Áááááá

Nemrég kezdődött az a korszak Kicsimnél,h ha azt mondom Neki,h nem,akkor mérges,dühös lesz. Elkezd sikítani,de amolyan dobhártyaszaggatóan! És nem akarja abbahagyni! Akkor csúnyán nézek rá,ami úgy tűnik,használ,mert abbahagyja,de akkor meg a játékait kezdi el dobálni a földhöz,kezeivel csapkodja az asztalt. Időnként már a hajam hullik ki ettől. De akkor sem engedek. Amit megmondtam,azt megmondtam...ugye.

Színes hétköznapok

Telnek a hétköznapok,hétvégék,az idő rohan,és mi észre sem vesszük. Csak végezzük a napi rutint,kisebb,olykor nagyobb nehézségekkel,megéljük a pillanatokat,amikből olykor csak egy adódik. Ezekből a pillanatokból most lejegyzek ide párat,amik mostanában kitöltik napjainkat. 

A body-ból való kibújás már régóta rendszeres napi esemény,de most már a mellény alatt is képes ezt a műveletet végrehajtani :)

 Közben egy kis nyelv-vizsgálat is belefér:

A napszemüveg új felfedezés,abban rohangálni nem csak tűző napsütésben lehet,hanem a szobában,villanyfénynél is. Elvégre a szem védelme fontos.

Tanul öltözködni. Ennek keretében a sapkámat próbálgatja,próbál kikukucskálni alóla.

A ruhás szekrényben pedig amit talál,azt felhúzza magára,mintha minden darab nadrág lenne. :)

De szokott randizni is a barátnőjével,aki a szomszédban lakik. Nagyon jól megértik egymást. :)

Így telnek a napok,vidáman,eseménydúsan,és közben cseperedik Kiscsillagom...

Végre megeszi a szalámis szendvicset

A reggelivel és a vacsorával mindig bajban voltam. Ugyanis válogat a Drágám,legszívesebben üres kiflit és kekszet enne egész nap. Próbálkoztam már sokmindennel,de nem sok sikerrel. A tejbegrízt szereti,de mindennap nem adhatok neki azt. Aztán ott van a tojásrántotta,amit egy alkalommal megevett,de többször már nem. Ugyanígy van a kakaós csigával,a diós kiflivel és a virslivel is,nem szereti túlzásba vinni. A bundás kenyér még csak-csak,de a szendvicsekről mindig leszedegette a szalámikat,és úgy ette meg a kenyeret,üresen. A májkrémes kiflikarikákat egy jó darabig szívesen ette,mára már az sem kell Neki.

Aztán egyik nap gondoltam kicselezem,és olyan "összecsukós" szendvicset csinálok Neki kenyérből,amiből nem tudja kiszedegetni a szalámit. Gondoltam próba-szerencse. :) És bejött.:)

Pillanatkép

Ha Kétévesem kezembe nyom egy strandlabdát,amit a fiókjából kotort elő,és adja nekem,h fújjam fel,közben pedig a forgószékben ülök,Ő pedig meglök úgy,h nagy erővel pörgök,el is felejtem,h hányingerem van. :)

Újra babát várunk!

Sokat gondolkodtam azon,h mikor is jöjjön a kistesó. Minden oldalról próbáltam kitalálni,h mikor lenne ideális Levinek,és nekünk is,mekkora legyen a korkülönbség. Nem akartam,h már iskolás legyen Levi,mikor születik a testvére,de túl kis korkülönbség se legyen közöttük,mert az nekem lenne túl nagy feladat. Végül úgy döntöttünk,h ha Levi a 2. évét betölti,akkor indítjuk a programot.

Július közepén csináltam egy tesztet,mert gyanús tüneteim voltak,de mikor csak egy csíkot láttam a teszten,akkor átgondoltam,h mi és hogyan volt,rájöttem,h nem is lehetek terhes.

Aztán augusztus közepén már nyomósabb érveim voltak a tesztre,egyértelműbbek voltak a jelek,mint előző hónapban. Ekkor vártam még pár napot,h még figyeljem magam,de továbbra is gyanús voltam magamnak. Akkor vettem még egy tesztet.

A második csík elég halovány volt rajta,de egyértelműen kivehető.  De mivel én a tuti biztosra megyek,ezért pár nap elteltével vettem még egy tesztet,önmagam és Férjem megnyugtatására is.

:) Igen! Ez már egyértelműen pozitív! :) Újra babát várunk! :)

Én szinte el sem hittem,h ilyen hamar hozzánk költözik a Kistestvér. Még most is elég hihetetlen,pedig a kávét már nem bírom meginni,mert hányingerem van tőle,és egész nap émelygek. :)

Bejelentkeztem az orvosomhoz,h megvizsgáljon,és megnézhessük ultrahangon is a Picikémet. 

Szerencsére nem kellett sokat várnom a rendelő előtt,hamar bejutottam,és adatot egyeztettünk.

