Minden kedves Olvasómnak békés,meghitt,boldog karácsonyt kívánok!
Nyolcadik
Jobb oldalon,ismét fent,ismét örlőfog. Most tapintottam ki,éreztem,h éles. Úgy fest,h holnapra már 8fogú lesz Kishercegem! :) De ki tudja,h ez hányas,ki tudja,h a kismetsző és ennek a nagynak sejthető örlő között hány fognyi hely van. Jelen pillanatban nem tudnám megmondani,mint ahogy azt sem,h még hány helyen duzzad,feszül az ínye. Ahová csak nyúlok,szinte mindenhol. Küzd is velük Kisszívem folyamatosan. Folyton a szájában van mindkét kezének mutatóujja,és van mikor látványosan harapdálja is őket. Fogmanók most bepótolják a lemaradást...
Bal felső ...ööö... nem tudom hányas/sorrendben viszont a hetedik
Mostanában nem ritka,h csak egy alvás van napközben. Sőt,azt lehet mondani,h ez a gyakoribb. Délben teszem le,és másfél,két óra múlva ébred. A legutóbbi napokban viszont nem volt több ez az alvás egy óránál,és ébredéskor sírt,izzadt. Szájában volt mindkét keze,az ujjacskáit tolta a szájába rendületlenül. Mondtam is,biztosan a foga,de nem láttam semmit,és mivel a nap további részében nyugodt,jókedvű volt,nem is agyaltam tovább a dolgon.
Aztán ezt követően pár nappal a déli alvásból ébredve megint sírt,és sokáig nem is tudott megnyugodni utána sem. Úgyh fogtam a jólbevált fogzáskönnyítő kenőcsét,és benyúltam a szájába,h bekenjem az ínyét. Jól hátranyúltam,h mindenhol érje a krém,és egyszercsak valami megszúrta a kezem!!!! :) A fény alá vittem gyorsan,h bekukucskálhassak,h mi lehet az! :) Igen,jól éreztem, egy örlő fog külső szélét éreztem,és már akkora volt,h biztosan nem aznap bújt ki! :) De nem ám folytatólagosan a felsők mellett volt,hanem legalább két foggal hátrébb!!
És ez mind semmi,a másik oldalon leghátul (!) pedig olyan mértékben meg van duzzadva az ínye,h szinte teljes egészében kitapinthattam a leendő fogacskát! Szerintem ez lesz a következő...
MMR
Nagyon jól alszik Kiscsemetém,nincs rá sosem panasz,de aznap reggel,+1órával később gondoltam,felmegyek hozzá,mi lehet a baj,h még nem ébredt fel. Akkor emelte fel a fejét az ágyról,mikor benyitottam Hozzá. Még alig nyíltak ki a szemei,de nem gondoltam arra,h valami most nem stimmel.
Megetettem,felöltöztettem,és beraktam a járókába. Egy hangja nem volt,szótlanul állt,és a fejét lehajtotta a járóka szélére,bóbiskolt tovább. Itt valami nem stimmel...
Az arca piros volt,a homlokán a haja izzadt. Gyorsan felvittem,h megmérjem a lázát,letettem a pelenkázóra. De csak 36fokot mértem,és mire készen lettem a méréssel,úgy,ahogy volt,hanyatt fekve elaludt. :( Felöltöztettem,betettem az ágyába,felvette a szokásos alvópózát,és mély álomba zuhant. Én még soha nem láttam ilyennek,azonnal pánikba is estem,h mi baja lehet. Körzeti gyerekorvos hiányában hívtam azonnal Védőnőmet,de szokás szerint nem értem el.:( Aztán a Férjemet,újságoltam neki,mi van,hát Ő is pánikba esett.
Olyan stresszben voltam,nem tudtam mit csináljak. Aztán felhívtam Barátnőmet is,akinek 3 Csemetéje van,Ő biztosan tud nekem valamit mondani. Miközben tárcsáztam,beugrott,h épp 8.napja,h megkapta a 15hónapos oltását,az MMR (Morbili/kanyaró-Mumpsz-Rubeola) oltásnak nevezett lószérumot. Esetleg amiatt? Az orvos oltás után azt mondta,h 8-10nap múlva esetleg lehet valami mellékhatás,de nem jellemző. Aztán gyorsan meg is kérdeztem Barátnőmet,h ez lehet-e az oka. Azt mondta,elképzelhető,és ha ilyen levert,akkor be fog lázasodni.
Ebben a tudatban tébláboltam a lakásban,majd fél1kor Kicsimhez felmentem,és mint reggel,felébredt,meg is etettem. Aztán megint azonnal visszaaludt. Én még jobban pánikba estem,megint hívtam Védőnőmet,és láss csodát, elértem! Szerinte nem az oltástól van,ő még ilyen mellékhatásról nem is hallott!!! Biztosan kezdődő vírusfertőzés. Ez egyre jobb.
Fél3kor megint ébredt Életem,megint megetettem,megint visszaaludt. De most csak fél órácskára,és most frissebbnek tűnt,mint eddig,így levittem. Már éberen figyelt,zsemlét majszolgatott,és dumcsizgatott is velem,sokkal jobb volt már a helyzet. Majd bementem a konyhába,h csináljak Neki friss gyümölcsjoghurtot,de közben folyamatosan figyeltem,h hogy érzi magát. A második alkalommal ezt láttam:
Még mindig az az ólmos fáradtság volt rajta,de legalább nem aludt.
4óra után hívtam a soproni ügyeletet,h egy orvossal is beszéljek,mondja meg,mi ez. Véleménye szerint lehet oltási szövődmény,és kezdődő vírusfertőzés is. Figyeljem,itassam,és ha lesz valami más tünet,vigyem be nyugodtan,ő ott van. Nagyon kedves volt,jólesett,h foglalkozott velem.
Úgyh én figyeltem,itattam,Ő pedig egyre éberebb és jobbkedvű lett. Nekem is kezdett visszatérni az életkedvem. Estére hőemelkedése lett.
Fürdésnél már a szokásos módon dobálta le a kád széléről a tusfürdőket,ebből tudtam,h már jól van. :)
Másnap reggel,mintha mi sem történt volna,ébredt időben,jókedvűen,evett-ivott,játszott,mint mindig.
Én aztán a nagy megnyugvás után fel is mentem egy olyan oldalra a neten,ahol fórumozó kismamák tárgyalták ki a 15hónapos oltás mellékhatásait,tapasztalatokat cseréltek. Egyáltalán nem volt meglepő körükben a láz,levertség és a kiütés sem.
Pedig állítólag nem jellemző...
Karalábéfőzelék kontra csirkepaprikás
Gyermekem főzelékimádó! Mikor rátértünk a hozzátáplálás rögös útjára,a zöldségfőzelékek szinte a létező összes kombinációját felkínáltam Neki,és Ő abban a sorrendben mind szerette és ette is. Nem volt nálam boldogabb ember. :) Aztán a hús is felkerült a választéklistára,ami növelte a kombinációk számát, csirke-sütőtök, hal-zöldborsó,h csak egy párat említsek közülük. Így még változatosabb lett a menü,és Kicsim még nagyob kedvvel tátotta a száját,én meg adagoltam is szorgalmasan Neki.
