Ez biztosan a spenóttól van!

Eszméletlen,h mekkora ereje van ennek a kis Nokedlinek. :)

Azon már meg sem lepődök,h az orromat úgy megcsavarja,h csillagokat látok,és h hőnszeretett 4lábúnk fülét pedig úgy "simogatja" meg,h szegény azon nyomban sarkon fordul. :) De múltkor már "hűháztam" meg "ejháztam",mikor Barátnőm 3 hónapos Kisfiát hordozóval együtt elhúzta legalább 10centivel az eredeti helyzetéhez képest.

Az összecsukott babakocsit kerekénél fogva tolja el,az ajtótámaszt egy mozdulattal rántja ki az ajtó alól. :)

Aztán van egy komódunk,aminek a legalsó fiókjában (hol máshol) tartjuk az iratokat, fontosabb dokumentumokat. Elég nehéz kihúzni,mindig attól félek,h leszakad az alja. Hát Levim nem félt,egy szempillantásnyi idő alatt kihúzta,és behatóan próbálta tanulmányozni az ott találtakat. :)

És ha mindez nem lenne elég,ma is sikerült meglepnie. Véletlenül a kezében maradt a járóka kapaszkodója. :)

Ragaszkodik

Legtöbbször engem lát,én vagyok vele. Én keltem,én fektetem. 

Ismer és felismer-olyannyira,h időnként játék közben hozzám kúszik,vagy odalépeget a kanapéba vagy az asztalba kapaszkodva,és mászna fel rám. :) Egyik kezével a nadrágomba,másikkal a pólómba csimpaszkodik,egyik lábát pedig fel is emeli,remélve,h felveszem. És én fel is veszem. :) Annyira szeretem,ahogy bújik és ragaszkodik. :) Csodajó érzés.

Én pedig megpuszilgatom,megölelgetem,tényként közlöm,h szeretem,és Ő ezzel meg is elégszik. Elraktározza magában,h jó,itt van velem,szeret,biztonságban és nyugodtan játszhat tovább. Azt hiszem. Remélem. :) 

Ezután pedig már nyújtózik is,kéredzkedik lefelé. Megnyugodva,békésen. Imádom.

16 lépcsőfok

Elképesztő,h milyen erős már Kicsim.

Újabban szenzációszámba megy a felfelé haladó lépcsősor,mert felfedezetlen terület. Volt eddig. :) Természetesen oda is fel kell mászni,mint mostanában mindenhová. :) 

És mert akadályozni nem szeretném mozgásában, hátul mentem utána,és kezemet,mint egy védőhálót a feneke alatt 2 centivel tartottam,esetleges botlás,visszacsúszás esetére. De nem volt rá szükség,mert töretlenül haladt előre,felfelé. Két kezét feltette 2 fokkal feljebb,majd  a lábával feltérdelt egy fokot,utána a másikkal is. Mikor ezzel megvolt,a térdéről felállt a talpára. Aztán a következő fokra a két kéz,és így tovább...Összesen 16 lépcsőfok felfelé! Ez Neki a Mount Everest, amit most meghódított!!! :)

Nyílik,érik

Pár napja csak,h elkezdte. Ha enni látott engem,vagy bárki mást,elkezdett a nyelvével csattogtatni. :) Mindegy,h az asztalnál,tányér fölött ülve lát, vagy csak fagyit nyalnak az emberek az utcán,Ő rögtön nekiáll, o-formát csinál a szájával,és a nyelvével csattog. :) Most már annyi is elég,h az asztalon meglát vmi csokit,mogyit,vagy bármi nasit. És asszociál. Imádom. :)

Evés,ennivaló,már úgy látszik helyén vannak a fejében. :)

Június 18.,Levente

Első a névnap,első az ünnep.:) Mindannyiunknak.

Kicsi Drágám neve napján Mama jött látogatóba,köszöntötte,puszilgatta,csodálta. :) ŐT ünnepeltük tegnap,és az év összes többi napján is!

Drága Kisfiunknak boldog névnapot!

A fogmanók eltévedhettek útközben...

Pedig Levim mindent megtesz,h jöjjenek már,de még mindig sehol semmi. :( Fogkefe szinte szünet nélkül a szájában lóg,és már nagyon lazán kezeli a dolgot. Már nem is fogja. :) Merthát fontosabb dolgokat kell csinálnia a kezével,mintsem a szájában tartani vmit,ami magától is megáll benne. :D Úgyh csak bedugja a szájába,és már megy is. :D

A nap híre

Történt ugyanis,h a kanapén mellettem elmojolt Drágám,egész pontosan a nadrágom megkötőjével játszott. Tapogatta,nézegette,szájába vette.

Aztán gondolt egyet,és ülő helyzetből guggolásra váltott,majd a lábamat támasztva felállt,közben a kezeivel elengedett mindent!!!!! Ezt 4szer-5ször megismételte,nekem pedig potyogtak a könnyeim a boldogságtól. :))

Sajnos videó nincs róla,mert nem készültem,de ha készültem is volna,Levi rögtön kiszúrja,és már semmi más nem érdekli,csakhogy megszerezze a masinámat.

Hát ez történt 10és fél hónapos Nebulómmal. :)

Ünneplős hétvége

Már nagyon vártuk ezt a hétvégét. Vendégeket hívtunk,szervezkedtünk,készültünk,húst pácoltunk,salátát daraboltunk,pavilont állítottunk,és reménykedtünk,h a nap is kisüt.