Aztán jött a várva-várt ultrahang. Azonnal megláttam,ott volt,már a szívecskéje is dobog! Most már el kell hinnem,h Ő itt van! :)

Wallace és Gromit

Ajánlóban láttam ezt a mesét,nem is olyan régen. Nagyon helyes gyurmafigurák ők,gondoltam kipróbálom,hogy tetszik e Levinek. Mivel már a főcím zenéje is nagyon aranyos,azonnal beleszeretett. :) Imádja. 

Több történet is létezik velük,de amit mi szeretünk,az a Wallace és Gromit,és az elvetemült veteménylény.

Integet

Jópár hónappal ezelőtt tanítottam Neki először,h hogyan integessen. Csinálta is azonnal utánam. Édesen mosolygott mellé,szégyenlősen rázta a kezét. Aztán pár nap múlva megmakacsolta magát,akárhányszor kérhettem Tőle,nem akarta csinálni. Szégyenlősen mosolygott,legtöbbször mögém is bújt. :) 

Én persze nem adtam fel,akárhányszor találkoztunk valakivel séta közben,mindannyiszor kértem,h integessen. De Ő csak mosolygott,és húzott,h menjünk már. :)

Így teltek a hónapok,én csak jártattam a szám: "integess,pá-pá",de semmi. Már úgy éreztem,h teljesen feleslegesen próbálkozok,úgysem változik semmi.

Aztán pár nappal ezelőtt hazafelé tartottunk a sétából,és a szomszéd néni kint volt a kertben. Beszélgettünk vele,Levi is "elmesélte" az aktuális sztoriját neki,és mondandója végén az esélytelenek nyugalmával kértem,h integessen. Ő pedig az első szóra felemelte a kis kezét,és úgy rázta,h majdnem elrepült!! :)

Mégsem volt hiába a sok kérlelés,újra és újra. :)

Azóta nem szalaszt el egyetlen alkalmat sem,mindenkinek integet. Beleértve az elhaladó autókat és a motorosokat is. Még a kedvenc meséjében a nyusziknak is integet. :)

2011.08.22-25.

Elterveztük,h idén,2 év kihagyás után elmegyünk nyaralni. Először csak pár napra,mert Picikém még nem volt hosszabb időt távol,sőt,egyetlen éjszakát sem. Barátnőmék minden évben Balatonfenyvesen nyaralnak 3 Picivel,innen jött az ötlet,h mi is oda menjünk.

Sikerült is hamar lefoglalni egy szállást augusztus végére,Fenyvesen,ami gyerekbarát,és közel van a parthoz. Aztán ahogy közeledett az időpont,az idő egyre rosszabb lett,fújt,esett,és hideg is volt. Megfordult a fejemben,h lemondjuk,de aztán elvetettük,hátha addig még kisüt a nap. És láss csodát,előző héten már beharangozták a kánikulát,35-36fokot jeleztek előre. Mindenki mázlistának hívott minket,amiért így kifogtuk a jó időt. :)

Az idegen helyen töltött éjszakától nagyon tartottam,ezért próbáltam a lehető legjobban rákészülni. Felhoztam a pincéből az utazóágyat,kinyitottam a szobájában,és először csak hagytam,h nézegesse,tapogassa. Kicsivel később beletettem pár játékát,és utána Őt is. Kicsit meglepetten figyelt,de a játékok hamar lekötötték a figyelmét,így belefeledkezett a játékba. Hosszú percekig játszott,majd felállt,és belülről vizsgálta az ágyat. Ezt délután még egyszer megismételtük,és akkor már jókedvvel fogadta.

Másnap megkockáztattam,h a délutáni alvást ebben az ágyban töltse. Szép lassan tettem bele,kicsit hadakozott,sírt,de vígasztalható volt. Miután becsuktam az ajtaját,már nem sírt,és 10-15 perc "beszélgetés" után elaludt!!!! Én persze rém boldog voltam,hiszen ez óriási lépés! :)

Az ezt követő napon már csendben hagyta,h beletegyem,és csak 5percig altatta magát,és álomba zuhant. :)

A következő napon eljött az utazás ideje,és úgy alakult,h alvásidőben érkeztünk. Mivel még teljesen idegen volt Neki a környezet,nem kísérleteztünk az altatással,hanem kimentünk a partra. Érdeklődve szemlélte az új helyet,és társaságot. Be is mentünk a vízbe együtt,és eleinte nagyon kapaszkodott az Apjába. Aztán szépen lassan feloldódott,pancsikolt,és hangosan kacagott is! Élvezte a vizet.

Kicsit nyűgös volt persze,mert nem aludt,és reménykedtem benne,h ez is majd rásegíti Őt arra,h könnyebben elaludjon este. 

Kellemesen sütött a nap még este 7 körül is,mikor bementünk a partról,jólesően elfáradtunk mi is.

