2 éves lett

Tegnap volt a nagy nap. :) Előző este feldíszítettük a nappalit,lufikat fújtunk,szalagokat dobáltunk minden jól látható helyre. Hogy mire másnap felkel,azonnal lássa,h különleges napnak nézünk elébe.

Nagyokat pislogott,mikor reggel meglátta,csak úgy nyújtotta a nyakát,h a legmagasabban lévő lufikat is lássa. :) Azután pedig Apuval kibontották az ajándékot,meglepő módon óriási türelemmel. :) A színes ceruzakészlettel azonnal rajzolni kezdett,nem győztem a papírokat hozni Neki. Ez most a nagy szerelem. Az utóbbi hetekben kezdte érdekelni a rajzolás,minden alkalmat megragadott,h felkéredzkedjen,és az asztalon lévő grafit ceruzával rajzolhasson. Vagy ami éppen a kezébe került. Régről maradt filc,kifogyott toll.. De most már csak a fantáziája szabhat határt a rajzolásnak! :)

Gondoltam,mivel ez az Ő napja,annyiszor viszem ki,amennyiszer csak akarja,merthogy a futás,szaladgálás még mindig nagy örömet okoz Neki. Ki is mentünk délelőtt,majd pár perc múlva eleredt az eső. :( Persze Őt nem zavarta,engem is csak akkor,mikor láttam,h nem szűnik,sőt erősödik a nyári zápor,és Kiscsibém sapiján már nem sok száraz felület volt. Így bekényszerültünk,és mivel estig esett,már nem is tudtunk kimenni aznap.

De nagyon bízom benne,h szombaton jó idő lesz,mert szülinapi kerti parti van kilátásban. Na majd ott lesz csak dínom-dánom,heted-hét országra szóló születésnap. :) Itt lesznek Nagymamák,Nagypapák,Szomszéd nénik,Barátnők és két kortárs Csemete is. Nagy készülődésben vagyok,egyelőre minden terv szerint halad. Csak ne essen...

Puszi

Kb. egy évvel ezelőtt Kiscsibém,mikor puszit kértünk Tőle, bekapta az orrunkat. :) Először nem tudtam,h az a puszi, de mikor többször is így tett,mikor puszit kértünk,akkor már biztosak voltunk benne. Imádtam,ahogyan csinálta, szívet melengető érzés volt. :)

Ezt egy darabig csinálta,aztán feledésbe merült. Valamivel később arra lett figyelmes,h mikor Apa hazajön,Anyának ad puszit. Ez nagyon megtetszett Neki,és attól kezdve akárhányszor meglátta,megfogta a fejünket,és egymáshoz tolta,h adjunk még puszit egymásnak. :) Megmosolyogta,és jó párszor ismételtette velünk.

Mostanában pedig egyre többször mondom Neki,h kérek puszit. Az elején nem értette,majd mikor én adtam Neki,és közben mondtam is,h puszi,akkor igazán rögzült benne,h mi is az,és mit is akarok én tulajdonképpen. :) A következő alkalommal szégyenlősen mosolygott. Aztán már szégyenlősen mosolyogva dugta a buksiját az enyémhez. :) Én már ettől is elolvadtam. :) 

Tegnapelőtt pedig,miközben fürdettem,és már tiszta hab volt,egyszer csak azt éreztem,h két kézzel megfogja a fejem,és a száját rányomja az arcomra!! :) Szerintem nyitva volt a szája,mert a fogait is éreztem a bőrömön. :) Én teljesen meghatódtam,h ilyen nagy puszit kaptam,és kértem még. Nagyot mosolygott,és adott még!!!!!! Szóltam is azonnal az Apjának,h nézze gyorsan,mire ő közölte,h "Láttam". A hangjában boldogságot,büszkeséget éreztem,és egy árnyalatnyi féltékenységet,mert nem ő kapta azt a hatalmas puszit... :)

