Költözik a blogom

Most jött el az ideje,h máshová költöztessem a blogom,Levi és Mesi kalandjait itt olvashatjátok tovább: http://leventeesemese.blogspot.hu/

Aranyköpés 2 - Huzat

Egyik reggel arra ébredtem,h nem tudom kinyitni a bal szemem. Erősen bevérzett,fincsi kis kötőhártya gyulladást kaptam,amit a tükörben nézegettem,mikor jött Levi:

-Ana,mit nézel?

-Piros lett a szemem,és azt néztem meg.

-Miélt pilos a szemed?

-Mert huzatot kaptam.

Ezzel a válasszal úgy tűnt beérte,mert kivonult a fürdőszobából. Majd hirtelen visszajött és azt kérdezte:

-Ana,miélt kaptál párnahuzatot???? :)))

Épít

Levikém mostanában nagyon sokat épít. Lego-ból,fakockákból,és mindenből,amit egymásra lehet rakni. Az oviban az elkészült építményeket elrakatja az Óvó nénivel,h senki ne tudja szétszedni őket. Mert azokat Ő építette. :)

Otthon is nagyon sokszor jön,h "Ana,építsünk nagy tolnyot!":),én pedig jövök,és építünk. Íme egy,a sok épületből,amit egyedül épített:

Márton nap

Nagy hagyomány errefelé a Márton nap ünneplése,az óvodában is. A gyerekek készülnek énekekkel,körjátékokkal,a szülők süteményt hoznak,és jól érezzük magunkat.

Így volt ez most is,csak már mi is részt vettünk az eseményen - ugye -,a Községháza udvarán. Már elég sötét volt,mikor útnak indultunk,és rémesen hideg is,de jól bebugyoláltam Mesikémet,Levire felszuszakoltuk a kesztyűjét is,és már indultunk is.

A Községháza melletti emelkedős út végig kirakva mécsesekkel,gyönyörű látvány volt,ez vezetett a hátsó udvarhoz. Ott már lobogott egy hatalmas tűz,ami nemcsak fényt,de meleget is adott,hangulatos volt. Olyannyira,h felnőttek-gyerekek azt nézegették,melegedtek mellette. Levi is csak azt hajtogatta,h "megnézzük ezt?". Éneklésről hallani sem akart,oda sem ment a többiekhez,csak fogta a kezem és le sem vette a szemét a tűzről.:) 

Az előadás után minden gyerek kapott a kezébe egy lámpást,amit az oviban készítettek,és elindultunk,h tegyünk egy kört a templom körül. Levi nagyon élvezte,h viheti a  lámpást,lóbálta is serényen,amitől hamar el is aludt benne a fény. :) De nagyon nem zavarta,lóbálta tovább,és mikor újból a Községháza udvara felé haladtunk,újból hangosan örvendezett,h milyen szépek a lámpások az út mentén. :)

Majd mikor megérkeztünk,Levi már húzott a süteményes asztal felé,és mindet meg szerette volna kóstolni. Jóízűen majszolta a kalácsot,pogácsát,amire aztán olyan szomjas lett,h rá tudtam venni,h igyon pár korty teát. Remélve,hátha megszereti.

Süti csipegetés közben elsétáltunk a libához (!),aki a helyszínen,egy körbekerített kis területen topogott, fel s alá. 

Aztán mikor ezzel is megvoltunk,Levi teli hassal megrohamozta a játszóteret,a többi ovis társával együtt,egyáltalán nem zavarta őket,h az orruk hegyéig sem láttak! :D

Mesikém az ünnepség java részét átaludta,majd ébredés után csak pislogott,és élvezte,h friss levegőn van.

Este aztán egyiket sem kellett ringatni. :)

Hozzátáplálok

Kismanócskám féléves lett (már egy hónapja),így hát elindultunk a hozzátáplálás rögös útján. Bár ha arra a pár zöldségre és gyümölcsfélére gondolok,amiket eddig kapott,azt kell mondanom,h nem is olyan rögös ez az út. :) Minden első falat persze nemtetszést váltott ki,ismeretlen,új ízek voltak,de aztán rájött,h nem is olyan rossz az,amit a szájába tömködök minden nap.

A gyümölccsel volt némi fennakadás,mert mindig délután adtam neki belőle az ebédre megevett főzeléke után,ami aztán alvászavarokat okozott Nála,lábát rángatta éjjelenként, felébredezett. Amikor kezdtem sejteni,h a gyümölcs lehet az oka,próbaképpen 2 napra elhagytam a gyümölcsöt az étrendjéből. És láss csodát,ellazultan,nyugodtan tért nyugovóra Picikém,és csak reggel ébredt kipihentem. Most visszatettem a gyümölcsöt az étlapjára,csak most a főzelékbe keverve. 