Levikém a szálláson is nagyon jól érezte magát,az első pillanattól kezdve otthonosan mozgott a szobákban,jött-ment-intézkedett. Kaptunk etetőszéket is,abban megvacsizott,és fürdés előtt még szaladgált egy kicsit.

Aztán eljött a fürdés- és alvásidő. Én már kezdtem nyugtalankodni,lélekben felkészültem,h nem alszom egész éjjel. 

A fürdőben nem volt kád,csak zuhanyzó,úgyh a zuhanytálcára állítottuk Levót,és ketten vizeztük,fürdettük. Sajnos nem tetszett neki az újdonság,és végigsírta a fürdést. Gyorsan ki is vettük a zuhanyból,nem időztünk egyetlen felesleges percet sem. Törölközés,pizsi,és jött az altatás. Hoztuk magunkkal az utazóágyat,szivacsot kaptunk hozzá,és arra tettem rá a saját lepedőjét,h érezze az otthoni illatokat. Betettem a sarokba az alvózsiráfját is,ami nélkül el sem indultam volna.

A villanyt leoltottuk,és abban a percben olyan szorosan kapaszkodott Picim belém,h ha nem fogom,akkor sem esett volna le. Kicsit szipogott,de békés volt a karjaimban. Pár perc múlva próbáltam letenni,de nem engedte,még szorosabban kapaszkodott,és keserves sírásba kezdett. Tovább ringattam,és erős voltam,betettem az ágyba. Kijöttem. Úgy elkezdett sírni,zokogni,h öklendezett közben!!! Nagyon megijedtem,visszamentem,ringattam még. Ezt kábé háromszor játszottuk el,de a harmadik alkalommal vittem be magammal langyos tejet,és megitattam Vele. Ringattam még pár percig,majd óvatosan letettem,és meglepetésemre már nem olyan keservesen sírt,mint az előzőleg! Pár perc múlva pedig már csak szipogott,mi pedig kint,a másik szobában szó szerint lélegzetvisszafojtva hallgattuk,h mi történik. És tényleg csak szipogott,még vagy 5 percig, aztán elaludt!!!!!!!!!! Nem is hittem el,Zolimmal nem is beszélgettünk,nehogy sírva ébredjen. De nem ébredt fel. Reggel 9kor! ébredt úgy,ahogy szokott,a zsiráffal diskurált!!!! :) Nem tudom elmondani,h milyen büszke voltam,és vagyok,h este mindössze 15-20 percet kellett altatni. Reggel aztán kipihenve,vidáman ébredtünk,és indultunk a strandra!

Délelőtt nem nagyon volt kedve a vízbe menni,gondolom mert hidegebb volt,mint első nap délután. De egy kicsit megmártóztunk persze,sétálgattunk a vízben,Levi ült a karunkban. Barátnőmékkel együtt "szeltük a habokat",az Ő 3 Picije otthonosan mozgott a vízben,Levikém pedig csak nézte Őket,barátkozott,mosolygott Velük. Nagyon jól éreztük magunkat,hálás voltam,h nem kellett első éjszaka hazamennünk az éjjeli nemalvás miatt.

A délelőtti strandolás után délutáni altatás következett,reméltem,h ezzel sem lesz sok baj. Kis sírás,kis kapaszkodás után el tudott aludni Drágám,és 2 órát nyugodtan pihent. Nagyon örültem,mert fáradtnak,nyűgösnek lenni nem jó.

Délután már simán engedte,h beletegyük a vízbe,megint pancsikolt,kacagott,élvezte minden pillanatát!!!! A parton aztán játszott a Csemetékkel,nagyon jól megértették egymást,szerencsére szeret barátkozni KicsiManóm!

Mikor felértünk,nagyon elemében volt,rohangált,majd az ajtót csukogatta,és közben kacagott. :)

Ezen az estén,és a következőn is már úgy aludt el,mint otthon. Szó nélkül hagyta,h letegyem,és csendben lefeküdt a zsiráfja mellé. Békésen elaludt,és reggel kipihenten ébredt. :)

Így teltek el a balatoni napjaink,kipihenve,boldogan,és büszkén!!!!! :)

Strandoltunk

Pár nap múlva megyünk egyet nyaralni,és gondoltam előtte kiviszem Picimet a strandra,letesztelem,h mit szól a vízhez. Eredetileg úgy terveztem,h majd hárman,együtt megyünk,de azt nagyon nehéz összekordinálni,így eldöntöttem,h nem várok,útra kelünk kettesben. 

Gondoltam,az úttal nem lesz gond,mivel 5 percnyi sétára van a strand,de tévedtem. Ott kezdődött a probléma,h nem a fagyis irányába indultunk el. :) Merthogy tudja,merre van,és azt gondolta/szerette volna,ha megint odamegyünk. Így aztán sírva felkéredzkedett,én meg álltam a sarat a 12kiló alatt,vállamon pedig a strandtáska,ami folyton lecsúszott. :) Most örültem csak igazán annak,h ilyen közel van a fürdő.