Alvás előtti műsor

Délelőttönként csuda nagyokat szoktunk játszani. Építőkockázunk, rajzolunk a táblán, labdázunk, bújócskázunk. Nagyon bele tud feledkezni a játékba,élvezi minden percét. Abba sem akarja hagyni. Olyannyira nem,h mikor mondom Neki,h most már megyünk lassan aludni,akkor elkezd műsorozni. Elrohan előlem,nyafog,hisztizik,és mikor a karját megfogom,leül a földre,és próbál kiszabadulni a kezeim közül. Még fogat mosni sem akar ilyenkor,pedig azt nagyon élvezi. Napjában többször is befut a fürdőbe,előveszi a fellépőjét,és nyúl a fogkeféért,fogkrémért. De alvás előtt még erre sem hajlandó. Mindent elkövet,h ne kelljen aludni menni,de mivel aludni kell,fogmosás után felveszem,és elindulunk felfelé. Még egy kis sírás,hiszti,és a második lépcsőfoknál már bújik a nyakamba,és dörzsöli a szemét. Merthogy álmos,kifárasztja a játék,a rohangálás,csak az elindulással van a baj. Azzal a pár lépéssel,lépcsőfokkal,amíg az álommanók nem győzedelmeskednek.

A pelenkázó asztalon már nyugodtan fekszik,várja a jelet,h készen vagyunk a pelenkázással. Akkor átölel,és én teszem is be az ágyába,és mire leérek,már alszik.

A tizenötödik

Tegnap délutánra áttört a jobb alsó szemfog is!! Elég sokáig volt duzzadt az ínye ezen a helyen,már hetek óta arra vártam/tunk,h áttörjön. Tegnap végre sikerült!

Így beszél most

Lassan,tényleg szépen lassan,de megindul az a beszédfejlődés. Én beszélek hozzá,megbeszélünk mindent. Én mondom,Ő figyel. Mindig.

Babanyelven mondja a magáét egész álló nap. Egyre több hangot használ,bizonyos hangsorokat rendszeresen. Ha mérges,akkor hangosan, ha jókedvű,akkor is hangosan. :) De mindent kommentál,hangsúlyozva alkot véleményt. Az értelmes szavak most kezdenek majd formát ölteni,ezeket most egy csokorba rendezem.

1-2 hónapja játszuk azt,h rámutat valamelyik testrészünkre,és feszülten figyeli,mikor mondjuk,h mire is mutat éppen. Láb,has,orr,szem,fül... Rámutat,figyel,másikra mutat,megint figyel. Sokszor akarja ezt a játékot,de még nem mondja ki a szavakat,csak szakadatlanul figyel.

Egyszer,mikor perzsa macskát mutattak a reklámban,sokadszorra,én pedig mondtam Neki szintén sokadszorra,h "nézd,cica!" Akkor először és egyszer,azt mondta: cece.

Persze kutyust is rengeteget látunk,a kertben egyet állandó jelleggel,és mindig mondom,h kutya,vau vau. Csak mosolyog,mutogat rá,és huncutkodik vele. Babanyelven mondja a magáét neki. Tegnap kutyusokról szóló riportot láttunk,hosszú volt,legalább 10 perces. Nézte,mosolygott,majd az édes kis ujjacskájával mutatott rájuk,és azt mondta: vavava. :)

Mikor közösen csinálunk egy feladatot,a végén én mindig azt mondtam/mondom,h kész. Régen ez reflexszerű volt,most pedig azért mondom,h Kicsimnek legyen egy jelzés,h vmit most befejeztünk. Érti is,és aszerint cselekszik. Múltkor megfogtam egy lepkét,ami berepült az ajtón,és azt mondtam: meg is fogtam,kész! Fordultam is hátra,h kiviszem,és azt hallom a hátam mögül hangosan: tész! :) Úgy meglepődtem,h visszafordultam, ránéztem/mosolyogtam, és Ő szégyenlősen mosolyogva megismételte. Egyszer. :)

Így indulunk hát a beszédfejlődés rögös útján,haladunk is lassan,de biztosan.

Abszolút kedvenc...

...a Gyerekdalok,mondókák című Minimaxos összeállítás. Azok közül is a Hull a szilva és Tavaszi szél ami megmosolyogtatja. Szereti...

Egy szelet a napi rutinból

Hogy mennyi minden fér egy napba,hogy mennyi újdonságot,meglepetést kaphat az ember 24 óra alatt,azt igazán csak ma tudtam meg. Egyet ragadok most ki a sok közül,ami a legjobban melengette a szívemet.

