Kitisztulóban a babanyelv

A babanyelv,mint olyan,nekem nagyon is szívet melengető,édes élmény! Feltéve ha megértem. :) 

Mert volt azért pár alkalom,amikor Levikém elkezdett valamit mondani a saját nyelvén,és én csak értetlenül álltam előtte,és megkértem,h ismételje meg,mert nem értem.

Ilyen volt például a kozás. Rajzolt egy bácsit a papírra,és mondta nekem,h rajzoljak neki kozást. Jó hülyén néztem rá,megismételtettem vele többször,de még mindig nem jöttem rá,mire Ő sírni kezdett,mert nem rajzolom le Neki,amit szeretne. Szidtam is magam,mígnem készültünk egyszer a délutáni alváshoz,és közölte velem,h megmossa a kozást! :) Na akkor esett le,h a fog és fogmosás a jelentése annak a szónak. Azóta mindig rajzolunk a bácsinak kozást. :)

Aztán egy képeskönyvben virágok sorakoztak,mindegyik másmilyen,fel is soroltam Neki őket. Majd visszamondta egytől egyig,némelyiket egészen tisztán,a rózsaszín tulipánt pedig így: sodidin putián. Irtó édes,ahogyan formázza a hangokat,szeretem ezt a nyelvet tőle. Bár mostanában a tulipán már tuipán,szépen tisztul.

Mint ahogyan a sokáig emlegetett tojsa egyszer csak toás lett,pár hete pedig gyönyörűen kiejtette,h: tojás. 

Vagy itt van még a pojojó (mogyoró),a puti (krumpli),az ekpe (lepke),az agág (nadrág),a papond (laptop),és a keszeszet,ami két jelentéssel is bír,úgymint fekete és szeretlek. :)

Ezek a legtöbbet használt szavak az Ő babanyelvéből,szívemnek nagyon kedvesek,és mivel nagyon gyorsan fejlődik a beszéde,nagyon gyorsan le is kell jegyeznem őket,nehogy feledésbe merüljenek. Mert mindig emlékezni szeretnék erre a korszakra...

Harmadik hét

A szombaton kezdődött lázas állapot hétfőre sem sokat javult,de szerencsére 38 fölé nem ment. Viszont lett mellé egy kis köhögés,tüsszögés,és orrfolyás is tekintélyes mennyiségben. Telefonáltam is hétfő reggel Rita néninek,h nem viszem Levit,és pár napig biztosan el fog tartani,de csütörtökön megy már. Hittem én.

Ugyanis szerda estére annyira tele lett az orra,h sokáig nem tudott elaludni,sokszor visszaébredt,orrot fújtunk,bekentem krémmel. 2-3 perc múlva megint,és megint orrot fújtunk,csak nagy nehezen tudott elaludni. Reggel hívtam is az óvodát,h mégsem megyünk,a héten már nem viszem.

Ma szombat van,és valamelyest enyhült az orrfolyása,de még korántsem tökéletes,viszont szegénykémnek már fáj az orra a sok orrfújástól...

Második hét az oviban

Azt mondta az egyik dadus,h ő még ilyet nem is látott,h az első héten ilyen sima legyen az óvodában az elválás. Aztán egyesek szerint a második hét nehezebb lesz,mások szerint ha eddig nem volt,már nem is lesz probléma. Én bizakodtam a legjobb végkimenetelben,és mindent megtettem,h gördülékeny menjen minden.

Mama ezen a héten jött látogatni minket,és hát az Ő kapcsolatukra a hatalmas ragaszkodás a jellemző. Ilyenkor Mamával eszik,játszik,és fürdeni is csak vele hajlandó.

El is jött a hétfő reggel,és már nem volt olyan jó a kedve,mikor készülődtünk,mondta a Mamának,h hová üljön a kocsiban,mert h jöjjön Ő is velünk. Kis nyafogás volt,mikor mondtuk,h Mama itthon marad. Aztán bent már csak az ujját szopizta,nem akaródzott átöltözni,egyfolytában ölelt engem,és bújt belém. A terembe ugyan lassan bement,de hívott,h menjek én is. Na itt el is törött a mécses,amolyan szívfájdító,halk sírás. Óvó néni mondta is,h igen,most már tudja,h komoly a dolog,ide mindennap jönni kell. De szép lassan azért elengedett,és hagyta,h Rita néni felvegye. Én egy halk "sziát" tudtam csak rebegni,és elindultam kifelé. Az ajtón kívül már potyogtak a könnyeim.