Még a bejáratnál is volt egy kis hiszti,mert a pénztáros néni nem adott tölcsért :),de mikor meglátta a medencéket,és a gyerekeket,érdeklődve nézte őket,csendben figyelt.

Aztán letelepedtünk a pancsoló medence mellett,én meg izgultam,h majd nem fog neki tetszeni,fél a víztől,nyafogni kezd,satöbbi. De már a készülődésnél folyamatosan fognom kellett a kezét,mert már indult volna a víz felé! Aztán elindultunk a medencéhez,és Ő már az oldalánál be akart mászni,alig bírta kivárni,h a lépcsőn menjünk bele. Vittünk egy kis strandlabdát,de csak h igazi strandfeeling legyen,úgysem érdekli majd. Szerintem...

A medence lépcsőjéről bedobta a labdát,majd indult azonnal utána. De a második lépcsőfoknál megtorpant,majd vissza indult. Felvettem,és így,együtt mentünk be a labdáért. A medence közepén már lekéredzkedett, és szó nélkül engedte,h beletegyem a neki derékig érő vízbe! :) Ez akkora meglepetés volt,h csak kerekedett a szemem. Kidobta a labdát,és indultunk utána. Mikor újra bedobta,már gondolkodás nélkül elindult a lépcsőn a medencébe,és a közepéig meg sem állt!! Onnantól már nagyon élvezte a dolgot,bedobta a labdát-bementünk,kidobta a labdát-kimentünk. Aztán jött egy-két gyerek is,akiket nagyon figyelt,és már nem engedte,h a kezét fogjam. Szabályosan eltolta a kezem,és a medence közepéről mondta a magáét babanyelven,kommentálta,amit látott.:) 

Aztán,h ne legyen olyan felhőtlen a szórakozás,jött az úszómester,h ne üljek bele a medencébe! Nagyon nem értettem,h miért,de szót fogadtam,és aztán láttam a medence mellett a táblát,h "FELNŐTTEKNEK A MEDENCÉBEN TARTÓZKODNI TILOS"! Szóval még örüljek neki,h nem zavart ki! Hát ettől teljesen kész voltam,mert érthetetlen számomra,h hogyan tudnék felügyelni egy 2éves gyereket úgy,h nem vagyok mellette. Nem beszélve a 2 év alatti gyerekekről. Levinek a derekáig ért a víz,és majd minden lépésnél eldőlt. Még karúszóval sem engedem be egyedül! Elképesztő. Ez eléggé rányomta a bélyegét a hangulatomra,és elgondolkodom rajta,h még egyszer megyünk-e.

De Levim nagyon jól szórakozott,a végén már a medence széléről emeltem be nagy lendülettel,és hangosan kacagott. Aztán mikor láttam,h csak áll a medencében,és libabőrös,akkor kimentünk,átöltöztünk,elindultunk hazafelé. Nem volt hiszti,mikor elmentünk a medence mellett,ami meglepett,és hálás voltam érte.

Tizenhat

Azt hittem,már sosem akar kibújni ez a bal alsó szemfog. A jobboldali már régen kint van,elérte teljes magasságát,így kicsit féloldalas volt a panoráma,de nem már nem sokáig. Tegnap este bukkant elő ugyanis a szemfog csúcsa,és ez sorrendben már a tizenhatodik. :)

Így sétálunk

Eddig minden séta úgy zajlott,h Ő futott,én pedig próbáltam tartani a tempót Vele. :) Mindegy volt,h merre megyünk,amerre a szem ellát,de mindig csakis futva. A kereszteződéseknél megfogtam a karját,ha jött autó,azt megvártuk,aztán rohant tovább.

Egy idő után elkezdtem neki mondogatni,h fogja meg a kezem,de legtöbbször olyan volt,mintha a falnak beszélnék. Csak egyszer-kétszer hallgatott rám,és fogta meg a kezem. 

Ez így ment egy jódarabig,mígnem egyik nap arra lettem figyelmes,h első szóra megfogja a kezem. És nem engedi el.:) A futás sem izgatta annyira,h elengedje miatta a kezem. Szépen sétált mellettem,nézegettük az autókat,bicikliseket,és a gyalogosokat. Időnként felnézett rám,és mosolygott,mintha azt mondaná:"látod,milyen ügyes vagyok?!". 

Azóta is ilyen okosan sétál mellettem,és most már,ha kiérünk az utcára,magától nyújtja a kezét. Az utóbbi hetekben pedig a fagyis felé is elsétálunk,Ő kap egy tölcsért,és megyünk tovább. Már ismeri az utat,automatikusan arra kanyarodik,ha esetleg elfelejtettem volna az utat. :) És ha megvan a tölcsér a kézben,én mondom,h mehetünk,és már indul is. 

