2 hónapos és 6 napos

Ez szinte hihetetlen,h Mesikém éppen annyi idősen aludta át az éjszakát először,mint Levi. 2 hónaposan és 6 naposan, este 11től reggel 8ig. :)

Hason

Azt kell mondanom,h félsikert értünk csak el a cumival,mert ha esténként úgy tartja kedve a Kisasszonynak,akkor annyira ordít,h a esélyünk sincs betenni a cumit a szájába,egyszerűen kiesik belőle. Így próbálkozunk minden mással is,énekelünk,altató zenét játszunk le,simogatjuk,és különféle pózokban tesszük le,illetve próbáljuk letenni,h ne kézben aludjon csak el.

Amivel a legnagyobb sikert értük el,az a hasra tétel. Én is csak pislogtam,mikor hanyatt fekve ordított,nyűglődött,és amint hasra fektettem,azonnal megnyugodott. De persze ez is inkább csak napközben jön be,de már az is valami,h nem kell folyton a teraszra vinni,és babakocsiban altatni,hanem bent,a nappaliban hason alszik el,szépen,nyugodtan. Levikém ilyen pici baba korában egyáltalán nem szerette a hason alvást,csak sírt,kiabált,de úgy látszik Mesikém így nyugszik meg.

Alvás előtti műsor

Délelőttönként csuda nagyokat szoktunk játszani. Építőkockázunk, rajzolunk a táblán, labdázunk, bújócskázunk. Nagyon bele tud feledkezni a játékba,élvezi minden percét. Abba sem akarja hagyni. Olyannyira nem,h mikor mondom Neki,h most már megyünk lassan aludni,akkor elkezd műsorozni. Elrohan előlem,nyafog,hisztizik,és mikor a karját megfogom,leül a földre,és próbál kiszabadulni a kezeim közül. Még fogat mosni sem akar ilyenkor,pedig azt nagyon élvezi. Napjában többször is befut a fürdőbe,előveszi a fellépőjét,és nyúl a fogkeféért,fogkrémért. De alvás előtt még erre sem hajlandó. Mindent elkövet,h ne kelljen aludni menni,de mivel aludni kell,fogmosás után felveszem,és elindulunk felfelé. Még egy kis sírás,hiszti,és a második lépcsőfoknál már bújik a nyakamba,és dörzsöli a szemét. Merthogy álmos,kifárasztja a játék,a rohangálás,csak az elindulással van a baj. Azzal a pár lépéssel,lépcsőfokkal,amíg az álommanók nem győzedelmeskednek.

A pelenkázó asztalon már nyugodtan fekszik,várja a jelet,h készen vagyunk a pelenkázással. Akkor átölel,és én teszem is be az ágyába,és mire leérek,már alszik.

Délutáni alvások

Az utóbbi hetekben a délutáni alvásokra nemigazán lehet azt mondani,h nyugodt,és rendszeres. Elég sokszor előfordul,h nem hajlandó aludni. Szívesebben játszana,főleg,mikor Apuja is itthon van. Ilyenkor az ágyba tételkor elkezd nagyon keservesen sírni,és úgy kapaszkodik belém,h a sajog a szívem. Ha kiveszem,és átölelve vigasztalom,akkor megnyugszik,de ha vissza akarom tenni,akkor újrakezdi. Még hangosabban.:( De mivel aludni kell,ezért elmondom Neki,h nincs semmi baj,és becsukom az ajtót. Ezután kábé 5-10 perc múlva elalszik. Csak az a baj,h az ilyen sírós elalvás után fél-háromnegyed óra múlva már fenn is van,és sajnos sírva is kel fel.:( Nem alussza ki magát,és a délutánja innentől nyűgös,hisztis,álmos. Nem jó.

Persze agyalok rajta,h mitől lehet ez. Sokmindentől. A lepedőjén talált óriási nyálfolt,és a szájába dugott ujjai miatt azt gondolom,h a foga fáj,azért ébred hamar. De akár ez a rapszodikus időjárás is lehet az oka,ami nemhogy a gyerekeket,de a felnőtteket is megviseli.

Aztán 1-2 ilyen nap után olyan fáradt,h az etetőszékben majdnem elalszik,és mikor felviszem,nincs ereje sírni,leborul,és egy pillanat alatt,hang nélkül elalszik. Ráadásul a szokásos 2óra hossza helyett 3, 3ésfél, esetleg 4 órát is alszik! Először ettől is megijedtem,h miért alszik ilyen sokat,dehát valamikor be kell pótolni a lemaradást. :) 

Alvás igény szerint

Pár nappal ezelőtt még azt hittem,h Drága 14hónaposom leszokott a napközbeni két alvásról,és egyre csökkentette. Merthogy ebéd után 2óra hossza is eltelt,mikor nyíladoztak a szemei,és 4órakor,fél 5kor még halvány jelét sem mutatta,h ő bizony aludni szeretne. Olyannyira nem,h mikor próbáltam az ágyába tenni,úgy rázendített,hangosan sírt,és potyogtak a könnyei. Nekem persze meghasadt majdnem a szívem,úgyh ki is vettem,lementünk játszani. Éber volt és vidáman játszott fürdésig. Akkor gondoltam,h a nagyfiú el is hagyta a második alvást.Másnap és harmadnap is ugyanez volt a napi program.