Ez így ment hónapokon keresztül,mígnem a kanalat jobbnak látta a saját kezében tudni. De persze a szájába nem sok került,így a kétkanalas módszert kellett bevezetnem,h a pocak is tele legyen. Elvoltunk így megint pár hónapig,és közben uzsonnára,vacsorára egyre többször kapott csipegetésre alkalmas falatokat a tányérjára,h önállóságát gyakorolhassa, bizonyíthassa. Sonkát,sajtot,virslit stb. Egészen ügyesen begyakorolta,jól tud már lakni ezzel a módszerrel is.
De a főzeléket nem tudom feldarabolni,így azt továbbra is kanállal kapta.
Aztán pedig történt egy nap,h főztem Neki,ahogy szoktam,külön,főzeléket csirkehússal. Karalábé-brokkoli-csirke volt aznap étlapon,amit mindig szívesen fogyasztott,enyhén fűszerezve,ahogy mindig. De akkor valami történt,mert kínálásra elfordította a fejét. Mégegyszer próbálkoztam,meg mégegyszer,és sokadszorra sem volt hajlandó kinyitni a száját.
Na most mit csináljon kezdő Anyuka,a gyereknek enni kell,ki kell találnom valamit.
Mi van még itthon? Az előző nap férjem főzte csirkepaprikáson kívül más ebédnek mondható étel nem volt. Hát akkor nincs más hátra,megpróbálom azt.
Csirkéből és tésztából is daraboltam fel Számára ehető,emészthető darabokat,és kanállal kínáltam Neki. Az első reflex fejfordítás volt,gondolta,megint próbálkozik Anyuka az előző főzelékkel,majd abban a pillanatban megérezte az illatát,és mint a kiskutya,aki 1 hete nem evett,úgy bukott rá a kanálra!!!! Nem emlékszem,h valaha is ilyen nagyra tátotta volna a száját,mint mikor a meleg pörkölt közelített felé! :) Egyik kezével fogta közben a csuklómat,h még véletlenül se távolodjon el tőle a tál,amiben ez a pompás étek van! :)
Anyuka tehát megértette,mit kíván a Gyermek. Ízeket,állagot,ahogyan az egy 16 hónapos Nagyfiúhoz illik...
Bal felső 2es/sorrendben a hatodik
És igen,és igen,és igen!!! :) Végre kibújt az a régenvárt fogacska! Reggel csak szépen,komótosan,mindenféle tünet,gond-baj nélkül kidugta egyik csücskét a második kismetsző is! :)
Minden napra egy csoda
Azt kell mondanom,h minden napom egy szenzáció! Minden nap történik valami új,valami olyan rendkívüli,amihez nincs fogható! Kishercegem minden egyes nap mutat nekem valami újat,amit frissen sajátított el. Újabban pedig utánoz! :) Amelyik kézmozdulatot gyakrabban látja tőlünk,vagy egy hangot,amit sűrűn hall, utánunk csinálja. :) Sokszor nem is tudunk róla,h milyen berögződéseink vannak,amiket nap mint nap ugyanúgy teszünk,de Kicsim utánoz,és szembesülünk saját magunkkal. Neki köszönhetően. :)
Néhány példa...
Legelső szó,amit visszahallottam,az volt: "Nnnna...". Jött haza aznap este férjem,és mondom neki,h mit mond újabban Levi. És hozzá is teszem,h fogalmam sincs,kitől hallotta ezt. Majd a gyors válasz: "Hát tőled!!!" :) "Áááá,én ilyet nem szoktam mondani." Aztán rögtön másnap reggel befejeztem a házimunkát,és azt mondtam: "Nnnna,kész..." :D Azonnal leesett,h tényleg tőlem hallotta. Hangos hahotázásban törtem ki. :) Nem kellett sok,már azt is utánozta,h "kész",de nem ilyen tisztán,hanem így: "Nnnna,tisz..." :) Mikor először meghallottam,azt hittem megzabálom Őt... Most már evés után,a játék befejeztével is folyton mondja: "Nnnna,tisz..." :)
Aztán nemrég még hangos kacagásba kezdett,mikor köhögtünk,valamiért nagyon tetszett neki. Vagy mikor tüsszentettünk,orrot fújtunk. Ma már a köhögést köhögéssel viszonozza.:) Utánoz.:)
De rengeteg mindent tanult,amit már egyedül,önállóan csinál. Például fürdés előtt a pelenkázón az az első dolga,h lehúzza a zokniját,és a mellette lévő szennyestartóba bedobja. Mert én is mindennap odadobom.:)
evés előtt beteszem az etetőszékbe,és bekötöm. Két napja beülés után nyúl az övekért,és teszi össze őket. Hogy kössem be. :)
Na és az evés... Már nem hajlandó úgy enni,h én etetem,mindig kell a adni a kezébe egy kanalat,h ő is - nagyfiúsan - kanállal egyen. Egyszer pedig teljesen eltolta a kezemet,h majd Ő bekanalazza a tejbegrízt. :)
Az ivást is az én poharamból szeretné megoldani. :)
Aztán elfogultság ide vagy oda,szerintem nagyon üsgyesen használja a kezét. Mikor megláttam,jó sokáig örömködtem!! :)
Minden napra jut egy pici csoda,aminek örvendezünk,és nekem pedig dagad a mellem a büszkeségtől...
Itt a foga,hol a foga?
Tegnapelőtt ugyanúgy zajlott a napunk,ahogyan szokott. Majd délutánra kezdett hisztis lenni,egész pontosan semmi nem volt jó,bármit csináltunk. Aztán később éreztem,h a homloka elég meleg. Melegebbnek éreztem,mint szokott lenni,és mikor a karomon éreztem a forró tenyerét,akkor felmentünk lázat mérni.
Délután 6 óra: 37,9C°
Kapott csuklóborogatást,a hiszti ment tovább,2 órával később megint megnéztem a hőjét.
Este 8 óra: 37,9C°
Egyébként már számítottam rá,h ez lesz,merthogy a bal felső 2es fogacskája már nagyon feszíti az ínyét,most már ki szeretne bújni. Kemény,feszes,de nem fehérlő volt ott az ínye. Nézegettem is Neki,h mikor lesz belőle valami. :)
8 körül megérkezett az Apuja. Nagy volt az öröm,játék,rohangálás,rosszbansántikálás volt a program,Anyu addig összeszedte magát és a lakást is egy kicsit. :)
Fürdésidő: 39C°
Gyors fürdés,fogacska kukucskálás,de a helyzet semmit nem változott. Nurofen kúpot adtam neki éjszakára,h tudjon aludni. Elég nyugtalanul aludt,fel-fel sírt,átmentem hozzá,megnyugtattam. Tűzforró volt az egész kis teste,de inkább hagytam tovább aludni,minthogy most lázat mérjek,vizsgálgassam. Inkább aludjon,az többet ér.
Reggel 2 órával korábban kelt,mint szokott,és még mindig forró volt.
Másnap reggel 7 óra: 38C°
Csak csuklóborogatást kapott,és gondoltam várok,h merre fog elmozdulni a hője. Az ínye reggelre már fehérlett! Egy éjszaka alatt ennyit jött előre,ez szerintem iszonyú gyors,nemcsoda,h megviseli. Gondoltam,ebből estére fogacska lesz.
