A következő címkéjű bejegyzések mutatása: iszik. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: iszik. Összes bejegyzés megjelenítése

A pohárról

A hatodik hónap elteltével,szoptatás után elkezdtük a hozzátáplálást,annak rendje-módja szerint,kanállal. Szépen lassan elfogadta,megszokta,h most más módon is hozzájut az ennivalóhoz. Gyümölcsöt,majd főzeléket kapott így,egy idő után már tátott szájjal várta a falatot,ha meglátta a kanalat. Nem volt ezzel probléma.
De miután már egyszer-kétszer kapott szilárd ételt,utána már folyadék is dukál. Kezdő anyuka rögtön el is gondolkodott rajta,h miből adjam neki.
Cumisüvegből talán kétszer ha kapott,még anyatejet,azt is 2-3hónapos korában. De azért megpróbáltam. Elfordította a fejét,nem kellett.
Akkor viszont ugorjunk egy lépcsőfokot,legyen csőrös pohár. Még csak közelítettem a szája felé,már vette ki a kezemből,és nézegette,játszott vele. Hiába mutattam meg Neki,h hogyan kell inni belőle,ügyet sem vetett rá. Hát ez remek. :S
Aztán nem maradt más hátra az utolsó lehetőségben bíztam,és elővettem a poharat. Csudaszép műanyag poharakat vettem Neki,még régebben,amit most előkotortam,és szolgálatba helyeztem. Mivel meleg nyári nap volt,reménykedtem,h szomjas lesz,és elfogadja az innivalót,bármiben is kínáljam. Először vízzel próbálkoztam,de rögtön eltolta a kezem,nem kérte. Aztán gyümölcslevet,teát is kipróbáltam,de mindegyiket elutasította. Na,most légy okos,anyuka-gondoltam magamban,és végképp tanácstalan lettem. Folyamatosan próbálkoztam,már Védőnőmnek is mondtam,h nem fogadja el a folyadékot,bármit kínálok Neki. A gyerekorvos megnyugtatott,h nem fenyegeti kiszáradás a gyereket,miután kétségbeesetten néztem rá,h mitévő legyek. Főzeléket,gyümölcsöt kap,abból hozzájut a folyadékhoz. Ők is,és Anyukám is azt mondták,h ne adjam fel,előbb utóbb sikerülni fog.
Aztán történt egy kánikulai napon,h vendégeink jöttek. Kiültünk a kertbe,árnyék alá,Levikém mellettünk ült a babakocsiban,egy szál pelusban. Volt legalább 35 fok,mindenki izzadt. Levikémnek a szabadban kínáltam az ebédjét,jóízűen meg is ette,majd az esélytelenek nyugalmával kínáltam Neki a vizet,ugyanúgy,pohárból. Ő pedig nagy lendülettel belekortyolt,és csak ivott,csak ivott!! :) Hát én olyan,de olyan boldog voltam! :)
És ettől kezdve egyszer sem volt probléma,gördülékenyen ment az evés,utána az ivás.
Mára annyira belejött,h ha kínálom Neki,eldob mindent,ami a kezében van,és a kortyolásra koncentrál. De tudja már kérni is,belém csimpaszkodik,és odahúz az asztalhoz.
Mikor eszik,legtöbbször én is ott ülök mellette az asztalnál,és én is eszek. Időnként megkínálom innivalóval,és ha szomjas,iszik. De ha nem szomjas,eltolja a kezem. 
Legutóbb történt,h kínáltam,nem kellett. Letettem a poharat az asztalra,és Apukával beszélgettem tovább. Pár pillanat múlva odanéztem,és a Gyerek két apró kezével a szájához emelte a poharat és önállóan ivott!! Na akkor kicsordultak a könnyeim...

Minden napra egy csoda

Azt kell mondanom,h minden napom egy szenzáció! Minden nap történik valami új,valami olyan rendkívüli,amihez nincs fogható! Kishercegem minden egyes nap mutat nekem valami újat,amit frissen sajátított el. Újabban pedig utánoz! :) Amelyik kézmozdulatot gyakrabban látja tőlünk,vagy egy hangot,amit sűrűn hall, utánunk csinálja. :) Sokszor nem is tudunk róla,h milyen berögződéseink vannak,amiket nap mint nap ugyanúgy teszünk,de Kicsim utánoz,és szembesülünk saját magunkkal. Neki köszönhetően. :)
Néhány példa...
Legelső szó,amit visszahallottam,az volt: "Nnnna...". Jött haza aznap este férjem,és mondom neki,h mit mond újabban Levi. És hozzá is teszem,h fogalmam sincs,kitől hallotta ezt. Majd a gyors válasz: "Hát tőled!!!" :) "Áááá,én ilyet nem szoktam mondani." Aztán rögtön másnap reggel befejeztem a házimunkát,és azt mondtam: "Nnnna,kész..." :D Azonnal leesett,h tényleg tőlem hallotta. Hangos hahotázásban törtem ki. :) Nem kellett sok,már azt is utánozta,h "kész",de nem ilyen tisztán,hanem így: "Nnnna,tisz..." :) Mikor először meghallottam,azt hittem megzabálom Őt... Most már evés után,a játék befejeztével is folyton mondja: "Nnnna,tisz..." :)
Aztán nemrég még hangos kacagásba kezdett,mikor köhögtünk,valamiért nagyon tetszett neki. Vagy mikor tüsszentettünk,orrot fújtunk. Ma már a köhögést köhögéssel viszonozza.:) Utánoz.:)
De rengeteg mindent tanult,amit már egyedül,önállóan csinál. Például fürdés előtt a pelenkázón az az első dolga,h lehúzza a zokniját,és a mellette lévő szennyestartóba bedobja. Mert én is mindennap odadobom.:)
evés előtt beteszem az etetőszékbe,és bekötöm. Két napja beülés után nyúl az övekért,és teszi össze őket. Hogy kössem be. :)
Na és az evés... Már nem hajlandó úgy enni,h én etetem,mindig kell a adni a kezébe egy kanalat,h ő is - nagyfiúsan - kanállal egyen. Egyszer pedig teljesen eltolta  a kezemet,h majd Ő bekanalazza a tejbegrízt. :)

Az ivást is az én poharamból szeretné megoldani. :)
Aztán elfogultság ide vagy oda,szerintem nagyon üsgyesen használja a kezét. Mikor megláttam,jó sokáig örömködtem!! :)

Minden napra jut egy pici csoda,aminek örvendezünk,és nekem pedig dagad a mellem a büszkeségtől...