2 hónapos és 6 napos

Ez szinte hihetetlen,h Mesikém éppen annyi idősen aludta át az éjszakát először,mint Levi. 2 hónaposan és 6 naposan, este 11től reggel 8ig. :)

Nincs megállás

Most már nincs megállás. Szinte minden nap tanul új szót,amit kimond,és sokszor utánunk ismétli már a 3-4 betűs szavakat.

Itt van például a hús. Csak mutattam a tányéromon Neki,és mondtam. Ő azonnal ejtette is tisztán,h hús.

Aztán rajzoltam már sokadszorra Neki házat,és most már mondta is utánam: ház. Az újságban csak rámutatok és már fel is ismeri. Elképesztően gyorsan fejlődik.

De nemcsak a beszédfejlődés indult meg rohamosan. Több kirakóst is kapott,mióta láttam,h ügyesen nekifog,és van hozzá türelme. Mellette ülök és figyelem,Ő pedig nagy kedvvel,sokáig rakja. Forgatgatja, rakosgatja, illeszti a képet a fejében,aztán a táblán. Ha nagyon elakad,nem engedem,h kedvét szegje,segítek egy kicsit,és akkor óriási sikerélménye van. Tapsolunk,örvendezünk. :)

Két és fél

Tegnap lett Kiscsibém két és fél éves! Milyen hamar elment az idő,lassan óvodába fog járni. Pedig nyáron még eszembe sem jutott,h az óvodáról gondolkodjak,mert h az még milyen nagyon messze van. :) Aztán dehogy.

Ez alatt a két és fél év alatt olyan sok minden történt Vele,h hirtelen fel sem tudnám sorolni. 

De hogy a legfontosabbakat említsem: kérésre elmutogatja az összes testrészét, már nemcsak firkál,hanem kezét koordinálva formát rajzol, a kedvenc 20 részes kirakóját egyedül kirakja,és ami a legújabb,pár hete elindult a beszédfejlődése is! Aminek borzasztóan örülök,mert azt hittem,h még sokáig kell várni rá.

  Szavai:

tej,teji

sai-sajt

hóóó-opppá-hoppá

nnnncs-nincs

haaaaammm

bocs

tóóóóó-toll

és amit éppen tegnap,a hófordulóján mondott ki először: apa

Tegnap reggel kezdte,mikor Apa elment dolgozni,és csak mutogatott az ajtóra,és azt hajtogatta,h apa apa! Este aztán,mikor hazajött,és rákérdeztem,ki jött haza,azonnal mondta,h apa! Az Apja pedig el is olvadt örömében! :)

Integet

Jópár hónappal ezelőtt tanítottam Neki először,h hogyan integessen. Csinálta is azonnal utánam. Édesen mosolygott mellé,szégyenlősen rázta a kezét. Aztán pár nap múlva megmakacsolta magát,akárhányszor kérhettem Tőle,nem akarta csinálni. Szégyenlősen mosolygott,legtöbbször mögém is bújt. :) 

Én persze nem adtam fel,akárhányszor találkoztunk valakivel séta közben,mindannyiszor kértem,h integessen. De Ő csak mosolygott,és húzott,h menjünk már. :)

Így teltek a hónapok,én csak jártattam a szám: "integess,pá-pá",de semmi. Már úgy éreztem,h teljesen feleslegesen próbálkozok,úgysem változik semmi.

Aztán pár nappal ezelőtt hazafelé tartottunk a sétából,és a szomszéd néni kint volt a kertben. Beszélgettünk vele,Levi is "elmesélte" az aktuális sztoriját neki,és mondandója végén az esélytelenek nyugalmával kértem,h integessen. Ő pedig az első szóra felemelte a kis kezét,és úgy rázta,h majdnem elrepült!! :)

Mégsem volt hiába a sok kérlelés,újra és újra. :)

Azóta nem szalaszt el egyetlen alkalmat sem,mindenkinek integet. Beleértve az elhaladó autókat és a motorosokat is. Még a kedvenc meséjében a nyusziknak is integet. :)

Így sétálunk

Eddig minden séta úgy zajlott,h Ő futott,én pedig próbáltam tartani a tempót Vele. :) Mindegy volt,h merre megyünk,amerre a szem ellát,de mindig csakis futva. A kereszteződéseknél megfogtam a karját,ha jött autó,azt megvártuk,aztán rohant tovább.