Egész nap bágyadt volt,nyűgös,nem nagyon akart enni,csak gyümölcsöt. Viszont rengeteget ivott pohárból,hangosan kortyolt. :) Zabálnivaló volt.:)
Többször felsírt csak úgy,minden ok nélkül,az ujjacskája a szájában lógott állandóan, a szóbanforgó fogacska oldalán. Egy kevés tejbegrízt eszegetett,és utána egy egész tál gyümölcs lecsúszott. Örültem,legalább ez lement. Vitamin. Ezután adtam neki a fájdalom csillapítására egy kis Panadolt. Ezután nem sokkal megnyugodni látszott,jókedve lett,viszont ezerrel dörzsölte a szemét,fáradt volt,álmos. Felvittem megint mérni,közben a vállamra hajtotta a fejét,és az ujját szopizta. A pelenkázón majdnem elaludt.
Gondoltam,leteszem,hátha alszik kicsit. Azonnal elaludt,másfél óra sikeredett!!!!!
Fél 11: 37,1C°
Alvás közben küzdött meg a lázmanókkal Drágám,és Ő győzött!! :) Jaj de nagyon örültem! :) De hol a fogacska? Ínye ugyanolyan fehér,helyzet változatlan.
Aznap még kétszer le tudtam tenni aludni,1-1 órácskát tudott is pihenni.
Mára híre hamva sincs a láznak,de a fogacskának se! :)
És egy kép még tegnapelőtt délelőttről,még mielőtt felszökött volna a láza:
Alvás igény szerint
Pár nappal ezelőtt még azt hittem,h Drága 14hónaposom leszokott a napközbeni két alvásról,és egyre csökkentette. Merthogy ebéd után 2óra hossza is eltelt,mikor nyíladoztak a szemei,és 4órakor,fél 5kor még halvány jelét sem mutatta,h ő bizony aludni szeretne. Olyannyira nem,h mikor próbáltam az ágyába tenni,úgy rázendített,hangosan sírt,és potyogtak a könnyei. Nekem persze meghasadt majdnem a szívem,úgyh ki is vettem,lementünk játszani. Éber volt és vidáman játszott fürdésig. Akkor gondoltam,h a nagyfiú el is hagyta a második alvást.Másnap és harmadnap is ugyanez volt a napi program.
Tegnap csak másfél óra volt a déli alvásidő. 3óra után kimentünk a levegőre,Léna kutya nagy örömére. :) Lementünk a mosókonyhába is,megtapogatta a mosógépet,krumplis kosarat,a gázkazán gombját most sem engedtem levenni. :)
Majd miután kirándulásunkból visszatértünk,erősen dörzsölte a szemeit. Negyed5, hát még nem késő,ha leteszem,hátha sikerül még pihennie. 5perc sem kellett,már az igazak álmát aludta! Másfél óra lett belőle,frissen,fitten ébredt. :)
Így most minden nap más a program. Egyszer így alszik,másszor úgy. Figyelem a szemdörzsiket,az etetőszékre hajtott buksit,vagy éppen a vidám szaladgálást,rosszban sántikálást.
Szerintem már nem kell sok,és átszokik...Fokozatosan...
Jobb felső 2es/sorrendben az ötödik
A lázzal küszködős nap utáni reggelen 37,6-os hőemelkedése volt még Kicsimnek. De már nem akartam lázcsillapítóval tömni,reménykedtem benne,h az Anyukám szerint oly jól bevált, rendszeres csuklóborogatás elég lesz,h azt a pár tizedet ott a lázmérőn eltüntesse. Nagyon nem hittem benne,de Anyukám esküszik rá,hát legyen.
Eljött az ebédidő,Levikémnek egész jó étvágya volt. Miközben falatozgatott,nevetgélt közben,látom ám,h valami fehérlik a szájában,és eddig nem volt ott! Upsz,egy fogacska!!!!!!!!!! :) Jobb oldalt,felül a második!
A déli alvás előtt megint megmértem a hőjét: 37,0C°!
Ez a borogatás tényleg hatásos volt,és a szög is kibújt a zsákból,megtudtuk a láz okát végre. Akkor össze is állt a kép. Semmi nátha,hanem az a kis fehérség viselte így meg. Előző nap vizsgálgattam én az ínyét,pont ott,és keménynek éreztem. De nem gondoltam,h másnapra ott lesz vmi,vagy esetleg pár hét múlva,mert a legelső foga előtt is keménynek éreztem az ínyét már 6 hónaposan,és 1éves elmúlt,mikor kibújt. Szóval nem gondoltam,h már most,és így. Lázzal egybekötve. A többinél nem volt gond. Barátnőm Fiai is megszenvedték a felső fogakat,láz,nemalvás stb. Szóval nem egyedi az eset. Mert kezdő Anyuka azt hitte,h igen... :)
Láz,ügyelet,Nurofen
Ez a pár szó elmondja helyettem a mai napunkat. Illetve a fő csapásvonalat,mert azért ettől kalandosabb,stresszmentesnek nem mondható,vidéki kis kaland,tapasztalatgyűjtés volt.
De hogy az elején kezdjem,Levi reggeli pár köhintéséről kell először említést tennem. Tüsszentés is volt,de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Máskor is volt már ilyen. Igaz,akkor,mikor nekem nem kapart a torkom,és nem használtam el naponta legalább 20db zsepit. Most viszont sajnos ez a helyzet.Kábé 3-4év után először,most döntött le a lábamról a vírus. Vagy vmi szívós baktérium,de nem is ez a lényeg. Hanem az már lényeg,h attól tartottam,h a gyerek elkapja tőlem.
Reggel 9óra, lázmérés: 37,2C°
Szuper,nem beteg a gyerek. Szokásos reggel,szokásos délelőtt,ment minden a maga útján. Majd fél 11 környékén érzem,h forró a homloka.
Délelőtt 11óra, lázmérés: 38,3C°
Ennek már fele sem tréfa,irány a gyógyszertár,a sokak által ismert Panadol Babyt vettük, dícsérik,minden rendben lesz. Az ebéd lezajlott,mint máskor,nem csökkent az étvágya,gondoltam akkor nem lehet nagy baj. Aztán mondja Zoli,h nem lehet nátha,mert reggel óta nem köhögött,nem tüsszentett,biztosan a foga jön. Valahol. Mert látni nem látunk semmit a szájában,de attól még lehet. Dehát ez a lényegen nem változtat,lázat csillapítani kell,ebéd után megkapta az epres-kanalasat. Aludni viszont nagyon nem akart,amint az ágyába tettem,hangosan kiabált,sírt,és közben a láztól lángolt a feje. Nem erőltettem,menjünk le játszani. Majd nem sokkal később peluscsere volt esedékes,felmentünk hát,és egyúttal megmértem a lázát is.
Délután 2óra, lázmérés: 37,3C°
Hát ez szuperjó,már csak aludni kellene. Baromi fáradt volt,megpróbáltam letenni,és sikerült!! Rögtön álomba zuhant. De nem tartott sokáig örömöm,fél óra múlva ébredt. Lehoztam,békésen játszott,majd a 3órás evés után kicsivel felvittük,hátha tud aludni,már nagyon kókadt volt. Apjához kéredzkedett,aki leült vele,hagyta,h a mellkasán elaludjon.:) Édesen,hangosan,fáradtan szuszogott,mélyalvás volt a javából. És mivel ez ritka pillanat,h így,és csak most,ezért apja kihasználta az alkalmat,és hagyta,h kialudja magát ott,rajta. :)
Háromnegyed óra lett belőle. Én már azt hittem,h Zoli is elszenderült,de csak nézte,csodálta Őt álmában.:) Ébredés után megint forró volt a homloka,azonnal ellenőrizzük csak,mit mutat a lázmérő.
