Épít

Levikém mostanában nagyon sokat épít. Lego-ból,fakockákból,és mindenből,amit egymásra lehet rakni. Az oviban az elkészült építményeket elrakatja az Óvó nénivel,h senki ne tudja szétszedni őket. Mert azokat Ő építette. :)

Otthon is nagyon sokszor jön,h "Ana,építsünk nagy tolnyot!":),én pedig jövök,és építünk. Íme egy,a sok épületből,amit egyedül épített:

Hozzátáplálok

Kismanócskám féléves lett (már egy hónapja),így hát elindultunk a hozzátáplálás rögös útján. Bár ha arra a pár zöldségre és gyümölcsfélére gondolok,amiket eddig kapott,azt kell mondanom,h nem is olyan rögös ez az út. :) Minden első falat persze nemtetszést váltott ki,ismeretlen,új ízek voltak,de aztán rájött,h nem is olyan rossz az,amit a szájába tömködök minden nap.

A gyümölccsel volt némi fennakadás,mert mindig délután adtam neki belőle az ebédre megevett főzeléke után,ami aztán alvászavarokat okozott Nála,lábát rángatta éjjelenként, felébredezett. Amikor kezdtem sejteni,h a gyümölcs lehet az oka,próbaképpen 2 napra elhagytam a gyümölcsöt az étrendjéből. És láss csodát,ellazultan,nyugodtan tért nyugovóra Picikém,és csak reggel ébredt kipihentem. Most visszatettem a gyümölcsöt az étlapjára,csak most a főzelékbe keverve. 

A zöldségek közül, nagy meglepetésemre, imádja a brokkolit és a céklát is,ez utóbbit csak én utálom,mert mire végez a 130-160 ml-nyi ebéddel,nekem is át kell öltöznöm. :S

Így telt a diófesztivál

Kicsi Csibémmel,és a legkisebbel,hárman voltunk otthon aznap, készülődtünk, izgultunk,nagyon vártuk az eseményt. Fényképezőgépet,telefont feltöltöttem,h még véletlenül se merüljenek le a legváratlanabba pillanatban.

Levikémre ráadtam az ünneplőjét,fehér inget,sötét nadrágot,és a szemembe könnyek szöktek,mikor megláttam,h milyen csinos. :) Levi ilyenkor mindig megkérdezi: "Mi baj,Ana?". :)

Szerencsére gyönyörű idő volt,sütött a nap,a szél sem fújt,kabát nélkül sétáltunk az esemény helyszínére,Levikém motorozott mellettem.

Egy padot kiszemeltem magunknak az árnyékban,és letelepedtünk. A többi csinos ovis egy csoportban gyülekezett,de az én csemetém nem nagyon akaródzott közéjük menni,csak ült az ölemben csendben. De aztán Rita néni segítségével csak odament,elhelyezkedtek a megbeszéltek szerint. Ekkor el is kezdődött a program,a polgármester színpadra állt,és elkezdte a beszédét. Néma csend lett,egy pár pillanatig,mert akkor Mesikém úgy döntött,h nekiáll ordítani. A beszédből nem lehetett semmit sem hallani,pedig én próbáltam nyugtatni,isten látja lelkem. :) Aztán kivettem a babakocsiból,kivittem,és a kezemben nagyon hamar megnyugodott. Így vissza is mentünk hamar,mert már Levikémék vonultak fel a színpadra,én pedig a tömeg közepére helyezkedtem,h tudjak videózni.

Az első perctől folytak a könnyeim a meghatottságtól,és csak videóztam,h minden perc meg legyen örökítve. 

Ahogy közeledett az előadás vége,Levim egyre többször tekintgetett kifelé,ahová eredetileg leültünk. De nem látott minket,csak az üres babakocsit,így aztán hirtelen elgörbült a szája,a fejét behúzta,és keserves sírásba kezdett. Na én erre még jobban könnyezni kezdtem,és már alig vártam,h vége legyen a produkciónak. Kikapcsoltam a fényképezőt,és elindultam felé,h ha jön le a színpadról,rögtön meglásson. Szerencsére már csak egy mondat volt hátra az énekből és vége is lett. Rita néni hozzám vezette Levit,és mondta,h első előadásnál ez előfordul,sőt,van aki oda sem megy.

Aztán gyorsan visszaültünk a helyünkre,jól megölelgettem Levimet,és már minden rendben is volt.

A bábelőadás nem érdekelte,úgyh még majszoltunk egy kis diós sütit,és jeleztem az Óvó néniknek,h mi akkor mennénk is.

Hazafelé aztán már oldott hangulatban sétáltunk,Mesikém is elaludt.