A napi rutin egy szeletét utánozta le olyan pontosan Kiscsibém,ma először,h könnyeket csalt a szemembe. A pelenkák ugyanis fogynak. A pelenkás doboz pedig gyorsan üres lesz,én pedig már rutinszerűen töltöm újra. Elővettem a pelenkás zacskót,és feltettem a pelenkázóra. Ezt Levikém meglátta,és azonnal felállt,levette a polcról a pelenka tartó dobozt! Letette,és Ő is leült mellé. Majd benyúlt a zacskóba,és kivett egy pelust belőle,amit rögtön rakott bele a dobozba. Azután még egyet,és még egyet. Mikor megunta,segítettem teletölteni a dobozt,és mint minden elvégzett feladat végén azt mondtam: kész. Ezt mikor meghallotta,azonnal felállt,felkapta a teli dobozt,és visszatette a helyére! Én meg csak meghatódva álltam,és mosolyogva,némán néztem az én NagyFiamat!

Helyzetkezelés 2évesem szemszögéből

Próbálok következetes lenni,amennyire lehet,fegyelmezni,az arany közép utat megtalálni. Csak az a baj,h sokszor fogalmam sincs,h hol lehet az arany középút. :S Sokszor érzem magam túl szigorúnak,de legalább ennyiszer túl engedékenynek is.

Ugyanis Kicsim reakciói adnak nekem választ mindenre. Figyelem Őt,h hogyan kell bánnom vele,mi nyugtatja meg,és mivel tudom motiválni. Keresem a kulcsot a lényéhez. Folyamatosan.

Már a legtöbb helyzetben tudom,h hogyan fog reagálni,de mindig tud meglepetést okozni.

Sokszor előfordul,h rászólok,ne dobálja a földre az ételt. Harmadszorra már közbelépek,hangosabban szólok,és elveszem tőle. Az azonnali reakciója erre: hunyorít,összeráncolja a homlokát,és bocsánatkérően húz magához,h öleljem meg! Meg is ölelem,miközben elmondom még párszor,h rosszat tett. Egy kis idő múlva kihajol,és rám néz,h haragszom-e még! :)) Ha szomorú arcot vágok,akkor még visszabújik egy kicsit,ha mosolygok,akkor Ő is mosolyog,és már minden megy rendben a maga útján tovább! :) Ezt pár hete kezdte el csinálni,és azt érzem ilyenkor,h milyen érett lelke van. Egyszerűen zabálnivaló ilyenkor. 

Ha olyan tárgy kerül a kezébe,amivel nem játszhat,azt mondom Neki,h nem szabad,és el is veszem Tőle. Reakció: odamegy a játékaihoz,felkap egyet,és a földhöz vágja! :) Aztán egy másikat is,és akkor megnyugszik.Na erre nem tudok mit lépni.:) Ha rászólok,h ne dobálja a játékait,akkor az újból elhangzott nem szó megint kiveri Nála a biztosítékot. De ez szerencsére kis hányadát képezi egy napjának,és az mindenképpen elmondható,h akármi is bosszantja,nagyon hamar megnyugszik. Mert ha mérges,akkor megölelem. Ha szomorú,akkor is megölelem. Ha megütötte magát,akkor nem kell megölelni,mert könnyes szemmel fut tovább a dolgára,én csak a feje búbjára próbálok puszit adni,ha nem szalad el előlem. :)

Mert a fájdalom könnyekkel,sírással jár,de legtöbbször én is őszintén rácsodálkozom,h milyen jól kezeli ezeket a helyzeteket. 

Oltáskor már akkor sírni,ordítani kezd,ha az orvos közelít felé. A tűszúráskor én is könnyezem vele,majd mikor derült arccal közlöm vele,h túlvan rajta,és minden rendben,még kettőt hüppög,és nagyot sóhajtva meg is nyugszik. Mosolyogva hagyjuk el a rendelőt.

Ha futás közben elesik,egy pillanatra mozdulatlan marad,majd legörbült szájjal néz rám kérdőn. Feláll,én elmondom,h nem történt semmi,de a mondatom végét már nem is hallja,mert tovafut azonnal. :)

Minden nap hoz új helyzetet,amivel minden nap újra szembe kell néznie. Én figyelem a reakcióit,segítek,h ne legyen fennakadás,mert úgy érzem,h minden rezdülésében ott van a válasz, kulcs a lelkéhez...