Délután fél6, lázmérés: 38,8C°
Mese nincs,Panadol még egy adag. A 6órás tejbegríz nem kell neki,és már mást sem fogad el. :( Akkor azonnal hívtuk a körzeti orvosunk mobilszámát,mert ez van megadva az orvosi rendelő ajtaján kifüggesztett táblán,mint Orvosi Ügyelet! Amit azután tettünk,h Zoli elment a rendelő melletti lakásába,és csengetésre sem jelent meg senki,a házban a villany nem égett. Mobilját nem veszi fel. Hívjuk a vezetékest,azt sem. Mobil másodszor,negyedszer,tizedszer,semmi... Megelégeltük,h az orvosi ügyeletként nyilvántartott mobilt (amit ugye mindig lehet hívni,elvégre ügyelet,vagy mi),a kutya sem veszi fel. Már majdnem szétrobbant a fejem az idegességtől!
Viszont akkor nincs más, Soproni Orvosi Ügyelet. Azonnal felveszik,kedves hölgy hallgatja a beszámolónkat. Megkérdezi,mink van otthon,mennyi idős a gyerek,mit kapott eddig. Válaszoltunk,majd mondta a hölgy,h a Germicid C kúpot már nem tudjuk használni,mert az kisebb gyerekeknek való,viszont ajánlja a Nurofen kúpot (még másik két lázcsillapító mellett), amit most x gyógyszertárban,Sopronban, meg tudunk venni,mert este 10ig nyitva van. Ha komolyodna a dolog,ülőfürdőt javasol. Nagyon szépen megköszöntük a segítséget,és hálásak voltunk,h a mai világban még vannak segítőkész (egészségügyben dolgozó) emberek,akik nem az órájukat nézik,h mikor jár le a munkaidejük,hanem hivatástudatból,és emberségből segíteni akarnak,és tudnak.
Zoli el is ment Nurofen kúpért,amit a gyógyszerész javaslatára rögtön be is adtunk Levimnek. Lementünk játszani kicsit,és fél óra múlva már mintha nem lett volna olyan forró a homloka. Aztán 1óra múlva már mosolygott,tapsikolt,a homloka langyos. El sem hittem!!!! Nem mertem azért elkiabálni,de nagyon reménykedtem,h már nem esik vissza. Kicsit később a gyümölcsöt is elfogadta,én meg nekibátorodtam,hátha eszik egy kis sonkát is,a kimaradt tejbegríz helyett. Nyúlt a tányér felé,mikor meglátta a sonkát,és azonnal falatozni kezdett. Hát én úgy örültem,főleg,h vizet is kortyolgatott mellé.
Ezt az idillt törte meg a telefoncsörgés. Körzeti orvos!! -Kerestek,mi a baj? -Igen,már legalább 10x,mert a kisfiunk lázas,segítséget szerettünk volna kérni.-így Zoli,és hát nem volt bájos hangja,jogosan. Az enyém is ilyen lett volna. Majd a válasz: -Ne legyen felháborodva,délután 4után nem vagyok köteles felvenni a telefont!!!!!!!!!!! Nem hittem a fülemnek! Ez már mindennek a teteje!!! Nagyon gyorsan lezártuk a beszélgetést,és azt hiszem,a jövőben sem fogunk bizalmat szavazni a település körzeti orvosának.
Este fél10, lázmérés: 37,2C°
Hurrrrrrrrrrrrrrrrrááááááááááá! :) Szokásos fürdés,szokásos vacsora,szokásos elalvás. Sosem hittem volna,h egy ilyen napnak lehet nyugodt,megkönnyebbült befejezése is...
"Azt mondják,h Ő most még csak tizennégy!..."
Akaratlanul is ez a dallam jutott eszembe,Presser Gábor szerzeményéből,és egész álló nap ezt dúdolgatom.
Merthogy Édes Kisfiam épp ma 14hónapos! :) Annyira gyorsan szalad a fejlődésben is,és úgy egyébként is. Egész nap rohanok utána,meg nem állok,Ő pedig mégannyira sem. :) Leggyorsabban a távirányító felé tud szaladni,ha anyuka véletlenül a gyerek szeme előtt hagyja. Persze roppant érdekes a konnektor is,a papírvágó olló és a horgolótű. Csak győzzem mindig elpakolni. :)
ZsiráfBarát
Egy jó ideje már,h az ágyába betettem egy nagy zsiráfot. Egy akkorát,amit nem tud betenni a szájába,és ha felébred éjszaka,akkor mégsem olyan üres az ágya,és nincs egyedül. Megölelheti,párnának használhatja. Mint ahogy már használta is párnának,de csak nappal,mikor már megunta a többi játékot. Ezt leszámítva nem nagyon vett róla tudomást,mintha ott se lett volna. Aztán mielőtt elmegyünk aludni mindig benézek hozzá,h minden rendben van-e,és egyre többször láttam azt,h közelbújik hozzá,sőt egyenesen ráfekszik! :)
Egyik délutáni alvásából ébredve pedig,akkor először,zsiráfbaráttal ébredt egyetértésben. :) Annyira megható volt a pillanat,h mindenképp meg kellett örökítenem. :)
Bal alsó
Napok óta elég nyűgös,hisztis volt Kicsim,napközben nem nagyon akaródzott aludni. Nagy hiszti előzte meg az elalvásokat,és az evések sem mentek olyan gördülékenyen,mint általában. Láttam a nagy duzzanatot az alsó foga mellett,és reméltem,h minél hamarabb kibújik ez a fogacskája is.
És ma reggelre végre 4fogas lett Csemeténk! :)
Budapest,te csodás...
Nyár közepén,férjem szabadságának pontos dátuma és időtartama teljes birtokában felötlött bennünk a kérdés: nyaralunk-e idén? Eddig még nem nagyon gondoltam rá,merthogy elég zűrösre sikeredett az elmúlt hónap,úgyh gondolkodóba estem. KisCsemeténkkel még nem voltunk távol az otthontól úgy,h az éjszakát nem a saját ágyában töltötte. Így jobbnak láttam,h nem keresgélünk helyet,szállást,mert első nekifutásra lehet,h nem fog összejönni az éjszakázás. Úgy gondoltam,h egy pesti rokonlátogatás pár napra tökéletesen megfelelő lesz így elsőre. Oda viszont 3nap a minimum,ha mindenhol legalább pár órát szeretnénk tölteni.
Megterveztük,összepakoltunk,elindultunk.
Levi nagyon szeret utazni autóban,általában elnyomja az álom nézelődés közben,de ha nem,akkor nyugodtan eljátszogat a köré gyűjtött játékhalommal. Na,most ez nem sikerült. 10perc után megunta a nézelődést,és féktelen ordításba kezdett. Nem volt hajlandó lecsillapodni éneklésre,zenére,simogatásra,sem semmilyen nyugtatásra sem. Hegykőtől Bábolnáig ez volt a műsor,majd kiszálltunk pihenni,friss levegőt szívni. Kis séta,nézelődés után úgy látszott,megnyugodott. Majd kis idő után folytatta,legnagyobb megdöbbenésünkre. Ilyet nem szokott csinálni,nem értettem a dolgot. Jó kis kirándulásnak nézünk elébe...