A kullancs elleni emlékeztető oltás

Július közepe-vége tájékán,Levikém szülinapja előtt nem sokkal,bepattantunk a kocsiba,h a gyerekorvos megcsinálhassa neki a 3 éves státuszt,és a most esedékes kullancs elleni oltást beadja.

Mikor a rendelő előtt beparkoltam,Levi már el is kezdett sírni keservesen,és azt hajtogatta,h "..nincs dottor dácsi,nincs..". Közben potyogtak a könnyei. Én meg csak nyugtatgattam,h nagyon hamar végzünk,de sajnos be kell menni. Be is mentünk,és Ő egyre hangosabban sírt,ahogy közeledtünk. :( Aztán az ajtóra ki volt írva,h szabadságon van az orvos. Azonnal mondtam is neki,h nincs doktor bácsi,és akkor fellélegzett,és már nevetve mondta,h ..nincs dottor dácsi,nincs..". :) Engem meg szétvetett az ideg,h ha újra jövünk,újból sírni fog,már ha egyáltalán be fog szállni az autóba,ha elmondom neki,h a doktor bácsihoz megyünk. :(

Augusztus 10-étől megint rendelt az orvos,és ahogy közeledett az időpont,úgy lettem egyre feszültebb. Aznap reggel már meg is említettem neki,h megyünk a doktor bácsihoz,Ő pedig nem-mel válaszolt. Nem is reagáltam erre semmit. Aztán úgy alakult,h Zoli korábban végzett,és megbeszéltük,h a rendelő előtt találkozunk. 

Mikor másodszor mondtam Levinek,h hová megyünk,azonnal hozzátettem,h jön Apa is. Akkor már csak az volt a lényeg,h Apa jön,és nem keseredett el. Közvetlenül indulás előtt már mosolyogva mondta,h hová megyünk,és h Apa is ott lesz. Ezen meg is lepődtem,de annyiban hagytam,és szorgalmasan készülődtem tovább.

A rendelő előtt már várt minket Apa,és vele ment be Levim. Csak kicsit görbült le a szája,és azt mondogatta,h ..nem,nem.. Aztán mikor sorra kerültünk,nekem már görcsben volt a gyomrom,Levi az apja karjait erősen szorítva jött csak be,szemeiben már könnycseppek voltak. Leültettük a vizsgálóra,az orvos meghallgatta a szívét,tüdejét,és ezt egy hang nélkül tűrte Kicsim,csak azért húzta el magát,mert kicsit hideg volt a sztetoszkóp.

Aztán jött a spray a felkarra,Levi kíváncsian nézte,h mi történik,én pedig erősen fogtam a másik karját. Védőnő mondta neki,h egy szúnyogcsípést fog érezni,és ekkor is csak feszülten figyelte Levi az eseményeket. A következő pillanatban pedig megszúrták,kivették a tűt,és rá is nyomták a karjára a vattagombócot. És drága Levikém ezt is csak kíváncsian nézte végig,egy hang sem jött ki a torkán. :)))) Én nem is hittem volna el,ha nem a saját szememmel látom. Az én Hősöm nem sírt az oltás alatt!!

Hát ezért sresszeltem egész délelőtt?!!! :)

Három

Már három éves az én Kishercegem,igazi nagylegény. :)

Meg is tartottuk Neki a beígért kerti partit,tortával,bográcsos ebéddel,vendégekkel... Előző napokban már mondogattam,h nemsokára lesz a szülinap,és boldogan mondta-mutatta,h "háom" éves.

Mióta kiejtette az első szót (fél éve!),rohamosan fejlődik,már mondókákat mond,énekel. Bár még nem ejti tisztán a szavakat,de az összes betűt felismeri,és kiejti, tízig számol. Azt gondolom,h ez óriási fejlődés fél év alatt. Ennek ellenére Védőnőnk azt írta a kartonjára,h "beszédfejlődés figyelése indokolt". Merthogy egy három évesnek már jobban KELL teljesíteni. Én azt gondolom,h előbb-utóbb fogja teljesíteni,amit elvárnak tőle,de sürgetni nem fogom. Sokat beszélgetünk,mondókázunk,énekelünk,szeptembertől pedig óvodába megy,és bízom benne,h a közösség is jó hatással lesz a beszédfejlődésére.

Mesikém pedig nemrég lett három hónapos, 5780gr és 61cm.

Már követ minket a tekintetével,és ha hozzászólunk,mosolyog! mi több,kacag! :) 3 hete átalussza az éjszakákat,viszont még minden este cirkuszol nekem.:)

Strandoltunk

Olyan szintű kánikula volt nálunk is,h mindenképp strandra kellett mennünk. Levikém nagy örömére persze. Először csak óvatosan lépegetett a vízben,de hamar rájött,h milyen szuper dolog is a strandolás. Csapkodta a vizet örömében,labdázott a gyerekekkel,és sikongatott is közben.