Tegnap csak másfél óra volt a déli alvásidő. 3óra után kimentünk a levegőre,Léna kutya nagy örömére. :) Lementünk a mosókonyhába is,megtapogatta a mosógépet,krumplis kosarat,a gázkazán gombját most sem engedtem levenni. :)

Majd miután kirándulásunkból visszatértünk,erősen dörzsölte a szemeit. Negyed5, hát még nem késő,ha leteszem,hátha sikerül még pihennie. 5perc sem kellett,már az igazak álmát aludta! Másfél óra lett belőle,frissen,fitten ébredt. :)

Így most minden nap más a program. Egyszer így alszik,másszor úgy. Figyelem a szemdörzsiket,az etetőszékre hajtott buksit,vagy éppen a vidám szaladgálást,rosszban sántikálást. 

Szerintem már nem kell sok,és átszokik...Fokozatosan...

ZsiráfBarát

Egy jó ideje már,h az ágyába betettem egy nagy zsiráfot. Egy akkorát,amit nem tud betenni a szájába,és ha felébred éjszaka,akkor mégsem olyan üres az ágya,és nincs egyedül. Megölelheti,párnának használhatja. Mint ahogy már használta is párnának,de csak nappal,mikor már megunta a többi játékot. Ezt leszámítva nem nagyon vett róla tudomást,mintha ott se lett volna. Aztán mielőtt elmegyünk aludni mindig benézek hozzá,h minden rendben van-e,és egyre többször láttam azt,h közelbújik hozzá,sőt egyenesen ráfekszik! :)

Egyik délutáni alvásából ébredve pedig,akkor először,zsiráfbaráttal ébredt egyetértésben. :) Annyira megható volt a pillanat,h mindenképp meg kellett örökítenem. :)

Budapest,te csodás...

Nyár közepén,férjem szabadságának pontos dátuma és időtartama teljes birtokában felötlött  bennünk a kérdés: nyaralunk-e idén? Eddig még nem nagyon gondoltam rá,merthogy elég zűrösre sikeredett az elmúlt hónap,úgyh gondolkodóba estem. KisCsemeténkkel még nem voltunk távol az otthontól úgy,h az éjszakát nem a saját ágyában töltötte. Így jobbnak láttam,h nem keresgélünk helyet,szállást,mert első nekifutásra lehet,h nem fog összejönni az éjszakázás. Úgy gondoltam,h egy pesti rokonlátogatás pár napra tökéletesen megfelelő lesz így elsőre. Oda viszont 3nap a minimum,ha mindenhol legalább pár órát szeretnénk tölteni.

Megterveztük,összepakoltunk,elindultunk.

Levi nagyon szeret utazni autóban,általában elnyomja az álom nézelődés közben,de ha nem,akkor nyugodtan eljátszogat a köré gyűjtött játékhalommal. Na,most ez nem sikerült. 10perc után megunta a nézelődést,és féktelen ordításba kezdett. Nem volt hajlandó lecsillapodni éneklésre,zenére,simogatásra,sem semmilyen nyugtatásra sem. Hegykőtől Bábolnáig ez volt a műsor,majd kiszálltunk pihenni,friss levegőt szívni. Kis séta,nézelődés után úgy látszott,megnyugodott. Majd kis idő után folytatta,legnagyobb megdöbbenésünkre. Ilyet nem szokott csinálni,nem értettem a dolgot. Jó kis kirándulásnak nézünk elébe...

Délután megérkeztünk,megebédelt,és a sokadik próbálkozásra összerakott utazóágyba próbáltam letenni,mert az álmosság már úrrá lett rajta. Gondoltam tuti el fog aludni,mert baromi fáradt. Tévedtem.

Ahogy leért a lába az új ágyba,megint úgy rázendített,h ki is vettem. Szegényem ne szenvedjen,ha nem muszáj. De hát aludni mégiscsak kell,Anyósom kivitte babakocsiban egy körre az utcára. Gyerek 5 percen belül aludt,mint a bunda. Egy kő esett le a szívemről,végre tud pihenni.

Délután elmentünk régnemlátott barátnőmékhez,ahol két Csemete is lakik. Remekül érezték magukat a Lurkók,jöttek-mentek-intézkedtek,minden simán ment. Hazafelé a kocsiban Levikém el is aludt. Második alvás is kipipálva.

Eljött az este,fürdés rendben,etetés rendben. 