Délután megérkeztünk,megebédelt,és a sokadik próbálkozásra összerakott utazóágyba próbáltam letenni,mert az álmosság már úrrá lett rajta. Gondoltam tuti el fog aludni,mert baromi fáradt. Tévedtem.
Ahogy leért a lába az új ágyba,megint úgy rázendített,h ki is vettem. Szegényem ne szenvedjen,ha nem muszáj. De hát aludni mégiscsak kell,Anyósom kivitte babakocsiban egy körre az utcára. Gyerek 5 percen belül aludt,mint a bunda. Egy kő esett le a szívemről,végre tud pihenni.
Délután elmentünk régnemlátott barátnőmékhez,ahol két Csemete is lakik. Remekül érezték magukat a Lurkók,jöttek-mentek-intézkedtek,minden simán ment. Hazafelé a kocsiban Levikém el is aludt. Második alvás is kipipálva.
Eljött az este,fürdés rendben,etetés rendben.
Tenném le az ágyába,megint üvölt. Ezt nem hiszem el. Most az ágy a probléma,az idegen hely,vagy egyszerűen szokatlan minden? Kivettem,és úgy döntöttünk,ahogy még soha,h aludjon velünk a nagy ágyban. Mert otthon külön kuckója van,külön alszik,mióta megszületett.
Szóval magunk mellé vettük,villanyoltás. Levikém csak ült középen,nézett körbe,jobbra-balra,h most mi történik. Lefeküdt,ringatta magát csendesen,fészkelődött. De csak nem jött álom a szemére. Forgolódott ide-oda,de legtöbbször keresztben feküdt,az Apjának a veséjét rugdosta,nekem pedig az orromba dugta a mutatóujját. Röhögőgörcsöt kaptam,és persze senki nem tudott aludni. Aztán csillapodott kicsit,a lába megállt,a fejét bedugta a nyakamhoz és szépen elaludt. Én is bóbiskoltam.
Aztán cirka fél óra múlva arra ébredtem,h hirtelen felül Levim,nagyokat sóhajt,majd megint rákezdi az ordítást,de olyan csillapíthatatlanul,h a szívem hasított belé. Villany fel,ringattuk az éjszaka közepén,nyugtattuk,h mindenki itt van,nem kell félnie,de Ő úgy sírt,h közben alig kapott levegőt. Letettük az ágyra,leültünk mellé,és attól kicsit megnyugodott. Csak ült,és játszani próbált. Rendben van,de ki fog aludni? Másnapra egésznapos szabadtéri programot terveztünk,készül mindenki,mi meg karikás szemmel fogunk odamenni? Ennek nem láttam értelmét,majd mikor újra elcsukló hangon sikítani kezdett a gyerek,úgy döntöttünk,h ott,abban a pillanatban felöltözünk,és hazajövünk. Persze Anyósomék marasztaltak,h éjszaka fél2kor ne induljunk útnak,de mikor ránéztek Levi szemére,és meglátták a hatalmas lila karikákat körülötte,nem tartóztattak tovább.
Felöltöztünk,beültünk az autóba.
Kifordultunk a sarkon,Levikém már aludt is!!!!! Most már csak abban reménykedtem,h nem borult fel teljesen a ritmusa,és vissza tud zökkenni a megszokott hétköznapjaiba.
Fél 5re értünk a ház elé,akkor ébredt fel!,rámmosolygott,én meg kivettem az autóból óvatosan. Felvittem a szobájába,Ő körbenézett,egy nagyot sóhajtott,és a vállamra zuhant a feje. Ahogy letettem,úgy aludt reggel fél9ig,ameddig egyébként is szokott...
Első nap Nélküle
A sok munka,sok stressz most egy kicsit szüneteltetni látszik Férjemnél,eljött a szabadság ideje! Két egész hét kikapcsolódás,nyugalom. Gondoltam,most nekem is jut egy kis kimozdulás,h ne mindig itthon,ne mindig csak a házimunka. Kértem is egy napot,amikor Ő van itthon Levivel,én pedig csinálok magamnak programot. Kozmetikus,fodrász,miegymás. Szorgalmasan bólogatott is kérésemre,mert olyan ritkán van itthon Kicsimmel,h egy ilyen Hapsis Nap igazi kincs számára. :)
Nagy lendülettel be is jelentkeztem szépítkezni délelőttre. Már a gondolattól is ellazultam,h a fodrász székében nem kell mást csinálnom,mint az agyamat kikapcsolni és szépülni. Vagy...ööö...inkább szépülni próbálni.:)
El is jött a nap,
Kincsemet jól megpuszilgattam,h kitartson délig,míg visszaérek. A fodrásznál belenéztem a tükörbe,háááát,-gondoltam-jó sok munkájuk lesz a csajoknak rajtam. :) Közben jót csacsogtunk mindenféléről,hamar eltelt az idő. Kozmetikusom egy kis sminkkel kikupált,egész emberi fejem lett. :)
Repültem is haza kétkeréken,már Levi hiányom volt. :) Épp akkor aludt el,déli pihenés. Férjem mondta,h minden legnagyobb rendben,evett-ivott,jól viselkedett,és most az igazak álmát alussza.
Megvártam,míg felébred,egy kis játék,egy nagy-nagy ölelés,majd nekiindultam a városnak,beszerző körútra,busszal. Mint régen,mikor még ketten voltunk. A buszmegállóban jöttem rá,h kicsit korán érkeztem,még negyed óra a busz érkezéséig. Leültem,egy néni mellé,és beszélgetésbe elegyedtünk. A megállóból rálátni az ablakunkra,és egyfolytában odanéztem,mert tudtam,h Ők ott,én meg itt. Furcsán kezdtem érezni magam.
Végre megérkezett a busz,leültem olvasni. Aztán olyan érzés kerített hatalmába,mintha egy mágnes húzna vissza,minél jobban távolodom,annál erősebben. De én csak olvastam,utaztam,olvastam.
A buszmegállótól a célállomásig elég hosszú gyalogút várt rám,úgyh én csak mentem,közben gondolkodtam.
Egyre gyorsabban lépkedtem,minél előbb odaérjek. Aztán végre elintéztem mindent,kisurrantam a Várkerületre,és úgy éreztem,nem bírom tovább. Tulajdonképpen mit is csinálok én most itt? Muszáj nekem itt lennem? Nehéz volt a lelkem,és automatikusan a telefonomhoz nyúltam,felhívtam Férjem,h jöjjön értem. Mikor kicsörgött a telefon,nem bírtam visszatartani a könnyeimet. Hiányoztak...
Mikor beértek,odarohantam,és közöltem,h ez nekem elsőre bőven sok volt. Majd legközelebb biztosan könnyebb lesz,kellemesebb lesz,de most kifejezetten rosszul éreztem magam. Először Nélküle...
Legeslegelső cipő
Jön-megy,tipeg,lépeget... Már lassan többször,mint ahányszor mászik, 4kézlábazik. Én KisCsemetém már Nagyfiú,és a Nagyfiúknak van cipőjük is ugyebár. :) Ha már sétálgat mellettem a boltban,és önállóan kiflit választ,akkor a minimum,h nagyfiús cipője legyen.:)
Merthogy megvettük élete első cipőjét. Azt az igazi bokamegtartós bőr szandit,amiben már motorozni is lehet!