Az sem segített a helyzeten,h Izabella sem ment oviba,mert megbetegedett,hiába kereste Őt napközben. Így most teljesen egyedül,önállóan kellett helyt állnia. De nem hívtak,h menjek érte,így reménykedtem,h később aztán megbékélt.

Ebéd után mentem is,h hazahozzam a Nagyfiút,és már azzal fogadtak,h Levente nagyon ügyes volt,pár percig volt  csak elkeseredve,összesen egyszer keresett,és remekül eljátszott egész nap. Az ebédet mind megette (?),levest is (!),nem volt semmi gond Vele. :)

A kedd ugyanilyen pityergősen-bújósan indult,de annál jobban végződött. Még a péntek sem maradt könnyek nélkül,de már talán jobb volt a  helyzet,mint hét elején.

Szombat reggel mondtam neki,h nem megyünk oviba,mert az óvó nénik pihennek,amit könnyedén tudomásul vett. Délutánra pedig felszökött a láza.

Hát így telt a második hét az oviban...

Első hét az oviban

Pár héttel az ovi kezdés előtt elkezdtem mondogatni Levinek,h megyünk majd oviba,lesz ott sok-sok gyerek, sok-sok játék, ott lesz Izabella is (a szomszéd kislány),no meg Anikó néni. 

Később már mondogatta Ő is,h hová fog menni,és jó kedvvel várta.

Első nap reggel mentünk mindannyian,mondta az Óvó néni,h vihetem Mesit is,és pár órát együtt eltöltünk majd Levivel.

Azonnal elkezdte felfedezni Levikém a játékokat,mindegyiket sorban egymás után,ügyet sem vetett arra,h mit csinálnak a többiek. Közben egyszer-kétszer hívott minket,h menjünk oda,játsszunk vele,de mondtuk,h mi itt maradunk Mesivel,nyugodtan játsszon csak. Játszott is Drágám,de elég sokszor felnézett,h ott vagyunk-e. Gondoltam,elég nehéz lesz itt hagynom majd,mert hiányolni fog.

Gyorsan eltelt a két óra,és már mentünk is haza. Otthon aztán mondtam Neki,h holnap is megyünk,aminek nagyon örült. Akkor már csak én mentem Vele,és már nem figyelt,h ott vagyok-e,csak szorgalmasan játszott,csak játszott. :)

Aznap mondta Anikó néni,h holnap már próbáljam meg ott hagyni,ha nagyon sírna,akkor hívnak,és megyek érte.

Én otthon el is kezdtem Neki mondogatni,h el fogok menni,de majd jövünk érte Mesivel. Még reggel,már bent az oviban,öltözés közben is elmondtam Neki kétszer,h hazamegyünk,de nem is szólt már semmit,csak felpattant és beszaladt. :) Én meg tátott szájjal néztem,egy hang sem jött ki a torkomon. Kifelé menet benéztem a terembe,és Ő már önfeledten játszott.. Ezt alig hittem el.. Nem is mertem remélni,h így fognak alakulni a dolgok,és bízom benne,h nem lesz ennek böjtje.

Otthon aztán kézközelbe tettem a telefonom,h ha megcsörren,azonnal fel tudjam venni. De nem csörgött.

Fél 12re aztán mentem érte,épp az udvaron voltak,észre sem vette,h megjöttem,hintázott és énekelt. :)

Az óvó néni elmondása szerint nagyon jól érezte magát,minden játékot megvizsgált,és nem keresett engem!!! :) Egy picit fájt a szívem,h ilyen könnyen "lemondott rólam",de mindent egybe vetve boldog voltam,h ilyen könnyen alkalmazkodik.

A következő nap ugyanilyen jól telt,javasolták is,h csütörtökön már reggelizzen bent. Így is történt,evett is a reggeliből, ami az egyik kedvence,tejbegríz volt. 

Pénteken,azaz ma reggel már negyed 8kor kukorékolt nekem,keltenem sem kellett,és vidáman azt kérdezte: "..Mehünk oviba?.." :D

Ez a videó a második napon készült,Levikém a kör közepén áll,kézenfogva Izabellával,a szomszéd kislánnyal.:

 

Nono-ból Ana

Amióta beszélni tud Levi,úgy hív engem,h Nono. Ezt abból a becenévből kreálta,ahogyan Zoli hívott engem,és ez nekem mindig nagyon tetszett,nem is kértem,h hívjon Anyunak,vagy Anyának. De ha rólam beszél Zoli Levinek,mindig Anyát mond. De ez mit sem változtatott a Nono-n. Egészen tegnapig..

Egyik napról a másikra elkezdte megváltoztatni,és most egyszer Nono vagyok,másszor Ana. :)