Nagy hagyomány errefelé a Márton nap ünneplése,az óvodában is. A gyerekek készülnek énekekkel,körjátékokkal,a szülők süteményt hoznak,és jól érezzük magunkat.
Így volt ez most is,csak már mi is részt vettünk az eseményen - ugye -,a Községháza udvarán. Már elég sötét volt,mikor útnak indultunk,és rémesen hideg is,de jól bebugyoláltam Mesikémet,Levire felszuszakoltuk a kesztyűjét is,és már indultunk is.
A Községháza melletti emelkedős út végig kirakva mécsesekkel,gyönyörű látvány volt,ez vezetett a hátsó udvarhoz. Ott már lobogott egy hatalmas tűz,ami nemcsak fényt,de meleget is adott,hangulatos volt. Olyannyira,h felnőttek-gyerekek azt nézegették,melegedtek mellette. Levi is csak azt hajtogatta,h "megnézzük ezt?". Éneklésről hallani sem akart,oda sem ment a többiekhez,csak fogta a kezem és le sem vette a szemét a tűzről.:)
Az előadás után minden gyerek kapott a kezébe egy lámpást,amit az oviban készítettek,és elindultunk,h tegyünk egy kört a templom körül. Levi nagyon élvezte,h viheti a lámpást,lóbálta is serényen,amitől hamar el is aludt benne a fény. :) De nagyon nem zavarta,lóbálta tovább,és mikor újból a Községháza udvara felé haladtunk,újból hangosan örvendezett,h milyen szépek a lámpások az út mentén. :)
Majd mikor megérkeztünk,Levi már húzott a süteményes asztal felé,és mindet meg szerette volna kóstolni. Jóízűen majszolta a kalácsot,pogácsát,amire aztán olyan szomjas lett,h rá tudtam venni,h igyon pár korty teát. Remélve,hátha megszereti.
Süti csipegetés közben elsétáltunk a libához (!),aki a helyszínen,egy körbekerített kis területen topogott, fel s alá.
Aztán mikor ezzel is megvoltunk,Levi teli hassal megrohamozta a játszóteret,a többi ovis társával együtt,egyáltalán nem zavarta őket,h az orruk hegyéig sem láttak! :D
Mesikém az ünnepség java részét átaludta,majd ébredés után csak pislogott,és élvezte,h friss levegőn van.
Este aztán egyiket sem kellett ringatni. :)