Már tanul is benne járni:
Jobb alsó
Kis dudor,kis pirosság,kis nyűgösség. Csupán ennyi tünet kísérte az alsó fog áttörését. Most aztán behozzák a lemaradást a fogmanók. :)
Diprosalic
Télen jött elő először a téma,Védőnőmmel beszélgettünk a kisfiúk kukijának előbőréről,és annak kicsi korban való mozgatásáról. Ő akkor azt mondta nekem,h lassan elkezdhetem mozgatni neki. De aztán beszéltem sok fiús Anyukával,több fórumon is utánanéztem,és a legtöbben azon a véleményen voltak,h 1-2 éves koráig hozzá sem kell nyúlni. Aztán volt,aki azt mondta,h 3! éves koráig nem kell bántani. Mellesleg megjegyzem,h az egy másik Védőnő volt. Aztán úgy döntöttem,h én sem nyúlok hozzá.
Most nyár közepén viszont előjött megint a téma,mert Barátnőmék elvitték az orvoshoz Kisfiukat,és az orvos rögtön felhúzta neki! Még az első évét sem töltötte be a KisCsemete. Na,akkor újragondoltam a dolgot. De én nem szerettem volna,ha egyből felhúzzák Neki,egyszerűen csak meglepett,h ennyire másképp vélekednek a témáról orvosok és Védőnők.
Felhívtam az én Védőnőmet megint ezügyben,és megkérdeztem,h mi legyen. Megmutattam neki,h mi a helyzet Levivel. Azt mondta,h elég szűk,és h kezdjem el mozgatni neki esténként fürdés közben. Mert ha 1-3 éves koráig egyáltalán nem nyúlok hozzá,akkor teljesen letapadhat. Na azt végképp nem akartam.
Aztán,ha gondolom,kenegessem Neki egy Diprosalic nevű kenőccsel,az jól felpuhítja a bőrét,és könnyebben fog menni a mozgatás.
Így tettünk.
Én azt gondoltam,h majd hónapokig kell várni,míg egyáltalán megmozdul a kis bőre. De aztán láss csodát,már 2 nap múlva megmozdult!!!! Én úgy meglepődtem,nem számítottam ilyen gyors eredményre. Persze fél-egy milliméterről beszélgetünk,de ahhoz képest,h milyen szoros volt Neki előtte,ez is óriási siker.
Aztán teltek-múltak napok,és a 3.hét végére,mikor amúgyis abba kellett volna hagyni az első kúrát a kenegetéssel,teljes sikert értünk el!!!!!!
Akkor este csak én voltam otthon,és szokás szerint mozgattam a kis bőrét. Aztán mikor félig fel tudtam húzni,hirtelen teljesen hátracsúszott a bőr!!!!! Ijedtemben gyorsan elengedtem,és vissza is csúszott,nem maradt hátul. :) Nem volt időm azon gondolkodni,h mi lesz,ha hátul marad. :) Aztán gyorsan ránéztem Levi arcára,h fájt-e neki,vagy egyáltalán mit reagált rá. Ő is rámnézett abban a pillanatban,majd elmosolyodott!!!!!
Szóval fájdalom nélkül, 3hét alatt megoldódott a probléma...
Bal felső
Na most aztán elindult a lavina. :) Egyik fogacska a másik után.
Tegnapelőtt este volt nyűgösség,sírás,nemalvásos este,de aztán kézben ringatva nagy nehezen elaludt Kicsikém. Másnapra kint volt a fogacska alsó csücske! :)
Most másfél fogas Csemetém van! :)
Jobb felső
Szülinap előtti nap.
A soproni "kirándulásból" értünk éppen haza,mikor megláttam KisCsemetén alsó fogacskájánál egy apró vérpöttyöt!!! El is kezdtem örvendezni,h nem igaz,h épp szülinapra lesz meg a fogacska,és húbejó, h végre áttört!!!!! Csúcsszuper érzés volt. :) El is újságoltam Mamának,h ez történt,végre kint van az első!
Másnap reggel nézek is a szájacskájába,h megnézzem,mennyire bújt ki. Ööööö...várjunk csak...Hol van a fogacska?! Fehér duzzadt ínyt láttam,de éleset nem éreztem. Hát ez vaklárma volt. :( Fogatlanul nézünk a szülinap elé. :)
Aztán 1héttel később a felső ínyén láttuk,h nagyon fehéredik. Mondja is férjem,h nemsokára ott fog kijönni! Én meg csak kedvetlenül legyintettem,h dehogy fog kijönni,az alsónál is ez volt,és semmi. Ennyiben maradtunk.
Tegnap reggeltől kezdve nyűgösség volt Levimen,nem akart enni,hisztizett,ütögette az asztalt. A délutáni alváshoz leraktuk,ahogy szoktuk,de annyira nem tetszett neki,h folyamatosan ordított. Csillapíthatatlanul. Lehoztuk,majd visszavittük,megpróbáltuk mégegyszer. Majd másodszor és harmadszor is. Nem ment. Aztán jobbnak láttam nem erőltetni,majd este alszik. Játék közben pedig folyamatosan mászott fel ránk,hol rám,hol az apjára.
Peluscserénél,mosolygás közben benéztem a szájába,és a felső fogának az alsó csücskében nagyon fehérlett az ínye. De semmit sem remélve folytattuk tovább napunkat.
Az esti fürdésnél nagyon nagy volt a jókedv,mondtam is,h napközben nem ez volt a program,pedig milyen jó lett volna. És mikor mosolygott ránk,azt vettem észre,h eddig nem látott fehérség tűnik elő Levim szájából. Közelebb hajolva látom,h a jobb felső fogának alsó része teljese szélességben kibújt!!!!!!!!!! Az ujjammal kitapintottam,és olyan éles volt,mint a beretva!!!!!!!!! Szóval megvan!!! Felül,jobb oldalt!...:)
Az első év-folytatás
Az első két nap itthon. Hát az is felejthetetlen.:) Nemsokkal ébredése után rázendített,és a világ minden kincséért sem hagyta volna abba. Én meg-kezdő anyuka-sík ideg voltam,h nem tudom megnyugtatni,nem tudom,mi a baj. Már megetettem,tisztába tettem,aludt is. Akkor mi a baj?! Hozzám se lehetett szólni,olyan ideges voltam,azonnal jött a felismerés: alkalmatlan vagyok az anya szerepre. Férjem szegény meg csak gondolkodott,hogyan is nyugtathatna meg engem is most már,nemcsak a babát,de hasztalan. Aztán Védőnőmmel,Anyukámmal konzultálva rövid időn belül javítottunk a helyzeten. Némileg. :)
Aztán az első mosoly. :) Ez könnyeket csalogatott a szemembe. Amikor célzottan rám,ránk mosolygott.
Az első séta nekem akkora boldogság volt,h nem lehet szavakba önteni. Először léptünk ki az utcára babakocsival,először tolhattam,először mentem emberek közé Vele,és büszkélkedhettem,h Ő az enyém!!! :) Mikor gratulálnak,mosolyognak rám az emberek,én pedig ettől még jobban a fellegek között járok.
Az első sikerélményem akkor volt,amikor sikerült megnyugtatnom,és sikerült elaludnia a karjaimban. Akkor kezdett el az önbizalmam újra felépülni. Isteni érzés volt,h az én karjaimban,az én hangomra nyugszik meg...
