Az én hősöm

Ha felüti a fejét valami vírus,baktérium,vagy egyéb betegség,azonnal görcsbe rándul a gyomrom. Képtelen vagyok higgadtan reagálni a tünetekre,amik Kicsimet gyötrik. 

Például itt van a láz. 

Legutóbb tegnapelőtt reggel jelentkezett, a 38,9-es magasságával,amitől kellőképpen ideges is lettem. Hogy mitől lehet,mikor mivel csillapítsam,és hát Levim szemeibe ha belenézek,a szívem is sajog. Bágyadt,kedvetlen,étvágytalan. Én meg segítek,ahogyan tudok,de nem mindig tudok. És olyankor bújik,nyűglődik,és van,h pityereg is.

Ilyenkor csukló borogatást is szoktam tenni Kicsimre,amit elég nehezen tolerál. Eleinte csak sírdogált,mikor feltettem,próbálta lefejteni magáról,nagyon nem tetszett Neki. A sokadik alkalommal már elég volt,mikor meglátta a vizes zsebkendőket,és hangos sírásba kezdett. Én persze legszívesebben kidobnám azonnal a borogatást a legközelebbi ablakon,de sajnos ha ez segít,akkor könyörtelennek kell lennem. Belül én is sírok Vele. Felteszem Neki,és magamhoz ölelem. Odasúgom a fülébe,h "ne haragudj,de muszáj",és egy nagy puszit adok a sírástól nedves arcocskájára. Ezután még kettőt hüppög,és megnyugszik. :)

A lázkúppal kapcsolatban kettős érzéseim vannak. Szeretem,mert gyors és hatékony,de mikor beadom,az rettenetes. A láztól remegő gyereknek még fájdalmat is okozok,h később jobb legyen Neki. Hangos sírás,óriási könnyek. De megnyugszik,mikor felöltöztetem,és a hideg sem rázza.

És mivel lázat mérni is kell sajnos,és a lázmérővel is kisebb fájdalmat okozok,annak a látványától is már azonnali sírással reagál. De két csipogás,és vége. Majd odaadom a kezébe,h barátkozzon vele,és már mosolyog is!

Az esti fürdés koronázza a napot,ami mindenért kárpótolja. Törölközés,pizsama,szokásos rutin. A nedves zsebkendőket dugva viszem fel,h még csak ne is lássa,mire készülök. Ínyét bekenem,majd Apuka fogja Őt,míg előveszem a "fegyvert". Szomorúan nézi,majd egy szó nélkül dugja bele a kezét. Egyiket,majd a másikat is,és ránéz az Apjára: "látod milyen bátor vagyok!"-ezt olvasom ki a szemeiből...

Mamáéknál

Pesten volt intéznivalónk a héten. Belvárosi jövős-menős,ha kell,dugóban álldogálós. Ezért úgy döntöttünk,h Levikémet nem tesszük ki ennek a tortúrának,hanem a Mamához érve mi ketten ott maradunk,és Apukát útjára engedjük. Ez azért szuper megoldás,mert a Mama nagyon közel lakik az autópályához,így -Apuka javaslatára,unszolására- én vezettem fel. Életemben először,egy nagy útra vállalkoztam,és azt kell mondanom,h nagyon élveztem. Kicsit remegett a térdem,mikor ráhajtottam a sztrádára,de hamar rákaptam az ízére. :) 

Szóval megérkeztünk a Mamáékhoz,akik már tárt karokkal vártak bennünket. Szerencsére az időjárás tökéletes volt,szikrázó napsütés,így az autóból kiszállva azonnal futásnak eredt Levikém. Kinyújtóztatta tagjait azon nyomban,1 perc alatt felfedezte Csöpi kutya új kennelét,és a ház oldalához támasztott seprűt is. Mamáék pedig csak mosolyogva nézték.:)

Dél körül érkeztünk,és kábé 5 perccel később Kicsim belelépett véletlenül a cica tejébe. :) Zoknicsere,nadrágcsere. :) A fél 2kor esedékes ebédig jócskán volt még idő. Szaladgáltunk a veteményesek között,a virágoknál,a konyhában minden szekrényajtót kinyitott,becsukott. Majd megint kinyitotta,és megint becsukta. Ezt kipróbálta a fürdőszoba ajtóval,a nappali ajtajával,és a bejárati ajtóval is. 

Szépen ebédelt,és tudtuk,nem fog aludni evés után. Az élmények és az "idegen" hely miatt sem. Én fel voltam készülve minden eshetőségre, szemdörzsire, nyafira, hisztire. De a Papával rohangálás,és a kert felfedezése közben eszébe sem jutott,h álmos. Mama megkínálta kukaccal,amit bőszen eszegetett is,míg a lekváros bukta fel nem tűnt a színen.:) Közeledett felé,és egy szempillantás alatt kiköpte a szájában lévő kukacot,ami a kezében volt,eldobta. Megmarkolta a buktát,és boldogan falatozta. Persze Papáék egész idő alatt dokumentálták az eseményeket,főleg,h már annyi újdonságot csinál Kicsim,amit még nem is láttak. Össze-vissza puszilgatták közben,nem tudtak betelni vele. A teraszon ráadásul előrukkolt legújabb fintorával,Mamáék legnagyobb örömére,amit még nem sikerült eddig megörökítenem. Így élőben láthatták,ahogy hunyorít,felhúzza az orrát,és hátrahajtja a fejét,ahogy csak bírja. :) A jobbik eset az,mikor mindeközben áll,nem pedig fut,mert nagyon kemény tárgyak is jöhetnek szembe. :)

5 körül azért már dörzsölgette a szemét,álommanók nem voltak messze. Apuka közben befutott,csodálkozva látta,h Kisfia milyen éber az elmaradt alvás ellenére. Hát hiszen annyi felfedeznivaló volt,annyi minden más,mint otthon.

Fél 7kor már beborult,feltámadt a szél,Levikém is nyűgös volt már. Úgyh bepattantunk az autóba,és irány haza. Az első kanyarnál elaludt,de 1 óra múlva a fogfájás felébresztette,és keservesen sírt. Éppen megnyugodott,mikor hazaértünk,és már széles mosollyal futott be a szobába...

Vidám délután

A délutáni evések mindig nagyon jó hangulatban telnek. Ő kipihent,és jókedvű,jóízűen eszik,én pedig nagyon örülök ennek. Utána rengeteget bohóckodunk,nevetünk (én közben folyton puszilgatom),futkározunk,kiborítjuk a Legos dobozt,visszadobáljuk a darabokat,majd kiöntjük újra. Szóval jól érezzük magunkat. Tegnap is így volt ez,harsány jókedvünket meg is örökítettem.