döntöttem,h én sem nyúlok hozzá.
Most nyár közepén viszont előjött megint a téma,mert Barátnőmék elvitték az orvoshoz Kisfiukat,és az orvos rögtön felhúzta neki! Még az első évét sem töltötte be a KisCsemete. Na,akkor újragondoltam a dolgot. De én nem szerettem volna,ha egyből felhúzzák Neki,egyszerűen csak meglepett,h ennyire másképp vélekednek a témáról orvosok és Védőnők.
Felhívtam az én Védőnőmet megint ezügyben,és megkérdeztem,h mi legyen. Megmutattam neki,h mi a helyzet Levivel. Azt mondta,h elég szűk,és h kezdjem el mozgatni neki esténként fürdés közben. Mert ha 1-3 éves koráig egyáltalán nem nyúlok hozzá,akkor teljesen letapadhat. Na azt végképp nem akartam. 
Aztán,ha gondolom,kenegessem Neki egy Diprosalic nevű kenőccsel,az jól felpuhítja a bőrét,és könnyebben fog menni a mozgatás.
Így tettünk.
Én azt gondoltam,h majd hónapokig kell várni,míg egyáltalán megmozdul a kis bőre. De aztán láss csodát,már 2 nap múlva megmozdult!!!! Én úgy meglepődtem,nem számítottam ilyen gyors eredményre. Persze fél-egy milliméterről beszélgetünk,de ahhoz képest,h milyen szoros volt Neki előtte,ez is óriási  siker.
Aztán teltek-múltak napok,és a 3.hét végére,mikor amúgyis abba kellett volna hagyni az első kúrát a kenegetéssel,teljes sikert értünk el!!!!!!
Akkor este csak én voltam otthon,és szokás szerint mozgattam a kis bőrét. Aztán mikor félig fel tudtam húzni,hirtelen teljesen hátracsúszott a bőr!!!!! Ijedtemben gyorsan elengedtem,és vissza is csúszott,nem maradt hátul. :) Nem volt időm azon gondolkodni,h mi lesz,ha hátul marad. :) Aztán gyorsan ránéztem Levi arcára,h fájt-e neki,vagy egyáltalán mit reagált rá. Ő is rámnézett abban a pillanatban,majd elmosolyodott!!!!! 
Szóval fájdalom nélkül, 3hét alatt megoldódott a probléma...

Bal felső

Na most aztán elindult a lavina. :) Egyik fogacska a másik után.
Tegnapelőtt este volt nyűgösség,sírás,nemalvásos este,de aztán kézben ringatva nagy nehezen elaludt Kicsikém. Másnapra kint volt a fogacska alsó csücske! :)
Most másfél fogas Csemetém van! :)

Jobb felső

Szülinap előtti nap.
A soproni "kirándulásból" értünk éppen haza,mikor megláttam KisCsemetén alsó fogacskájánál egy apró vérpöttyöt!!! El is kezdtem örvendezni,h nem igaz,h épp szülinapra lesz meg a fogacska,és húbejó, h végre áttört!!!!! Csúcsszuper érzés volt. :) El is újságoltam Mamának,h ez történt,végre kint van az első!
Másnap reggel nézek is a szájacskájába,h megnézzem,mennyire bújt ki. Ööööö...várjunk csak...Hol van a fogacska?! Fehér duzzadt ínyt láttam,de éleset nem éreztem. Hát ez vaklárma volt. :(  Fogatlanul nézünk a szülinap elé. :) 
Aztán 1héttel később a felső ínyén láttuk,h nagyon fehéredik. Mondja is férjem,h nemsokára ott fog kijönni! Én meg csak kedvetlenül legyintettem,h dehogy fog kijönni,az alsónál is ez volt,és semmi. Ennyiben maradtunk.
Tegnap reggeltől kezdve nyűgösség volt Levimen,nem akart enni,hisztizett,ütögette az asztalt. A délutáni alváshoz leraktuk,ahogy szoktuk,de annyira nem tetszett neki,h folyamatosan ordított. Csillapíthatatlanul. Lehoztuk,majd visszavittük,megpróbáltuk mégegyszer. Majd másodszor és harmadszor is. Nem ment. Aztán jobbnak láttam nem erőltetni,majd este alszik. Játék közben pedig folyamatosan mászott fel ránk,hol rám,hol az apjára.
Peluscserénél,mosolygás közben benéztem a szájába,és a felső fogának az alsó csücskében nagyon fehérlett az ínye. De semmit sem remélve folytattuk tovább napunkat.
Az esti fürdésnél nagyon nagy volt a jókedv,mondtam is,h napközben nem ez volt a program,pedig milyen jó lett volna. És mikor mosolygott ránk,azt vettem észre,h eddig nem látott fehérség tűnik elő Levim szájából. Közelebb hajolva látom,h a jobb felső fogának alsó része teljese szélességben kibújt!!!!!!!!!! Az ujjammal kitapintottam,és olyan éles volt,mint a beretva!!!!!!!!! Szóval megvan!!! Felül,jobb oldalt!...:)