Mesikém addig jót pihengetett a babakocsiban, Ő is jól érezte magát,nagyokat szundizott közben. :)

Egy szép nap

Hercegnőm már két hónapos,ami azt jelenti,h itt a méreckedés ideje. 

5240 gr és 57 cm. 

Ez pontosan 1 kilóval és 5 centivel több,mint amit egy hónappal korábban mértünk. :) Nekem megdöbbentő a fejlődés,de Védőnőm szerint ez így nagyon rendben van,Levinél is valahogy így alakultak a számok. Én már nem is emlékszem..

Míg mi ezen kontrollon voltunk, Levikém a szomszéd nénivel játszott,futkározott,és természetesen kekszet majszolt közben. :) Általában nem akar onnan hazajönni,elfut előlem,huncutkodik,csak hogy húzza az időt,de most olyan szófogadóan nyújtotta a kezét,mikor kértem,h mosolygott a szívem tőle. Nem beszélve arról,h úgy köszönt el: "..szebusz..". :)

A tejsömör

Máris 1 hónapos lett Kisbabánk,így az e havi kontrollra már indulhattunk is. Előtte persze Védőnő látta,lemérte,én pedig tátott szájjal néztem a mérlegre,ami 4230gr-ot mutatott, 1 kilóval többet,mint amennyivel született. Jól van,akkor nem kell mérleget bérelnem,jóllakik anyatejjel Kistündérem. 

Ma pedig,egy héttel később,az orvos is látta,ott is lemérték azért,és már 4540gr-ot nyomott!!! :) Te jó ég,mennyit eszik ez a gyerek! :) Hát végülis amennyit adok neki! :)

az arcocskáján megjelent pöttyökre is reméltem valami választ,h mi az,és hogyan orvosoljuk. Nem is kellett rákérdeznem,már mondta is az asszisztensnek,h krémet írjon fel Neki,tejsömörre. Még nem hallottam,így nevén nevezve,pedig Levinek is volt,csak kevesebb,és magától elmúlt. Szóval anyatejes babáknál jellemző,kinövi,ne aggódjak. Rendben,akkor nem aggódok. :)

Amíg mi az orvosnál voltunk,Levikém a szomszéd nénivel motorozott, aszfaltkrétázott, sétált, beszélgetett, énekelt. Kekszet is mindig szokott kapni,amit elnevezett Karola néni keksznek,és rendszerint itthon is olyat kér reggelire:  "Kano néni kecc,jó?" :)

Emesénk 4 hetes lett

Kishercegnőnk éppen ma lett 4 hetes. 

Már felszívódtak a szeméből a kis bevérzések,a kék fény is megtette jótékony hatását,már nagyon szép a bőre is. Szerencsére az étvágyával sincsen semmi baj,szépen hízik,bár a pontos súlyát nem tudom,holnap viszem a Védőnőhöz mérni. Az éjszakák egyre jobban telnek,hosszú órákat alszik egyben,és ha lerakom,már csak ritkán ébred vissza. Igazi Tündér a mi Kisbabánk! :)

Első napok otthon

Emesénk éppen 2 héttel korábban ékezett,legalábbis a kiírt időponthoz képest. Amit egy cseppet sem bántam,mert már nagyon nehezen cipeltem a súlyt,és Levikémmel egyre nehezebben tudtam már játszani,sétálni. 

Szóval két héttel korábban, viharos gyorsasággal, 3 óra alatt született meg a mi kis Hercegnőnk! Egy hét, és kétszer 6 óra kék fény kezelés után engedtek haza a kórházból, Levikém nagy örömére,ugyanis nagyon hiányolt már. A délutáni alvásoknál hisztiket csapott Anyukámnak,nem volt hajlandó aludni,de az evés sem ment gördülékenyen. Aztán végre eljött a nagy nap,hazajöhettünk,és Levi azonnal szívébe zárta Kishúgát. :) Először csak nézte,aztán simogatta, és odahordta egyesével az autóit,majd megmutatta Neki mind. :) Ez nekem óriási öröm volt,mert tartottam tőle,h esetleg nem fogadja el,vagy tudomást sem akar venni róla. De szerencsére nem így lett,és azóta pedig még közelebb került hozzá,már simogatja,puszilgatja,vigasztalja is. :)

Az éjszakázástól már eléggé elszoktam,így mondhatni folyamatosan fáradt vagyok. :) Bár úgy érzem,elég jól kezdek hozzászokni,mondhatni megedződök még a végén. :) A nappalok nagyon gyorsan telnek,észre sem veszem,és már a reggeli után hirtelen-gyorsan jön az ebéd,aztán már a fürdetéshez készülődünk. De mindez olyan szép és a szívünk tele van szeretettel,nem is cserélnék a világ minden kincséért sem senkivel! :)