Egy idő után elkezdtem neki mondogatni,h fogja meg a kezem,de legtöbbször olyan volt,mintha a falnak beszélnék. Csak egyszer-kétszer hallgatott rám,és fogta meg a kezem. 

Ez így ment egy jódarabig,mígnem egyik nap arra lettem figyelmes,h első szóra megfogja a kezem. És nem engedi el.:) A futás sem izgatta annyira,h elengedje miatta a kezem. Szépen sétált mellettem,nézegettük az autókat,bicikliseket,és a gyalogosokat. Időnként felnézett rám,és mosolygott,mintha azt mondaná:"látod,milyen ügyes vagyok?!". 

Azóta is ilyen okosan sétál mellettem,és most már,ha kiérünk az utcára,magától nyújtja a kezét. Az utóbbi hetekben pedig a fagyis felé is elsétálunk,Ő kap egy tölcsért,és megyünk tovább. Már ismeri az utat,automatikusan arra kanyarodik,ha esetleg elfelejtettem volna az utat. :) És ha megvan a tölcsér a kézben,én mondom,h mehetünk,és már indul is. 

Azt hiszem,komolyodik. :)

Puszi

Kb. egy évvel ezelőtt Kiscsibém,mikor puszit kértünk Tőle, bekapta az orrunkat. :) Először nem tudtam,h az a puszi, de mikor többször is így tett,mikor puszit kértünk,akkor már biztosak voltunk benne. Imádtam,ahogyan csinálta, szívet melengető érzés volt. :)

Ezt egy darabig csinálta,aztán feledésbe merült. Valamivel később arra lett figyelmes,h mikor Apa hazajön,Anyának ad puszit. Ez nagyon megtetszett Neki,és attól kezdve akárhányszor meglátta,megfogta a fejünket,és egymáshoz tolta,h adjunk még puszit egymásnak. :) Megmosolyogta,és jó párszor ismételtette velünk.

Mostanában pedig egyre többször mondom Neki,h kérek puszit. Az elején nem értette,majd mikor én adtam Neki,és közben mondtam is,h puszi,akkor igazán rögzült benne,h mi is az,és mit is akarok én tulajdonképpen. :) A következő alkalommal szégyenlősen mosolygott. Aztán már szégyenlősen mosolyogva dugta a buksiját az enyémhez. :) Én már ettől is elolvadtam. :) 

Tegnapelőtt pedig,miközben fürdettem,és már tiszta hab volt,egyszer csak azt éreztem,h két kézzel megfogja a fejem,és a száját rányomja az arcomra!! :) Szerintem nyitva volt a szája,mert a fogait is éreztem a bőrömön. :) Én teljesen meghatódtam,h ilyen nagy puszit kaptam,és kértem még. Nagyot mosolygott,és adott még!!!!!! Szóltam is azonnal az Apjának,h nézze gyorsan,mire ő közölte,h "Láttam". A hangjában boldogságot,büszkeséget éreztem,és egy árnyalatnyi féltékenységet,mert nem ő kapta azt a hatalmas puszit... :)

Egy szelet a napi rutinból

Hogy mennyi minden fér egy napba,hogy mennyi újdonságot,meglepetést kaphat az ember 24 óra alatt,azt igazán csak ma tudtam meg. Egyet ragadok most ki a sok közül,ami a legjobban melengette a szívemet.