Azt hiszem,komolyodik. :)

Születésnap a javából

Már kora reggel nagyon izgatott voltam,h hogyan fog sikerülni a szülinapi parti. a konyhában kezdtem a napot,még pár muffint sütöttem,limonádéhoz facsartam citromot,és közben járt az agyam,h mi mindent kell még csinálnom,mire a vendégek megérkeznek.

Zoli előkészült a bográcsos ebédhez kint,én bent sertepertéltem. Aztán meg is érkeztek Anyukámék,Levikémet hamar körbecsókolták,és aztán együtt folytattuk az előkészületeket.

A torta tésztáját előző nap megsütöttem,csak a túrót kellett bekeverni a tetejére,de azt Zolira bíztam,mert attól tartottam,ha elrontom,akkor nagyon ideges leszek. Aznapra csak a díszítés maradt,és a gyertyát beleszúrni,arra már képesnek éreztem magam. :)

Közben másik Mama és Papa is megérkezett,sógor,sógornő,és a család többi tagja is. Úgy terveztem/szerveztem,h Levim alvásidejére essen a bogrács ebéd,h nyugodtan le tudjunk ülni,azután pedig,ha felébredt az ünnepelt,akkor jöhet a torta és az ajándék. Időben kapta is az ebédjét,és el is aludt,ahogyan szokott. 2 órát sikerült is aludnia,mi éppen befejeztük az evést. Ezt nagyon jól sikerült időzíteni,hála az én nagyszerűen szervező/időzítő férjemnek. :)

Lehoztam 2évesünket a szobájából,és már jöhetett is a torta:

Utána Apuka kigurította az ajándékát,.. 

..és a másik két ajándékát is :).

Apu öléből pedig a többi ajándékot vizsgálta.

 

Innentől kezdve véget nem érő játék következett,amihez egy idő után csatlakozott Levente csemete is,a két héttel fiatalabb barát. Játék közben pedig nagyon meg tud éhezni az ember, Zolim pedig orvosolta ezt a problémát. :)

A buli vége felé pedig jólesett leülni,és kicsit olvasni a Mamával. :)

Nagyon jól alakult a nap,szerencsére az eső sem esett,egy igazi születésnapi partit tudhatunk magunk mögött!! :)

2 éves lett

Tegnap volt a nagy nap. :) Előző este feldíszítettük a nappalit,lufikat fújtunk,szalagokat dobáltunk minden jól látható helyre. Hogy mire másnap felkel,azonnal lássa,h különleges napnak nézünk elébe.

Nagyokat pislogott,mikor reggel meglátta,csak úgy nyújtotta a nyakát,h a legmagasabban lévő lufikat is lássa. :) Azután pedig Apuval kibontották az ajándékot,meglepő módon óriási türelemmel. :) A színes ceruzakészlettel azonnal rajzolni kezdett,nem győztem a papírokat hozni Neki. Ez most a nagy szerelem. Az utóbbi hetekben kezdte érdekelni a rajzolás,minden alkalmat megragadott,h felkéredzkedjen,és az asztalon lévő grafit ceruzával rajzolhasson. Vagy ami éppen a kezébe került. Régről maradt filc,kifogyott toll.. De most már csak a fantáziája szabhat határt a rajzolásnak! :)

Gondoltam,mivel ez az Ő napja,annyiszor viszem ki,amennyiszer csak akarja,merthogy a futás,szaladgálás még mindig nagy örömet okoz Neki. Ki is mentünk délelőtt,majd pár perc múlva eleredt az eső. :( Persze Őt nem zavarta,engem is csak akkor,mikor láttam,h nem szűnik,sőt erősödik a nyári zápor,és Kiscsibém sapiján már nem sok száraz felület volt. Így bekényszerültünk,és mivel estig esett,már nem is tudtunk kimenni aznap.

De nagyon bízom benne,h szombaton jó idő lesz,mert szülinapi kerti parti van kilátásban. Na majd ott lesz csak dínom-dánom,heted-hét országra szóló születésnap. :) Itt lesznek Nagymamák,Nagypapák,Szomszéd nénik,Barátnők és két kortárs Csemete is. Nagy készülődésben vagyok,egyelőre minden terv szerint halad. Csak ne essen...

Puszi

Kb. egy évvel ezelőtt Kiscsibém,mikor puszit kértünk Tőle, bekapta az orrunkat. :) Először nem tudtam,h az a puszi, de mikor többször is így tett,mikor puszit kértünk,akkor már biztosak voltunk benne. Imádtam,ahogyan csinálta, szívet melengető érzés volt. :)

Ezt egy darabig csinálta,aztán feledésbe merült. Valamivel később arra lett figyelmes,h mikor Apa hazajön,Anyának ad puszit. Ez nagyon megtetszett Neki,és attól kezdve akárhányszor meglátta,megfogta a fejünket,és egymáshoz tolta,h adjunk még puszit egymásnak. :) Megmosolyogta,és jó párszor ismételtette velünk.