A zöldségek közül, nagy meglepetésemre, imádja a brokkolit és a céklát is,ez utóbbit csak én utálom,mert mire végez a 130-160 ml-nyi ebéddel,nekem is át kell öltöznöm. :S

Így telt a diófesztivál

Kicsi Csibémmel,és a legkisebbel,hárman voltunk otthon aznap, készülődtünk, izgultunk,nagyon vártuk az eseményt. Fényképezőgépet,telefont feltöltöttem,h még véletlenül se merüljenek le a legváratlanabba pillanatban.

Levikémre ráadtam az ünneplőjét,fehér inget,sötét nadrágot,és a szemembe könnyek szöktek,mikor megláttam,h milyen csinos. :) Levi ilyenkor mindig megkérdezi: "Mi baj,Ana?". :)

Szerencsére gyönyörű idő volt,sütött a nap,a szél sem fújt,kabát nélkül sétáltunk az esemény helyszínére,Levikém motorozott mellettem.

Egy padot kiszemeltem magunknak az árnyékban,és letelepedtünk. A többi csinos ovis egy csoportban gyülekezett,de az én csemetém nem nagyon akaródzott közéjük menni,csak ült az ölemben csendben. De aztán Rita néni segítségével csak odament,elhelyezkedtek a megbeszéltek szerint. Ekkor el is kezdődött a program,a polgármester színpadra állt,és elkezdte a beszédét. Néma csend lett,egy pár pillanatig,mert akkor Mesikém úgy döntött,h nekiáll ordítani. A beszédből nem lehetett semmit sem hallani,pedig én próbáltam nyugtatni,isten látja lelkem. :) Aztán kivettem a babakocsiból,kivittem,és a kezemben nagyon hamar megnyugodott. Így vissza is mentünk hamar,mert már Levikémék vonultak fel a színpadra,én pedig a tömeg közepére helyezkedtem,h tudjak videózni.

Az első perctől folytak a könnyeim a meghatottságtól,és csak videóztam,h minden perc meg legyen örökítve. 

Ahogy közeledett az előadás vége,Levim egyre többször tekintgetett kifelé,ahová eredetileg leültünk. De nem látott minket,csak az üres babakocsit,így aztán hirtelen elgörbült a szája,a fejét behúzta,és keserves sírásba kezdett. Na én erre még jobban könnyezni kezdtem,és már alig vártam,h vége legyen a produkciónak. Kikapcsoltam a fényképezőt,és elindultam felé,h ha jön le a színpadról,rögtön meglásson. Szerencsére már csak egy mondat volt hátra az énekből és vége is lett. Rita néni hozzám vezette Levit,és mondta,h első előadásnál ez előfordul,sőt,van aki oda sem megy.

Aztán gyorsan visszaültünk a helyünkre,jól megölelgettem Levimet,és már minden rendben is volt.

A bábelőadás nem érdekelte,úgyh még majszoltunk egy kis diós sütit,és jeleztem az Óvó néniknek,h mi akkor mennénk is.

Hazafelé aztán már oldott hangulatban sétáltunk,Mesikém is elaludt.

Diófesztivál

Kicsi Levim Óvodája minden évben rendez egy ünnepséget,ingyenes programokkal, gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. A Fesztivál fő célja,a fertőhomoki óvoda támogatása. 

3 órakor kezdődik,az ovisok műsorával,amiben Levi is részt vesz,aztán folytatódik a mulatság! :)

Mindenkit várunk szeretettel,a környéken lakókat,és azokat is,akik messzebbről jönnek! :)

Kitisztulóban a babanyelv

A babanyelv,mint olyan,nekem nagyon is szívet melengető,édes élmény! Feltéve ha megértem. :) 

Mert volt azért pár alkalom,amikor Levikém elkezdett valamit mondani a saját nyelvén,és én csak értetlenül álltam előtte,és megkértem,h ismételje meg,mert nem értem.

Ilyen volt például a kozás. Rajzolt egy bácsit a papírra,és mondta nekem,h rajzoljak neki kozást. Jó hülyén néztem rá,megismételtettem vele többször,de még mindig nem jöttem rá,mire Ő sírni kezdett,mert nem rajzolom le Neki,amit szeretne. Szidtam is magam,mígnem készültünk egyszer a délutáni alváshoz,és közölte velem,h megmossa a kozást! :) Na akkor esett le,h a fog és fogmosás a jelentése annak a szónak. Azóta mindig rajzolunk a bácsinak kozást. :)

Aztán egy képeskönyvben virágok sorakoztak,mindegyik másmilyen,fel is soroltam Neki őket. Majd visszamondta egytől egyig,némelyiket egészen tisztán,a rózsaszín tulipánt pedig így: sodidin putián. Irtó édes,ahogyan formázza a hangokat,szeretem ezt a nyelvet tőle. Bár mostanában a tulipán már tuipán,szépen tisztul.

