Az első év-folytatás

Az első két nap itthon. Hát az is felejthetetlen.:) Nemsokkal ébredése után rázendített,és a világ minden kincséért sem hagyta volna abba. Én meg-kezdő anyuka-sík ideg voltam,h nem tudom megnyugtatni,nem tudom,mi a baj. Már megetettem,tisztába tettem,aludt is. Akkor mi a baj?! Hozzám se lehetett szólni,olyan ideges voltam,azonnal jött a felismerés: alkalmatlan vagyok az anya szerepre. Férjem szegény meg csak gondolkodott,hogyan is nyugtathatna meg engem is most már,nemcsak a babát,de hasztalan. Aztán Védőnőmmel,Anyukámmal konzultálva rövid időn belül javítottunk a helyzeten. Némileg. :)

 Aztán az első mosoly. :) Ez könnyeket csalogatott a szemembe. Amikor célzottan rám,ránk mosolygott.

Az első séta nekem akkora boldogság volt,h nem lehet szavakba önteni. Először léptünk ki az utcára babakocsival,először tolhattam,először mentem emberek közé Vele,és büszkélkedhettem,h Ő az enyém!!! :) Mikor gratulálnak,mosolyognak rám az emberek,én pedig ettől még jobban a fellegek között járok.

Az első sikerélményem akkor volt,amikor sikerült megnyugtatnom,és sikerült elaludnia a karjaimban. Akkor kezdett el az önbizalmam újra felépülni. Isteni érzés volt,h az én karjaimban,az én hangomra nyugszik meg...

Még millió ilyen apró mozzanat van,amiket soha de soha nem fogok elfelejteni,és mindig boldogsággal tölt majd el,ha ezekre gondolok. Mert ami Vele kapcsolatos,Vele együtt élünk meg,az mind-mind felejthetetlen,és mindig is az lesz...

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

Az első év

Már ennyi idő eltelt...Holnap lesz Levente Manónk 1 éves.

A napokban újraperegnek fejemben a gondolatok,élmények,h tavaly ilyenkor épp mit csináltunk,hol voltunk mi Hárman. :) Mondtam is tegnap férjemnek,h "holnap reggel 8ra vigyél be a kórházba!" :D Elég érdekesen nézett rám,de aztán hamar rájött,h én most 1 évvel korábban vagyok. :) Merthogy pontosan 1 éve,ma reggel feküdtem be a kórházba,a pocakból kijönni nem akaró Leventémmel. Felemelően jó érzés visszagondolni,újra átélni.

Ez az egy év páratlan volt,különleges,és semmihez sem hasonlítható. Mozgalmas,izgalmas,boldogsággal teli,és semmiképp nem unalmas. :) Az első hónapokban zombiként,karikás szemmel csodáltam Őt,sokszor kételkedtem önmagamban,bizonytalankodtam,rengeteg kérdés volt bennem. Aztán ahogy telt az idő,fokozatosan csökkentek a pelenkacserével eltöltött percek :),az éjszakai ébredések. És a kételyeim is,h képes vagyok-e a feladatra.

A születés pillanatától eltelt 1év alatt elképesztő,h milyen fejlődésen ment keresztül Kisbabánk. De én most inkább azokra a pillanatokra emlékeznék vissza,amik soha vissza nem térő,apró szenzációk,lelkünkbe boldogságot,békességet hoztak.

Például mikor kihoztuk a kórházból. Betettük a mózeskosárba,azt a pillanatot vártuk,mikor kiléphetünk a kapun,mert Levink folyamatosan mondta a magáét. Nem tudott pihenni,szerintem már sokkolta a kórház szaga is. De még zárójelentés,gyerekorvossal való konzultáció,szobatársaktól való búcsúzás. Aztán végre kiértünk a szabadba. Erősen sütött a nap,meleg volt,az a kellemes fajta. A friss levegőt megérezve Kisbabánk azonnal elaludt. El sem hittem. Békésen,mozdulatlanul...

Aztán mikor először toltuk ki a teraszra levegőzni. Oldalra fordított buksival remekül érezte magát. Még ma is az orromban érzem azt az illatot,amit akkor árasztott magából a kert,a nyár.

 Holnap Mamánál ünneplünk,folytatás következik pár nap múlva...