Mostanában pedig egyre többször mondom Neki,h kérek puszit. Az elején nem értette,majd mikor én adtam Neki,és közben mondtam is,h puszi,akkor igazán rögzült benne,h mi is az,és mit is akarok én tulajdonképpen. :) A következő alkalommal szégyenlősen mosolygott. Aztán már szégyenlősen mosolyogva dugta a buksiját az enyémhez. :) Én már ettől is elolvadtam. :) 

Tegnapelőtt pedig,miközben fürdettem,és már tiszta hab volt,egyszer csak azt éreztem,h két kézzel megfogja a fejem,és a száját rányomja az arcomra!! :) Szerintem nyitva volt a szája,mert a fogait is éreztem a bőrömön. :) Én teljesen meghatódtam,h ilyen nagy puszit kaptam,és kértem még. Nagyot mosolygott,és adott még!!!!!! Szóltam is azonnal az Apjának,h nézze gyorsan,mire ő közölte,h "Láttam". A hangjában boldogságot,büszkeséget éreztem,és egy árnyalatnyi féltékenységet,mert nem ő kapta azt a hatalmas puszit... :)

Alvás előtti műsor

Délelőttönként csuda nagyokat szoktunk játszani. Építőkockázunk, rajzolunk a táblán, labdázunk, bújócskázunk. Nagyon bele tud feledkezni a játékba,élvezi minden percét. Abba sem akarja hagyni. Olyannyira nem,h mikor mondom Neki,h most már megyünk lassan aludni,akkor elkezd műsorozni. Elrohan előlem,nyafog,hisztizik,és mikor a karját megfogom,leül a földre,és próbál kiszabadulni a kezeim közül. Még fogat mosni sem akar ilyenkor,pedig azt nagyon élvezi. Napjában többször is befut a fürdőbe,előveszi a fellépőjét,és nyúl a fogkeféért,fogkrémért. De alvás előtt még erre sem hajlandó. Mindent elkövet,h ne kelljen aludni menni,de mivel aludni kell,fogmosás után felveszem,és elindulunk felfelé. Még egy kis sírás,hiszti,és a második lépcsőfoknál már bújik a nyakamba,és dörzsöli a szemét. Merthogy álmos,kifárasztja a játék,a rohangálás,csak az elindulással van a baj. Azzal a pár lépéssel,lépcsőfokkal,amíg az álommanók nem győzedelmeskednek.

A pelenkázó asztalon már nyugodtan fekszik,várja a jelet,h készen vagyunk a pelenkázással. Akkor átölel,és én teszem is be az ágyába,és mire leérek,már alszik.

A tizenötödik

Tegnap délutánra áttört a jobb alsó szemfog is!! Elég sokáig volt duzzadt az ínye ezen a helyen,már hetek óta arra vártam/tunk,h áttörjön. Tegnap végre sikerült!

Így beszél most

Lassan,tényleg szépen lassan,de megindul az a beszédfejlődés. Én beszélek hozzá,megbeszélünk mindent. Én mondom,Ő figyel. Mindig.

Babanyelven mondja a magáét egész álló nap. Egyre több hangot használ,bizonyos hangsorokat rendszeresen. Ha mérges,akkor hangosan, ha jókedvű,akkor is hangosan. :) De mindent kommentál,hangsúlyozva alkot véleményt. Az értelmes szavak most kezdenek majd formát ölteni,ezeket most egy csokorba rendezem.

1-2 hónapja játszuk azt,h rámutat valamelyik testrészünkre,és feszülten figyeli,mikor mondjuk,h mire is mutat éppen. Láb,has,orr,szem,fül... Rámutat,figyel,másikra mutat,megint figyel. Sokszor akarja ezt a játékot,de még nem mondja ki a szavakat,csak szakadatlanul figyel.

Egyszer,mikor perzsa macskát mutattak a reklámban,sokadszorra,én pedig mondtam Neki szintén sokadszorra,h "nézd,cica!" Akkor először és egyszer,azt mondta: cece.

Persze kutyust is rengeteget látunk,a kertben egyet állandó jelleggel,és mindig mondom,h kutya,vau vau. Csak mosolyog,mutogat rá,és huncutkodik vele. Babanyelven mondja a magáét neki. Tegnap kutyusokról szóló riportot láttunk,hosszú volt,legalább 10 perces. Nézte,mosolygott,majd az édes kis ujjacskájával mutatott rájuk,és azt mondta: vavava. :)

Mikor közösen csinálunk egy feladatot,a végén én mindig azt mondtam/mondom,h kész. Régen ez reflexszerű volt,most pedig azért mondom,h Kicsimnek legyen egy jelzés,h vmit most befejeztünk. Érti is,és aszerint cselekszik. Múltkor megfogtam egy lepkét,ami berepült az ajtón,és azt mondtam: meg is fogtam,kész! Fordultam is hátra,h kiviszem,és azt hallom a hátam mögül hangosan: tész! :) Úgy meglepődtem,h visszafordultam, ránéztem/mosolyogtam, és Ő szégyenlősen mosolyogva megismételte. Egyszer. :)

Így indulunk hát a beszédfejlődés rögös útján,haladunk is lassan,de biztosan.

