Télen már kezdtem barátkozni a gondolattal,h idén áprilisban beíratás van az óvodában. És h Elsőszülöttem idén nyáron már három éves lesz. Te jó ég,nem is hiszem el.
El is jött hamar az április,én pedig nagyon izgultam, ugyanis rengeteg kérdés merült fel bennem ezügyben. A követelmények sora,úgymint szobatisztaság,beszédfejlődés stb.,vagy h beveszik-e már,ha igen,akkor 4 órára,vagy esetleg egész napra is. Mert őszintén megmondva én a 4 órás ott tartózkodást nem nagyon díjazom. A környéken két óvoda jöhetett szóba,mindkettő nagyon közel van. Én persze már gyűjtöttem infót az Anyukáktól,h melyikbe lenne jobb járni,hol jobbak a feltételek. A fertőhomoki lett szimpatikusabb,ahol -kevesebben,mint a hegykőiben -,15-17en vannak egy csoportban,a bölcsődésekkel együtt! Állítólag fejlesztő pedagógusok is dolgoznak itt.
Pár napja elmentünk hát,fejemben az összes kérdéssel.
Az óvónéni azonnal szimpatikus lett,kedves volt,mosolygós,úgy nézett Levire,mintha ezer éve ismerné.:) Bementünk egy kis iroda jellegű helyiségbe,ahol az éppen nem használatos ágyak egymáson álltak,és Levi azonnal levette a cipőjét,h ráülhessen. Na,gondoltam,máris jól érzi magát,ez nagyon jó.
Kérdezte az óvónéni,h mennyi idős Kiscsibém,és mondta,h akár már holnap is mehetne,mert két és fél évesen már beveszik. Ezt nem is tudtam,mindig csak a 3 éves korról hallottam.
A szobatisztaság kérdéséhez olyan rugalmasan álltak hozzá,h én csak ámultam. Nem probléma a pelus,-mondták-,ők nagyon szívesen kicserélik,van pelenkázó,kis jellel ellátott dobozokban tartják a pelusokat,nekem csak utántölteni kell. Aztán majd a közösségben hamar el fogja hagyni a pelenkát. Ennek annyira örültem,mert ez volt a legnagyobb félelmem,h emiatt nem fogják bevenni.
A beszédfejlődés miatt sem kell aggódnom,az óvónő egy mondattal felülírta a védőnő véleményét,miszerint Levi el van maradva a többiektől,mert már mondatokban kellene beszélnie. Láttam az arcán,h nem is érti,ki mondhatott ilyet,mert szerinte gyorsan fejlődnek a gyerekek,és aggódnom semmiképp nem kell. Ez volt a másik nagy megnyugvásom.
Nem beszélve a rengeteg szimpatikus dologról,mint pl. h nem kell semmit vinnünk,mindent áll az önkormányzat,még a zsepit és a wc papírt is.
Vagy h az ebédpénzt utólag szedik,felszorozva a napok számával,amit a gyerek bent töltött az óvodában.
Vagy h nincs kötelező időre megérkezés reggel,ezáltal nincs késés,csak a reggeli idejére ajánlatos megérkezni.
Vagy h a beszoktatás annyira rugalmas,h Levin múlik mennyit marad,nincs olyan,h 4 órát KELL maradnia,ha megy az ottalvás,már maradhat is egész napra.
Ez így összességében nagyon tetszett,eszembe se jutott elmenni a másik óvodát megnézni.
Annyit beszéltünk még meg,h az augusztusi bezárás miatt most még nem viszem Levit,mert akkor majdhogynem kétszer kellene beszoktatnom. Másrészt pedig heteken belül érkezik a Kistestvére,és mindkettőnknek jobb,ha akkor itthon lesz velünk.
Végül körbevezettek bennünket az oviban,és annyira meghatódtam a sok apró Mini-Manótól,a térdmagasságban elhelyezett mosdóktól,h a szívem csordultig lett szeretettel.:) Nem beszélve arról,h míg mi a helyiségeket vettük szemügyre,Levim azonnal talált magának elfoglaltságot,a sok játék teljesen lekötötte a figyelmét,hamar feltalálta magát. Remélem a beszoktatás is ilyen könnyen fog menni...