Hát kisütött. :)

Már délelőtt nagyon meleg volt,de mi rendületlenül sertepertéltünk,merthogy szülinapos kerti parti elébe néztünk. Délutánra már a ventilátort is üzembe helyeztük,merthogy a hőmérő már a 30fokot is túllépte. :S

De mi ügyet sem vetettünk rá,sőt örültünk,h nem mosta el az eső a kerti mulatságot. Tüzet raktunk,"boronáltunk",iszogattunk (már aki :D),nagyokat beszélgettünk. 

Kicsimnek pedig medencés partyt hoztunk össze,h élvezze,érezze a nyár adta lehetőségeket. Az első 5 percben ki szeretett volna jönni a vízből minden áron,de reméltem,h megszokja,rákap az ízére. :) Így lett.:)

Fel is frissült tőle,már nem izzadt annyira. Jól vette a kánikulai akadályokat,evett,és IVOTT rendesen! :) Na most nem kellett noszogatni,h leguruljon az a kis folyadék,csak megfogta az üveget,húzta maga felé,és tátotta a száját. Az én ügyes Manóm a szombati nap leforgása alatt három deci vizet behörpintett,én meg csak örömködtem,és adtam,adtam neki,amíg kérte. :) "ha szomjas,kéri..."-mondta az orvos,és milyen igaza volt. :)

Egyszer be is mentünk hűsölni,nehogy hőgutát kapjon Életem. De ott is feltalálta magát. :)

Aztán mikor kicsit "hűlt" a levegő,megint kimerészkedtünk,és a babakocsiban dumcsizott nekünk, mosolygott, nézelődött, ismerkedett. :)

Estére annyira elfáradt,h egy órával a szokásos előtt lefürdettem,megetettem,ágyba tettem. De nem akart aludni. Sírt,izzadt,sírt,izzadt. :( Babakocsis ringatásra sem volt hajlandó álomba zuhanni,így jobbnak láttam nem szenvedni,kivittük magunkkal a kertbe. Na ott aztán ki is nyílt a szeme,láthatóan jól érezte magát. Majd mikor eljött a szokásos alvásidő,felvittem,megetettem,ahogyan az eredeti forgatókönyvben is,és láss csodát, elszenderült Kicsim. Óramű pontossággal,amikor eljött az ideje. Én balga azt hittem,nem ismeri az órát... :)

Mi pedig nyugodtan diskuráltunk még egy ideig némi alkohol társaságában,majd egy "boldogszülinapos" jóéjt-et kívántunk még Apukának,és ágyba zuhantunk...

Megint vizsgálat

Ebben a tikkasztó hőségben mentünk az aktuális havi vizsgálatra.

Fél 1től az orvos érkezéséig a váróban izzadtunk,szülők,Picik,mindenki. Volt vagy 30 fok odakint,bent sem volt sokkal kevesebb nyitott ablaknál sem,és hát az orvos szokás szerint késett. A nebulók a szokásosnál is nyűgösebbek,álmosak,melegük van. Aki tud már,az lépegetett,aki nem,az Anyu karjaiban izzadt.

Időközben mérések,védőnő rohangál pelenkával,tollal a kezében,mér,iktat.

9000gr

72cm

Védőnő mosolyog,nagyon jó,ügyesek vagytok. :)

Fél 2kor jött a megváltás,orvos elfoglalta helyét.

Levimnek ülve hallgatta a tüdejét,szívét,de mikor hanyatt fektette a további vizsgálatokhoz,üvöltésbe kezdett Kiscsemetém. Ezt a pozíciót nem részesíti előnyben mostanában :),úgyh emeltünk a hangerőnkön,h értsünk is vmit egymásból. :)

Aztán fel is vetettem a problémát,h Levim nem akarja elfogadni a folyadékot. Semmilyet,semmiből,semmikor. :( Aztán megnyugtatott,h anyatejet és gyümölcsöt kap,az nagyon jó,oltja a szomjat,és adjak neki levest is. De különben amíg nedves a nyelve,addig nem szabad aggódni. Ha szomjas lesz,elfogadja a folyadékot is.

Úgyh leesett egy nagy kő a szívemről,kisétáltunk a 30 fokba,és izzadtunk hazáig...

 

A hal

A boltban kapható tőkehal filét szemeltem ki,h majd elkészítem Prüntyőmnek, ízlelgethesse, ismerkedhessen vele. Merthogy ne legyen olyan,mint "azannya".Mármint én. Olyan fejet elfordítós,finnyázó képet vágó,mikor a halat épphogy csak megemlítik. Ha rajtam múlna,a halak összes nemzetsége,a felmenőktől a legkisebb egyedekig vidáman élhetne,lubickolhatna a vizekben. Sem folyamit,sem tavit,sem semmilyen pikkelyes példányt nem eszem. Tudom,tudom, "pedig milyen egészséges",és hogy "pedig milyen finom",de én akkor se.

Levimnek viszont bevezetem,sütöm,ha kell,később panírozom,ha kell,mert a hal jó. Mondani is fogom neki,amit Apukám mondott mindig anno: "egyél halat,finom falat!" :). Egyelőre még nem tud visszakérdezni,h Anyu,ha olyan finom,te miért nem eszed??? :)

Szóval vajon lepirítva,apróra vágva kapta sárgarépa pürével. Hát,ennél azért kicsivel nagyobb lelkesedést vártam,az adag túlnyomó része megmaradt. :(

De tegnap újra próbálkoztam,merthogy nem adom fel. Ezúttal főzve,krumplipürével,némi friss petrezselyem zölddel kapta. Hát leesett az állam. :) Úgy falta,ilyet még nem láttam. Két adag lett belőle,majdnem egyszerre ette meg az egészet,úgy ízlett. Nem várt siker nagyobb siker? Azt hiszem,igen. :)