Abszolút kedvenc...

...a Gyerekdalok,mondókák című Minimaxos összeállítás. Azok közül is a Hull a szilva és Tavaszi szél ami megmosolyogtatja. Szereti...

Egy szelet a napi rutinból

Hogy mennyi minden fér egy napba,hogy mennyi újdonságot,meglepetést kaphat az ember 24 óra alatt,azt igazán csak ma tudtam meg. Egyet ragadok most ki a sok közül,ami a legjobban melengette a szívemet.

A napi rutin egy szeletét utánozta le olyan pontosan Kiscsibém,ma először,h könnyeket csalt a szemembe. A pelenkák ugyanis fogynak. A pelenkás doboz pedig gyorsan üres lesz,én pedig már rutinszerűen töltöm újra. Elővettem a pelenkás zacskót,és feltettem a pelenkázóra. Ezt Levikém meglátta,és azonnal felállt,levette a polcról a pelenka tartó dobozt! Letette,és Ő is leült mellé. Majd benyúlt a zacskóba,és kivett egy pelust belőle,amit rögtön rakott bele a dobozba. Azután még egyet,és még egyet. Mikor megunta,segítettem teletölteni a dobozt,és mint minden elvégzett feladat végén azt mondtam: kész. Ezt mikor meghallotta,azonnal felállt,felkapta a teli dobozt,és visszatette a helyére! Én meg csak meghatódva álltam,és mosolyogva,némán néztem az én NagyFiamat!

Helyzetkezelés 2évesem szemszögéből

Próbálok következetes lenni,amennyire lehet,fegyelmezni,az arany közép utat megtalálni. Csak az a baj,h sokszor fogalmam sincs,h hol lehet az arany középút. :S Sokszor érzem magam túl szigorúnak,de legalább ennyiszer túl engedékenynek is.

Ugyanis Kicsim reakciói adnak nekem választ mindenre. Figyelem Őt,h hogyan kell bánnom vele,mi nyugtatja meg,és mivel tudom motiválni. Keresem a kulcsot a lényéhez. Folyamatosan.

Már a legtöbb helyzetben tudom,h hogyan fog reagálni,de mindig tud meglepetést okozni.

Sokszor előfordul,h rászólok,ne dobálja a földre az ételt. Harmadszorra már közbelépek,hangosabban szólok,és elveszem tőle. Az azonnali reakciója erre: hunyorít,összeráncolja a homlokát,és bocsánatkérően húz magához,h öleljem meg! Meg is ölelem,miközben elmondom még párszor,h rosszat tett. Egy kis idő múlva kihajol,és rám néz,h haragszom-e még! :)) Ha szomorú arcot vágok,akkor még visszabújik egy kicsit,ha mosolygok,akkor Ő is mosolyog,és már minden megy rendben a maga útján tovább! :) Ezt pár hete kezdte el csinálni,és azt érzem ilyenkor,h milyen érett lelke van. Egyszerűen zabálnivaló ilyenkor. 

Ha olyan tárgy kerül a kezébe,amivel nem játszhat,azt mondom Neki,h nem szabad,és el is veszem Tőle. Reakció: odamegy a játékaihoz,felkap egyet,és a földhöz vágja! :) Aztán egy másikat is,és akkor megnyugszik.Na erre nem tudok mit lépni.:) Ha rászólok,h ne dobálja a játékait,akkor az újból elhangzott nem szó megint kiveri Nála a biztosítékot. De ez szerencsére kis hányadát képezi egy napjának,és az mindenképpen elmondható,h akármi is bosszantja,nagyon hamar megnyugszik. Mert ha mérges,akkor megölelem. Ha szomorú,akkor is megölelem. Ha megütötte magát,akkor nem kell megölelni,mert könnyes szemmel fut tovább a dolgára,én csak a feje búbjára próbálok puszit adni,ha nem szalad el előlem. :)

Mert a fájdalom könnyekkel,sírással jár,de legtöbbször én is őszintén rácsodálkozom,h milyen jól kezeli ezeket a helyzeteket. 

Oltáskor már akkor sírni,ordítani kezd,ha az orvos közelít felé. A tűszúráskor én is könnyezem vele,majd mikor derült arccal közlöm vele,h túlvan rajta,és minden rendben,még kettőt hüppög,és nagyot sóhajtva meg is nyugszik. Mosolyogva hagyjuk el a rendelőt.