A napi rutin egy szeletét utánozta le olyan pontosan Kiscsibém,ma először,h könnyeket csalt a szemembe. A pelenkák ugyanis fogynak. A pelenkás doboz pedig gyorsan üres lesz,én pedig már rutinszerűen töltöm újra. Elővettem a pelenkás zacskót,és feltettem a pelenkázóra. Ezt Levikém meglátta,és azonnal felállt,levette a polcról a pelenka tartó dobozt! Letette,és Ő is leült mellé. Majd benyúlt a zacskóba,és kivett egy pelust belőle,amit rögtön rakott bele a dobozba. Azután még egyet,és még egyet. Mikor megunta,segítettem teletölteni a dobozt,és mint minden elvégzett feladat végén azt mondtam: kész. Ezt mikor meghallotta,azonnal felállt,felkapta a teli dobozt,és visszatette a helyére! Én meg csak meghatódva álltam,és mosolyogva,némán néztem az én NagyFiamat!

12+1 bizonyíték,h Kisbabám Kisgyermekké cseperedett

• Mikor ücsörgök a földön,mögém áll,a vállaimra teszi két kezét,és onnan hajol ki,mosolyogva fürkészi az arcom.:) 
• Ha elindul,h átszelje a nappalit hosszában,én utánaeredek,Ő pedig hátra-hátra néz,h felmérje a távolságot,és kacagva fut előlem.:)
• Reggeli közben felkéredzkedik,és a tányéromból fogyasztja el a szendvicsemet. :)
• Felismeri magát a fényképen,ujjal mutat magára,és ezt kommentálja is.
• Ha elfogyott a nasija,a konyhához megy,és a magasba tartott edénykéjével jelzi,h kér még.
• Tenyerének ki-be csukogatása azt jelenti,h az asztalon lévő -gyerek kezébe nem való- tárgyakat kéri szépen. :)
• Uzsonnára vagy vacsorára virslit,tojásrántottát,panírozott halrudacskákat falatozik önállóan.
• A cd-ket és dvd-ket egy mozdulattal képes kiborítani a dobozból,majd azokat kivenni tartójukból, és jól megtapogatni.
• Ha valamit kérek tőle,megérti,és odaadja. Ha akarja. :)
• Öltözéskor szó nélkül nyújtja lábát,kezét. Ha van vmi a kezében (mondjuk ehető popsikrém),akkor azt átteszi abba a kezébe,amelyiket épp nem kérem.
• A szélfogó párnákat egyesével felszedegeti és a nyaka köré tekeri.
• A csokis bevonatú sütit önállóan is a pólójába tudja kenni.

De ami a legfontosabb,és legszívetmelengetőbb,h sokszor szó nélkül hozzám bújik,átölel,én pedig boldog vagyok...

Minden napra egy csoda

Azt kell mondanom,h minden napom egy szenzáció! Minden nap történik valami új,valami olyan rendkívüli,amihez nincs fogható! Kishercegem minden egyes nap mutat nekem valami újat,amit frissen sajátított el. Újabban pedig utánoz! :) Amelyik kézmozdulatot gyakrabban látja tőlünk,vagy egy hangot,amit sűrűn hall, utánunk csinálja. :) Sokszor nem is tudunk róla,h milyen berögződéseink vannak,amiket nap mint nap ugyanúgy teszünk,de Kicsim utánoz,és szembesülünk saját magunkkal. Neki köszönhetően. :)

Néhány példa...

Legelső szó,amit visszahallottam,az volt: "Nnnna...". Jött haza aznap este férjem,és mondom neki,h mit mond újabban Levi. És hozzá is teszem,h fogalmam sincs,kitől hallotta ezt. Majd a gyors válasz: "Hát tőled!!!" :) "Áááá,én ilyet nem szoktam mondani." Aztán rögtön másnap reggel befejeztem a házimunkát,és azt mondtam: "Nnnna,kész..." :D Azonnal leesett,h tényleg tőlem hallotta. Hangos hahotázásban törtem ki. :) Nem kellett sok,már azt is utánozta,h "kész",de nem ilyen tisztán,hanem így: "Nnnna,tisz..." :) Mikor először meghallottam,azt hittem megzabálom Őt... Most már evés után,a játék befejeztével is folyton mondja: "Nnnna,tisz..." :)

Aztán nemrég még hangos kacagásba kezdett,mikor köhögtünk,valamiért nagyon tetszett neki. Vagy mikor tüsszentettünk,orrot fújtunk. Ma már a köhögést köhögéssel viszonozza.:) Utánoz.:)