Mint ahogyan a sokáig emlegetett tojsa egyszer csak toás lett,pár hete pedig gyönyörűen kiejtette,h: tojás. 

Vagy itt van még a pojojó (mogyoró),a puti (krumpli),az ekpe (lepke),az agág (nadrág),a papond (laptop),és a keszeszet,ami két jelentéssel is bír,úgymint fekete és szeretlek. :)

Ezek a legtöbbet használt szavak az Ő babanyelvéből,szívemnek nagyon kedvesek,és mivel nagyon gyorsan fejlődik a beszéde,nagyon gyorsan le is kell jegyeznem őket,nehogy feledésbe merüljenek. Mert mindig emlékezni szeretnék erre a korszakra...

Harmadik hét

A szombaton kezdődött lázas állapot hétfőre sem sokat javult,de szerencsére 38 fölé nem ment. Viszont lett mellé egy kis köhögés,tüsszögés,és orrfolyás is tekintélyes mennyiségben. Telefonáltam is hétfő reggel Rita néninek,h nem viszem Levit,és pár napig biztosan el fog tartani,de csütörtökön megy már. Hittem én.

Ugyanis szerda estére annyira tele lett az orra,h sokáig nem tudott elaludni,sokszor visszaébredt,orrot fújtunk,bekentem krémmel. 2-3 perc múlva megint,és megint orrot fújtunk,csak nagy nehezen tudott elaludni. Reggel hívtam is az óvodát,h mégsem megyünk,a héten már nem viszem.

Ma szombat van,és valamelyest enyhült az orrfolyása,de még korántsem tökéletes,viszont szegénykémnek már fáj az orra a sok orrfújástól...

Második hét az oviban

Azt mondta az egyik dadus,h ő még ilyet nem is látott,h az első héten ilyen sima legyen az óvodában az elválás. Aztán egyesek szerint a második hét nehezebb lesz,mások szerint ha eddig nem volt,már nem is lesz probléma. Én bizakodtam a legjobb végkimenetelben,és mindent megtettem,h gördülékeny menjen minden.

Mama ezen a héten jött látogatni minket,és hát az Ő kapcsolatukra a hatalmas ragaszkodás a jellemző. Ilyenkor Mamával eszik,játszik,és fürdeni is csak vele hajlandó.

El is jött a hétfő reggel,és már nem volt olyan jó a kedve,mikor készülődtünk,mondta a Mamának,h hová üljön a kocsiban,mert h jöjjön Ő is velünk. Kis nyafogás volt,mikor mondtuk,h Mama itthon marad. Aztán bent már csak az ujját szopizta,nem akaródzott átöltözni,egyfolytában ölelt engem,és bújt belém. A terembe ugyan lassan bement,de hívott,h menjek én is. Na itt el is törött a mécses,amolyan szívfájdító,halk sírás. Óvó néni mondta is,h igen,most már tudja,h komoly a dolog,ide mindennap jönni kell. De szép lassan azért elengedett,és hagyta,h Rita néni felvegye. Én egy halk "sziát" tudtam csak rebegni,és elindultam kifelé. Az ajtón kívül már potyogtak a könnyeim.

Az sem segített a helyzeten,h Izabella sem ment oviba,mert megbetegedett,hiába kereste Őt napközben. Így most teljesen egyedül,önállóan kellett helyt állnia. De nem hívtak,h menjek érte,így reménykedtem,h később aztán megbékélt.

Ebéd után mentem is,h hazahozzam a Nagyfiút,és már azzal fogadtak,h Levente nagyon ügyes volt,pár percig volt  csak elkeseredve,összesen egyszer keresett,és remekül eljátszott egész nap. Az ebédet mind megette (?),levest is (!),nem volt semmi gond Vele. :)

A kedd ugyanilyen pityergősen-bújósan indult,de annál jobban végződött. Még a péntek sem maradt könnyek nélkül,de már talán jobb volt a  helyzet,mint hét elején.

Szombat reggel mondtam neki,h nem megyünk oviba,mert az óvó nénik pihennek,amit könnyedén tudomásul vett. Délutánra pedig felszökött a láza.

Hát így telt a második hét az oviban...