Ha futás közben elesik,egy pillanatra mozdulatlan marad,majd legörbült szájjal néz rám kérdőn. Feláll,én elmondom,h nem történt semmi,de a mondatom végét már nem is hallja,mert tovafut azonnal. :)

Minden nap hoz új helyzetet,amivel minden nap újra szembe kell néznie. Én figyelem a reakcióit,segítek,h ne legyen fennakadás,mert úgy érzem,h minden rezdülésében ott van a válasz, kulcs a lelkéhez...

Élet a bébiétel után

Mióta megszületett Levikém,az evéssel sosem volt probléma. A hozzátáplálás rögös útján is,egy-két kivétellel szívesen vette az újdonságokat,sosem volt probléma. Főzeléket, gyümölcsöt bármilyen kombinációban kínálhattam Neki,gond nélkül elfogadta.

Pár hete viszont megváltozott a helyzet. 

Elkezdtem ugyanis bevezetni az étrendjébe a "felnőtt" ételeket,vagyis fokozatosan adom Neki azt,amit mi is eszünk. A bolognai spagettivel kezdtünk,mert a bébiételek között a paradicsomos krumpli volt a kedvence,majd az üveges bolognait falta. Így kínáltam hát később a mi spagettinket,amit olyan kitörő örömmel fogadott,h nem győztem kanalazni Neki.:)

Az egybesült fasírt tört krumplival olyannyira ízlett,h az először kezébe adott villára egyesével szúrta fel a falatokat,és tette a szájába minden gond nélkül.

A krumplifőzeléknek már nem volt ekkora sikere. Beleszagolt,és félre is tolta. A hozzá sütött virsliből is kettőt harapott,majd azt is eltolta. Pedig már hasonlót evett bébiétel formájában,azt hittem,nem lesz gond vele. Kis idő elteltével harapott még néhányat a virsliből,és ezzel befejezte az ebédet.

A zöldbabfőzelék hasonló sorsra jutott,mint a krumpliból készült,de már annyira nem lepődtem meg. 

Ugyanígy jártunk a húslevessel,és a ragulevessel is. Aztán persze gondolkodóba estem,h miért utasít el ennyi féle ételt,aztán rájöttem,h talán túl gyorsan vezetem  be az újdonságokat. Rengeteg féle új étel,rengeteg féle új fűszer,és minddel meg kell külön ismerkedni.

A borsófőzelék sem kellett,majd mikor Apuka elkezdte enni,az ölébe kéredzkedett,és a tányérjából kezdte kanalazni a zöld bogyókat.:) Én persze jól meglepődtem,h így megeszi,de ezzel együtt örültem,h végre bővül az étlap.

Van viszont egy nagy kedvenc,a kifli. Ha nem ebédel rendesen,akkor kéri,sőt mi több,nyafog érte,főleg,ha friss,mert azt viszont imádja! A nap bármely szakában meg tudná enni.  De mégsem élhet kiflin a gyerek. :)

Vannak viszont olyan ételek is,amiket időnként megeszik,de sokszor elutasítja. Ilyen például a pogácsa,amit két alkalommal elfogadott,legközelebb már rá sem akart nézni. Vagy a kakaós csiga,ami ezidáig nem kellett Neki,de tegnap akkorákat harapott belé,h 10 perc alatt eltűnt az egész! :) A diós kiflivel ugyanez a helyzet.

Ezt az egész helyzetet végig gondoltam,és először aggódtam is,h nem eszik a gyerek,nem jut elég tápanyaghoz. De aztán rájöttem,h ez ilyen formában nem igaz,mert eszik,csak megválogatja,h mit. Én meg úgy döntöttem,h szélesítem a választékot,h ha bármibe is lesz kedve belekóstolnia,akkor az tartalmazzon minél többféle vitamint,tápanyagot. Azt hiszem,mást nem is tudok tenni...

Felső szemfogak

Nem is emlékszem,mikor írtam utoljára a fogacskákról. Sok idő eltelt azóta,h a tizenkettedik is előbukkant,pedig nagyon sokszor azt hittem,h "holnapra biztosan áttör a következő". De csak turkált a szájában Kicsikém, rágicsált, amikor és amit csak lehetett. Többször sikkantott és sírt spontán,és én csak reménykedni tudtam/tudok,h történik végre már valami.

Figyelgettem,nézegettem is az ínyét,h látok e valamiféle változást,de sokáig semmi. Tegnap este viszont észrevettem,h a felső szemfogak helyén egy-egy fehér pontot látok. :) A szemfogak csúcsai törtek át,teljesen egyszerre! Nagyon édes a kis pontocskákkal,amikkel együtt már 14 foga lesz Kincsemnek.

Bújócska

Nyár van,a teraszon teregetek. Mi is lenne hát a legjobb játék Kicsimnek,mint hogy bebújik a ruhák közé,és várja,h megtaláljam...:)