Tízforrás Fesztivál

Legnagyobb bánatomra pont a Fesztivál idején volt az a fajta rekkenő hőség,amire azt mondom,h még véletlenül sem hagyom el a házat. Gyerekkel meg aztán főleg nem! A kézműves napok egyikén szerettem volna bekukkantani a mesteremberek munkájába,de a meleg közbeszólt. 

Egyik délután 5 órakor viszont találtam a programban egy bábszínházat,bábtáncoltatást. Reménykedtem benne,h aznap legalább nem lesz olyan pusztító a meleg,és Kicsikémet el tudjuk vinni. Ha nem is köti még le annyira,vagy egyáltalán nem,legalább ott vagyunk együtt,gyerekek,bábok között,hallgatjuk az előadást.

Barátnőmékkel és az Ő Levijükkel útnak indultunk.

Nagy szerencsénk volt,egy tornácos ház udvarán volt megrendezve,kellemes hűvösben. Hátra ültünk,ha nyűgösködés lenne,akkor sem zavarjuk a többieket.

Nagyon szórakoztató volt az előadás,nekünk,felnőtteknek tetszett. :) Jól gondoltam, Leventéink még nem tudtak rajta mulatni,de együtt voltunk,kiruccantunk,hűsöltünk. Kikapcsolódásnak remek volt. :)

Olvas

Tegnap mindenáron könyvet akart lapozgatni,de természetesen azt,amelyiket a komód tetejéről saját maga vesz le.:) Szép,színes borítós építészeti képeskönyv. Tudja a gyerek,mi a jó. :) Aztán gyorsan hoztam is a könyveit,amik korban kicsit jobban passzoltak hozzá,vastag lapút,meséset.

Le is kötötte rögtön,szerencsére a másikat gyorsan el is felejtette.:)

Nézegette,csukogatta,nyitogatta,rakosgatta. Első találkozása a könyvvel. Szerintem jó kezdet...

Egyedül áll,majd elindul :)

Elindult!!!

Nemrég még az volt a legújabb szenzáció,h belekapaszkodott valamibe,és úgy lépegetett. Jobbra is,balra is. Aztán megpróbálkoztam azzal,h odaültem mellé,és hívtam. Erre Ő felém fordult,elengedett mindent,és a karomba dőlt. Az egyedül állás mesterségét önállóan is szüntelenül gyakorolja, szék lábát, asztal lábát, fürdőkád szélét engedi el most már egyre gyakrabban. Az egyéni rekordja 10másodperc!

A ma reggeli hívogatásnál pedig azzal a szenzációval lepett meg,h elengedett mindent mindkét kezével,és sugárzó arccal 3 lépést tett felém!!!!! Majdnem sírva fakadtam a boldogságtól. Az én Kisfiam ilyen Nagyfiú lett! :)
Épp ma 11hónapos és 1hetes.

Dolgos hétköznapok

Elmondani nem lehet,h mennyi érdekesség,újdonság van a világban,amit Kicsim komoly munkával fedez fel. Eddig nem is tudtam róla,h a házunk is milyen sok kincset rejt magában.:) Ha már csak arra gondolok,h a harisnyanadrágokat milyen szép színes csomagolópapírba teszik,és mindegyiknek az elején más kép van! Merthogy már a fehérneműs fiókom is felkerült 11hónaposom térképére. :)

A popsikrém szenzációját sem vettem eddig észre,pontosabban,h a tubusnak két sarka van,és egy kerek kupakja :),ami akkor érdekes,ha egyik kézzel forgatjuk erre-arra,h jól látszódjon a két vége közti különbség.

Az összecsukott babakocsi kereke csak akkor forog jól,ha jobb kézzel erős csapásokat mérünk rá,és hangosan kacagunk is hozzá!

De nem móka-kacagás az egész nap,komoly munka áll előttünk :) :

A vasalni valókat nem érdemes számolatlanul kivasalni,előtte gondosan fel kell mérni,h hány darabot vállalunk.:D

Mielőtt új ruhát vennénk fel,fontos a minőség ellenőrzés,nehogy valami bóvlit kelljen hordanunk.

A zenélő játékot tüzetesen meg kell vizsgálni biztonságtechnikai okokból.

 

Anyának segíteni kell könyvelni is,mert egyedül nem bírja. :)

És ha mindezzel megvagyunk,jöhet a játék Léna kutyával. :)