Szokásos reggel volt a tegnapi is. Felkeltünk,Levi evett,én is elindítottam magam az ébredés rögös útján. Aznap,és az előző napokban nyűgösség volt jellemző Levimre,időnként azt éreztem,h akármit csinálunk,semmi nem jó. Aztán megebédeltünk,és felvittem lefeküdni.
Mert a nagy újság az,h a 3szori napi alvás 2re csökkenését azzal próbáltam kombinálni,h a szobájában altattam. Pár napja először. Bíztam benne,h így a déli alvás idejére már eléggé fáradt ahhoz,h figyelmen kívül hagyja,hol éri el az álom,és nem igényli a kocsiban ringatást. És bejött! :) Első nap ugrándoztam örömömben,és reménykedtem,h a kezdeti siker csak folytatódni fog. Másnap is elaludt a helyén,és nemcsak hogy elszenderült,de jóízű egy-másfél óra alvás kerekedett belőle! Borzasztóan büszke voltam!
Szóval felvittem lefeküdni,de fél óra sem telt el,és felébredt. Visszaaludni sem volt hajlandó. Az orvos már beharangozta,h nemsokára itt a fogzás ideje,úgyh a nemalvást is ennek tudtam be. Kenegettem a kis ínyét,de egy idő után annak is elmegy a hatása. Állandóan meg nem kenhetem neki.
A 20 perc alvás (vagy ki tudja,lehet,h csak forgolódás) után lementünk. Hallottam,h jött üzenetem,de épp akkor nem volt a kezem ügyében a telefon,így el is felejtettem. Majd fél óra múlva eszembe jutott,és megnéztem. Férjem kérdezi,h mi volt az orvosnál!!!!!!
Öööö...mi? Milyen orvosnál???!!!!!
Húúúúúúúúúúú,basszus,az orvos!!!!!! Teljesen elfelejtettem,h hétfőn hívtam a Védőnőt,és akkor közölte,h szerdán 1re menjünk a Tanácsadóba,ahol a havi egyszeri rutin ellenőrzés esedékes. Ránéztem az órámra: fél2! Védőnőt hívom,ki van kapcsolva! Na,akkor sprint,még jó,h nem aludt Levi,pelenkacsere,öltöztetés. Babakocsit sebességbe kapcsoltam,és loholtunk az orvoshoz. Útközben Levi arcára kiült a sebességmámor,hangosan kacagott a kocsiban! :) Háromnegyed 2 után 5 perccel már ott is voltunk!,de az ajtó már zárva! Senki sincs még a láthatáron sem. Jó,akkor nyugodjunk meg,gondoljuk végig,h most mi van.
Aztán hirtelen előbukkan Védőnőm egymagában,és az ujjával mutatja,h 1re kellett volna jönnünk. Jeleztem,h tudok róla,de a fejemből kiment,legalább mérjük meg a gyereket,ha már itt vagyok. Mondta jó,rendben.
7560gr
Ez csak 20gr-mal több,mint múlt hónapban. Na,már pörgött is az agyam,h mit rontottam el,nem elég neki,amit adok enni? Rögtön a legrosszabbak jutottak eszembe.
Aztán mondta a Védőnő,h most már izeg-mozog,jön a foga is,és valószínű felgyorsult az anyagcseréje. De hát ez engem nem nyugtatott meg.
Aztán elmondta,h főzeléket kétszer adjak neki,beiktathatok egy tejpépet is,és a gyümölcs két étkezés között legyen,ne pedig egy önálló étkezés.
Úgyh tegnap óta így kap,két hét múlva pedig megyünk méreckedni.
Dehát a lelkem nem nyugodott meg. Biztosan rossz anya vagyok,nem figyelek eléggé a gyerekemre,és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben.
69cm
Ez a hosszúság viszont jóval több,mint az előzőleg mért,és hát Anyukám szerint nem lehet hízni és nőni is olyan sokat egyszerre!
Lefekvés után pár órával dübörgéseket hallottam a szobájából. Jól meg is ijedtem,és rohantam be hozzá. Életem olyan nyugtalanul aludt,h dobálta magát,és ahogy a lábai nekiütődtek az ágynak,annak volt akkora zaja. :( Erre éjszaka még kétszer felébredtem. És elhatároztam,h soha többet nem teszem ki Őt ilyen rohanásnak. Inkább más időpontot kérek.