Még millió ilyen apró mozzanat van,amiket soha de soha nem fogok elfelejteni,és mindig boldogsággal tölt majd el,ha ezekre gondolok. Mert ami Vele kapcsolatos,Vele együtt élünk meg,az mind-mind felejthetetlen,és mindig is az lesz...
Az első év
Már ennyi idő eltelt...Holnap lesz Levente Manónk 1 éves.
A napokban újraperegnek fejemben a gondolatok,élmények,h tavaly ilyenkor épp mit csináltunk,hol voltunk mi Hárman. :) Mondtam is tegnap férjemnek,h "holnap reggel 8ra vigyél be a kórházba!" :D Elég érdekesen nézett rám,de aztán hamar rájött,h én most 1 évvel korábban vagyok. :) Merthogy pontosan 1 éve,ma reggel feküdtem be a kórházba,a pocakból kijönni nem akaró Leventémmel. Felemelően jó érzés visszagondolni,újra átélni.
Ez az egy év páratlan volt,különleges,és semmihez sem hasonlítható. Mozgalmas,izgalmas,boldogsággal teli,és semmiképp nem unalmas. :) Az első hónapokban zombiként,karikás szemmel csodáltam Őt,sokszor kételkedtem önmagamban,bizonytalankodtam,rengeteg kérdés volt bennem. Aztán ahogy telt az idő,fokozatosan csökkentek a pelenkacserével eltöltött percek :),az éjszakai ébredések. És a kételyeim is,h képes vagyok-e a feladatra.
A születés pillanatától eltelt 1év alatt elképesztő,h milyen fejlődésen ment keresztül Kisbabánk. De én most inkább azokra a pillanatokra emlékeznék vissza,amik soha vissza nem térő,apró szenzációk,lelkünkbe boldogságot,békességet hoztak.
Például mikor kihoztuk a kórházból. Betettük a mózeskosárba,azt a pillanatot vártuk,mikor kiléphetünk a kapun,mert Levink folyamatosan mondta a magáét. Nem tudott pihenni,szerintem már sokkolta a kórház szaga is. De még zárójelentés,gyerekorvossal való konzultáció,szobatársaktól való búcsúzás. Aztán végre kiértünk a szabadba. Erősen sütött a nap,meleg volt,az a kellemes fajta. A friss levegőt megérezve Kisbabánk azonnal elaludt. El sem hittem. Békésen,mozdulatlanul...
Aztán mikor először toltuk ki a teraszra levegőzni. Oldalra fordított buksival remekül érezte magát. Még ma is az orromban érzem azt az illatot,amit akkor árasztott magából a kert,a nyár.
Tízforrás Fesztivál
Legnagyobb bánatomra pont a Fesztivál idején volt az a fajta rekkenő hőség,amire azt mondom,h még véletlenül sem hagyom el a házat. Gyerekkel meg aztán főleg nem! A kézműves napok egyikén szerettem volna bekukkantani a mesteremberek munkájába,de a meleg közbeszólt.
Egyik délután 5 órakor viszont találtam a programban egy bábszínházat,bábtáncoltatást. Reménykedtem benne,h aznap legalább nem lesz olyan pusztító a meleg,és Kicsikémet el tudjuk vinni. Ha nem is köti még le annyira,vagy egyáltalán nem,legalább ott vagyunk együtt,gyerekek,bábok között,hallgatjuk az előadást.
Barátnőmékkel és az Ő Levijükkel útnak indultunk.
Nagy szerencsénk volt,egy tornácos ház udvarán volt megrendezve,kellemes hűvösben. Hátra ültünk,ha nyűgösködés lenne,akkor sem zavarjuk a többieket.
Nagyon szórakoztató volt az előadás,nekünk,felnőtteknek tetszett. :) Jól gondoltam, Leventéink még nem tudtak rajta mulatni,de együtt voltunk,kiruccantunk,hűsöltünk. Kikapcsolódásnak remek volt. :)
Olvas
Tegnap mindenáron könyvet akart lapozgatni,de természetesen azt,amelyiket a komód tetejéről saját maga vesz le.:) Szép,színes borítós építészeti képeskönyv. Tudja a gyerek,mi a jó. :) Aztán gyorsan hoztam is a könyveit,amik korban kicsit jobban passzoltak hozzá,vastag lapút,meséset.
Le is kötötte rögtön,szerencsére a másikat gyorsan el is felejtette.:)
Nézegette,csukogatta,nyitogatta,rakosgatta. Első találkozása a könyvvel. Szerintem jó kezdet...
Elindult!!!
Nemrég még az volt a legújabb szenzáció,h belekapaszkodott valamibe,és úgy lépegetett. Jobbra is,balra is. Aztán megpróbálkoztam azzal,h odaültem mellé,és hívtam. Erre Ő felém fordult,elengedett mindent,és a karomba dőlt. Az egyedül állás mesterségét önállóan is szüntelenül gyakorolja, szék lábát, asztal lábát, fürdőkád szélét engedi el most már egyre gyakrabban. Az egyéni rekordja 10másodperc!
A ma reggeli hívogatásnál pedig azzal a szenzációval lepett meg,h elengedett mindent mindkét kezével,és sugárzó arccal 3 lépést tett felém!!!!! Majdnem sírva fakadtam a boldogságtól. Az én Kisfiam ilyen Nagyfiú lett! :)
Épp ma 11hónapos és 1hetes.
Épp ma 11hónapos és 1hetes.
Dolgos hétköznapok
Elmondani nem lehet,h mennyi érdekesség,újdonság van a világban,amit Kicsim komoly munkával fedez fel. Eddig nem is tudtam róla,h a házunk is milyen sok kincset rejt magában.:) Ha már csak arra gondolok,h a harisnyanadrágokat milyen szép színes csomagolópapírba teszik,és mindegyiknek az elején más kép van! Merthogy már a fehérneműs fiókom is felkerült 11hónaposom térképére. :)
A popsikrém szenzációját sem vettem eddig észre,pontosabban,h a tubusnak két sarka van,és egy kerek kupakja :),ami akkor érdekes,ha egyik kézzel forgatjuk erre-arra,h jól látszódjon a két vége közti különbség.
Az összecsukott babakocsi kereke csak akkor forog jól,ha jobb kézzel erős csapásokat mérünk rá,és hangosan kacagunk is hozzá!
De nem móka-kacagás az egész nap,komoly munka áll előttünk :) :
A vasalni valókat nem érdemes számolatlanul kivasalni,előtte gondosan fel kell mérni,h hány darabot vállalunk.:D
A zenélő játékot tüzetesen meg kell vizsgálni biztonságtechnikai okokból.
Anyának segíteni kell könyvelni is,mert egyedül nem bírja. :)
És ha mindezzel megvagyunk,jöhet a játék Léna kutyával. :)
Ez biztosan a spenóttól van!
Eszméletlen,h mekkora ereje van ennek a kis Nokedlinek. :)
Azon már meg sem lepődök,h az orromat úgy megcsavarja,h csillagokat látok,és h hőnszeretett 4lábúnk fülét pedig úgy "simogatja" meg,h szegény azon nyomban sarkon fordul. :) De múltkor már "hűháztam" meg "ejháztam",mikor Barátnőm 3 hónapos Kisfiát hordozóval együtt elhúzta legalább 10centivel az eredeti helyzetéhez képest.