Tenném le az ágyába,megint üvölt. Ezt nem hiszem el. Most az ágy a probléma,az idegen hely,vagy egyszerűen szokatlan minden? Kivettem,és úgy döntöttünk,ahogy még soha,h aludjon velünk a nagy ágyban. Mert otthon külön kuckója van,külön alszik,mióta megszületett.

Szóval magunk mellé vettük,villanyoltás. Levikém csak ült középen,nézett körbe,jobbra-balra,h most mi történik. Lefeküdt,ringatta magát csendesen,fészkelődött. De csak nem jött álom a szemére. Forgolódott ide-oda,de legtöbbször keresztben feküdt,az Apjának a veséjét rugdosta,nekem pedig az orromba dugta a mutatóujját. Röhögőgörcsöt kaptam,és persze senki nem tudott aludni. Aztán csillapodott kicsit,a lába megállt,a fejét bedugta a nyakamhoz és szépen elaludt. Én is bóbiskoltam.

Aztán cirka fél óra múlva arra ébredtem,h hirtelen felül Levim,nagyokat sóhajt,majd megint rákezdi az ordítást,de olyan csillapíthatatlanul,h a szívem hasított belé. Villany fel,ringattuk az éjszaka közepén,nyugtattuk,h mindenki itt van,nem kell félnie,de Ő úgy sírt,h közben alig kapott levegőt. Letettük az ágyra,leültünk mellé,és attól kicsit megnyugodott. Csak ült,és játszani próbált. Rendben van,de ki fog aludni? Másnapra egésznapos szabadtéri programot terveztünk,készül mindenki,mi meg karikás szemmel fogunk odamenni? Ennek nem láttam értelmét,majd mikor újra elcsukló hangon sikítani kezdett a gyerek,úgy döntöttünk,h ott,abban a pillanatban felöltözünk,és hazajövünk. Persze Anyósomék marasztaltak,h éjszaka fél2kor ne induljunk útnak,de mikor ránéztek Levi szemére,és meglátták a hatalmas lila karikákat körülötte,nem tartóztattak tovább.

Felöltöztünk,beültünk az autóba.

Kifordultunk a sarkon,Levikém már aludt is!!!!! Most már csak abban reménykedtem,h nem borult fel teljesen a ritmusa,és vissza tud zökkenni a megszokott hétköznapjaiba.

Fél 5re értünk a ház elé,akkor ébredt fel!,rámmosolygott,én meg kivettem az autóból óvatosan. Felvittem a szobájába,Ő körbenézett,egy nagyot sóhajtott,és a vállamra zuhant a feje. Ahogy letettem,úgy aludt reggel fél9ig,ameddig egyébként is szokott...

...mert aludni tudni kell!

Mindig csodálom,mikor alszik... Máskor is,és mindig,de mikor álomba szenderül, még tündéribb,mint egyébként. :) muszáj volt  egy csokorba gyűjtenem... :)

 SZERETEM...

Másképp

Újabban nem éri be azzal,h leteszem aludni,és Ő oldalra fordulva álomba zuhan. Mostanában ficánkol,fészkelődik az ágyában,én meg nem értettem mi a baj. Aztán tegnap rájöttem: letettem az ágyába,pedig még nem nagyon volt álmos,és egy lendülettel továbbfordult azonnal a hasára! És láss csodát,azon nyomban elnyomta az álom! Hason alvó lesz?

Ha így,hát így!

Végre eljött a nap,h Kicsim annyira magáénak érzi a járókát,h sikerült elaludnia benne! Bár nem egészen így terveztem. :)

Az egyik délutáni alvás elmaradt,mert sehogyan sem akaródzott elálmosodni. Láthatólag nagyon ébren volt,mindenfélével játszott,gurult jobbra-balra,de aludni-azt már nem. :)

Aztán 7 óra után kezdett bágyadni,halkabb volt,olykor nem is hallottam a hangját. Simogattam,beszéltem hozzá,h nemsokára fürdés,mindjárt megyünk. De ettől nem lett éberebb,sőt. Befészkelte magát a sarokba,és cumizni kezdte az ujját,ahogy elalvás előtt szokta:

aztán elaludt. :)

Háromnegyed 8tól negyed 9ig. :) Mondanom sem kell,milyen éber és friss volt utána. :) Jól elcsúsztattuk a fürdést,aztán 11kor sikerült is a helyén újra álomba szenderülnie.

Történelmi esemény

Nagyon nagy dolog történt a mi kis életünkben: most először drága Levim átaludta az éjszakát!!!!!!

Este 9kor a szokásos esti procedúrák után hamar elaludt,majd reggel 7 órakor kipihenten,tágra nyílt szemekkel találtam ágyában a Kincsemet!

Boldog vagyok,h ilyen ügyes 2 hónapos és 6 napos Fiam van!!