De rengeteg mindent tanult,amit már egyedül,önállóan csinál. Például fürdés előtt a pelenkázón az az első dolga,h lehúzza a zokniját,és a mellette lévő szennyestartóba bedobja. Mert én is mindennap odadobom.:)

evés előtt beteszem az etetőszékbe,és bekötöm. Két napja beülés után nyúl az övekért,és teszi össze őket. Hogy kössem be. :)

Na és az evés... Már nem hajlandó úgy enni,h én etetem,mindig kell a adni a kezébe egy kanalat,h ő is - nagyfiúsan - kanállal egyen. Egyszer pedig teljesen eltolta  a kezemet,h majd Ő bekanalazza a tejbegrízt. :)

Az ivást is az én poharamból szeretné megoldani. :)

Aztán elfogultság ide vagy oda,szerintem nagyon üsgyesen használja a kezét. Mikor megláttam,jó sokáig örömködtem!! :)

Minden napra jut egy pici csoda,aminek örvendezünk,és nekem pedig dagad a mellem a büszkeségtől...

ZsiráfBarát

Egy jó ideje már,h az ágyába betettem egy nagy zsiráfot. Egy akkorát,amit nem tud betenni a szájába,és ha felébred éjszaka,akkor mégsem olyan üres az ágya,és nincs egyedül. Megölelheti,párnának használhatja. Mint ahogy már használta is párnának,de csak nappal,mikor már megunta a többi játékot. Ezt leszámítva nem nagyon vett róla tudomást,mintha ott se lett volna. Aztán mielőtt elmegyünk aludni mindig benézek hozzá,h minden rendben van-e,és egyre többször láttam azt,h közelbújik hozzá,sőt egyenesen ráfekszik! :)

Egyik délutáni alvásából ébredve pedig,akkor először,zsiráfbaráttal ébredt egyetértésben. :) Annyira megható volt a pillanat,h mindenképp meg kellett örökítenem. :)

Az első év-folytatás

Az első két nap itthon. Hát az is felejthetetlen.:) Nemsokkal ébredése után rázendített,és a világ minden kincséért sem hagyta volna abba. Én meg-kezdő anyuka-sík ideg voltam,h nem tudom megnyugtatni,nem tudom,mi a baj. Már megetettem,tisztába tettem,aludt is. Akkor mi a baj?! Hozzám se lehetett szólni,olyan ideges voltam,azonnal jött a felismerés: alkalmatlan vagyok az anya szerepre. Férjem szegény meg csak gondolkodott,hogyan is nyugtathatna meg engem is most már,nemcsak a babát,de hasztalan. Aztán Védőnőmmel,Anyukámmal konzultálva rövid időn belül javítottunk a helyzeten. Némileg. :)

 Aztán az első mosoly. :) Ez könnyeket csalogatott a szemembe. Amikor célzottan rám,ránk mosolygott.

Az első séta nekem akkora boldogság volt,h nem lehet szavakba önteni. Először léptünk ki az utcára babakocsival,először tolhattam,először mentem emberek közé Vele,és büszkélkedhettem,h Ő az enyém!!! :) Mikor gratulálnak,mosolyognak rám az emberek,én pedig ettől még jobban a fellegek között járok.

Az első sikerélményem akkor volt,amikor sikerült megnyugtatnom,és sikerült elaludnia a karjaimban. Akkor kezdett el az önbizalmam újra felépülni. Isteni érzés volt,h az én karjaimban,az én hangomra nyugszik meg...

Még millió ilyen apró mozzanat van,amiket soha de soha nem fogok elfelejteni,és mindig boldogsággal tölt majd el,ha ezekre gondolok. Mert ami Vele kapcsolatos,Vele együtt élünk meg,az mind-mind felejthetetlen,és mindig is az lesz...

Az első év

Már ennyi idő eltelt...Holnap lesz Levente Manónk 1 éves.