Az összecsukott babakocsit kerekénél fogva tolja el,az ajtótámaszt egy mozdulattal rántja ki az ajtó alól. :)
Aztán van egy komódunk,aminek a legalsó fiókjában (hol máshol) tartjuk az iratokat, fontosabb dokumentumokat. Elég nehéz kihúzni,mindig attól félek,h leszakad az alja. Hát Levim nem félt,egy szempillantásnyi idő alatt kihúzta,és behatóan próbálta tanulmányozni az ott találtakat. :)
És ha mindez nem lenne elég,ma is sikerült meglepnie. Véletlenül a kezében maradt a járóka kapaszkodója. :)
Ragaszkodik
Legtöbbször engem lát,én vagyok vele. Én keltem,én fektetem.
Ismer és felismer-olyannyira,h időnként játék közben hozzám kúszik,vagy odalépeget a kanapéba vagy az asztalba kapaszkodva,és mászna fel rám. :) Egyik kezével a nadrágomba,másikkal a pólómba csimpaszkodik,egyik lábát pedig fel is emeli,remélve,h felveszem. És én fel is veszem. :) Annyira szeretem,ahogy bújik és ragaszkodik. :) Csodajó érzés.
Én pedig megpuszilgatom,megölelgetem,tényként közlöm,h szeretem,és Ő ezzel meg is elégszik. Elraktározza magában,h jó,itt van velem,szeret,biztonságban és nyugodtan játszhat tovább. Azt hiszem. Remélem. :)
Ezután pedig már nyújtózik is,kéredzkedik lefelé. Megnyugodva,békésen. Imádom.
16 lépcsőfok
Elképesztő,h milyen erős már Kicsim.
Újabban szenzációszámba megy a felfelé haladó lépcsősor,mert felfedezetlen terület. Volt eddig. :) Természetesen oda is fel kell mászni,mint mostanában mindenhová. :)
És mert akadályozni nem szeretném mozgásában, hátul mentem utána,és kezemet,mint egy védőhálót a feneke alatt 2 centivel tartottam,esetleges botlás,visszacsúszás esetére. De nem volt rá szükség,mert töretlenül haladt előre,felfelé. Két kezét feltette 2 fokkal feljebb,majd a lábával feltérdelt egy fokot,utána a másikkal is. Mikor ezzel megvolt,a térdéről felállt a talpára. Aztán a következő fokra a két kéz,és így tovább...Összesen 16 lépcsőfok felfelé! Ez Neki a Mount Everest, amit most meghódított!!! :)
Nyílik,érik
Pár napja csak,h elkezdte. Ha enni látott engem,vagy bárki mást,elkezdett a nyelvével csattogtatni. :) Mindegy,h az asztalnál,tányér fölött ülve lát, vagy csak fagyit nyalnak az emberek az utcán,Ő rögtön nekiáll, o-formát csinál a szájával,és a nyelvével csattog. :) Most már annyi is elég,h az asztalon meglát vmi csokit,mogyit,vagy bármi nasit. És asszociál. Imádom. :)
Evés,ennivaló,már úgy látszik helyén vannak a fejében. :)
Június 18.,Levente
Első a névnap,első az ünnep.:) Mindannyiunknak.
Kicsi Drágám neve napján Mama jött látogatóba,köszöntötte,puszilgatta,csodálta. :) ŐT ünnepeltük tegnap,és az év összes többi napján is!
Drága Kisfiunknak boldog névnapot!
A fogmanók eltévedhettek útközben...
Pedig Levim mindent megtesz,h jöjjenek már,de még mindig sehol semmi. :( Fogkefe szinte szünet nélkül a szájában lóg,és már nagyon lazán kezeli a dolgot. Már nem is fogja. :) Merthát fontosabb dolgokat kell csinálnia a kezével,mintsem a szájában tartani vmit,ami magától is megáll benne. :D Úgyh csak bedugja a szájába,és már megy is. :D
A nap híre
Történt ugyanis,h a kanapén mellettem elmojolt Drágám,egész pontosan a nadrágom megkötőjével játszott. Tapogatta,nézegette,szájába vette.
Aztán gondolt egyet,és ülő helyzetből guggolásra váltott,majd a lábamat támasztva felállt,közben a kezeivel elengedett mindent!!!!! Ezt 4szer-5ször megismételte,nekem pedig potyogtak a könnyeim a boldogságtól. :))
Sajnos videó nincs róla,mert nem készültem,de ha készültem is volna,Levi rögtön kiszúrja,és már semmi más nem érdekli,csakhogy megszerezze a masinámat.
Hát ez történt 10és fél hónapos Nebulómmal. :)
Ünneplős hétvége
Már nagyon vártuk ezt a hétvégét. Vendégeket hívtunk,szervezkedtünk,készültünk,húst pácoltunk,salátát daraboltunk,pavilont állítottunk,és reménykedtünk,h a nap is kisüt.
Hát kisütött. :)
Már délelőtt nagyon meleg volt,de mi rendületlenül sertepertéltünk,merthogy szülinapos kerti parti elébe néztünk. Délutánra már a ventilátort is üzembe helyeztük,merthogy a hőmérő már a 30fokot is túllépte. :S
De mi ügyet sem vetettünk rá,sőt örültünk,h nem mosta el az eső a kerti mulatságot. Tüzet raktunk,"boronáltunk",iszogattunk (már aki :D),nagyokat beszélgettünk.
Kicsimnek pedig medencés partyt hoztunk össze,h élvezze,érezze a nyár adta lehetőségeket. Az első 5 percben ki szeretett volna jönni a vízből minden áron,de reméltem,h megszokja,rákap az ízére. :) Így lett.:)
Fel is frissült tőle,már nem izzadt annyira. Jól vette a kánikulai akadályokat,evett,és IVOTT rendesen! :) Na most nem kellett noszogatni,h leguruljon az a kis folyadék,csak megfogta az üveget,húzta maga felé,és tátotta a száját. Az én ügyes Manóm a szombati nap leforgása alatt három deci vizet behörpintett,én meg csak örömködtem,és adtam,adtam neki,amíg kérte. :) "ha szomjas,kéri..."-mondta az orvos,és milyen igaza volt. :)
Egyszer be is mentünk hűsölni,nehogy hőgutát kapjon Életem. De ott is feltalálta magát. :)
Aztán mikor kicsit "hűlt" a levegő,megint kimerészkedtünk,és a babakocsiban dumcsizott nekünk, mosolygott, nézelődött, ismerkedett. :)
Estére annyira elfáradt,h egy órával a szokásos előtt lefürdettem,megetettem,ágyba tettem. De nem akart aludni. Sírt,izzadt,sírt,izzadt. :( Babakocsis ringatásra sem volt hajlandó álomba zuhanni,így jobbnak láttam nem szenvedni,kivittük magunkkal a kertbe. Na ott aztán ki is nyílt a szeme,láthatóan jól érezte magát. Majd mikor eljött a szokásos alvásidő,felvittem,megetettem,ahogyan az eredeti forgatókönyvben is,és láss csodát, elszenderült Kicsim. Óramű pontossággal,amikor eljött az ideje. Én balga azt hittem,nem ismeri az órát... :)
Mi pedig nyugodtan diskuráltunk még egy ideig némi alkohol társaságában,majd egy "boldogszülinapos" jóéjt-et kívántunk még Apukának,és ágyba zuhantunk...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)