A napokban újraperegnek fejemben a gondolatok,élmények,h tavaly ilyenkor épp mit csináltunk,hol voltunk mi Hárman. :) Mondtam is tegnap férjemnek,h "holnap reggel 8ra vigyél be a kórházba!" :D Elég érdekesen nézett rám,de aztán hamar rájött,h én most 1 évvel korábban vagyok. :) Merthogy pontosan 1 éve,ma reggel feküdtem be a kórházba,a pocakból kijönni nem akaró Leventémmel. Felemelően jó érzés visszagondolni,újra átélni.

Ez az egy év páratlan volt,különleges,és semmihez sem hasonlítható. Mozgalmas,izgalmas,boldogsággal teli,és semmiképp nem unalmas. :) Az első hónapokban zombiként,karikás szemmel csodáltam Őt,sokszor kételkedtem önmagamban,bizonytalankodtam,rengeteg kérdés volt bennem. Aztán ahogy telt az idő,fokozatosan csökkentek a pelenkacserével eltöltött percek :),az éjszakai ébredések. És a kételyeim is,h képes vagyok-e a feladatra.

A születés pillanatától eltelt 1év alatt elképesztő,h milyen fejlődésen ment keresztül Kisbabánk. De én most inkább azokra a pillanatokra emlékeznék vissza,amik soha vissza nem térő,apró szenzációk,lelkünkbe boldogságot,békességet hoztak.

Például mikor kihoztuk a kórházból. Betettük a mózeskosárba,azt a pillanatot vártuk,mikor kiléphetünk a kapun,mert Levink folyamatosan mondta a magáét. Nem tudott pihenni,szerintem már sokkolta a kórház szaga is. De még zárójelentés,gyerekorvossal való konzultáció,szobatársaktól való búcsúzás. Aztán végre kiértünk a szabadba. Erősen sütött a nap,meleg volt,az a kellemes fajta. A friss levegőt megérezve Kisbabánk azonnal elaludt. El sem hittem. Békésen,mozdulatlanul...

Aztán mikor először toltuk ki a teraszra levegőzni. Oldalra fordított buksival remekül érezte magát. Még ma is az orromban érzem azt az illatot,amit akkor árasztott magából a kert,a nyár.

 Holnap Mamánál ünneplünk,folytatás következik pár nap múlva...

Olvas

Tegnap mindenáron könyvet akart lapozgatni,de természetesen azt,amelyiket a komód tetejéről saját maga vesz le.:) Szép,színes borítós építészeti képeskönyv. Tudja a gyerek,mi a jó. :) Aztán gyorsan hoztam is a könyveit,amik korban kicsit jobban passzoltak hozzá,vastag lapút,meséset.

Le is kötötte rögtön,szerencsére a másikat gyorsan el is felejtette.:)

Nézegette,csukogatta,nyitogatta,rakosgatta. Első találkozása a könyvvel. Szerintem jó kezdet...

Nyílik,érik

Pár napja csak,h elkezdte. Ha enni látott engem,vagy bárki mást,elkezdett a nyelvével csattogtatni. :) Mindegy,h az asztalnál,tányér fölött ülve lát, vagy csak fagyit nyalnak az emberek az utcán,Ő rögtön nekiáll, o-formát csinál a szájával,és a nyelvével csattog. :) Most már annyi is elég,h az asztalon meglát vmi csokit,mogyit,vagy bármi nasit. És asszociál. Imádom. :)

Evés,ennivaló,már úgy látszik helyén vannak a fejében. :)

Elkezdődött!

Tegnap nagyon elemében volt Kicsim,olyan volt,mint egy sajtkukac! :) Általában azért evés közben le szokott nyugodni,és békésen falatozik,de tegnap egy percre sem állt meg. Mindig talált vmit,amihez oda kellett kúszni,nyúlni. 

Úgy látszik "elkezdődött"!! :) Hogy egy pillanatra sem vehetem le róla a szemem,h egy másodperc műve,és becsukja az ujját a fiókkal. Ajjaj. :) Azt hiszem itt az idő,h komoly biztonsági szerkezetekkel lássuk el a lakást. :)

A tegnapi felfedeznivaló többek között egy számomra hétköznapinak tűnő műanyag lavór volt. Neki szenzáció. :) Imádom!