Szülés után két nappal a bőséges folyadékfogyasztás mellett varázsütésszerűen beindult a tejem. A soproni kórházban ilyenkor már egész éjszakára kitolják a babát,mert akkor nem adnak neki tápszert,az édesanya táplálhatja.
Aznap tehát először Vele lehettem minden pillanatban! Reggel 9től egészen másnap reggelig. Délelőtt megmutatta a csecsemős nővér,h hogyan kell pelenkázni,aztán uccu neki,miénk a nap! Optimistán tekintettem a jövőbe,minden a lehető legnagyobb rendben lesz! Mikor először került sor a pelenka cserére,már az első mozdulatnál elbizonytalanodtam. De átgondoltam,h mit mi után kell csinálni (mert én teljesen kezdő vagyok babatémában),és nekivágtam! Természetesen így üdvözlésképpen a gyerek totálisan telerakta nekem a pelenkát,úgyh nagy volt a kihívás! :) Felemeltem a két lábát,de nem valami határozottan,és az egyik kicsúszott a kezemből! Paff bele a kaki közepébe,és ugyanazzal a lendülettel szét is szórta a pelenkázó asztal teljes felületén! Na,gondoltam,még jó hogy nem lát senki! :) Annyira nevettem magamon! :) Aztán legalább 10 perc elteltével ugyan,de sikerült életem első pelenkacseréje!!! :)
Megvolt tehát az első próbatétel,most pihenjünk le,mert a gyerek úgyis aludni fog. Hát tévedtem! Nagyon meleg volt aznap,és nyűgös volt az én pici Fiam. Evett rendesen,pelenka tiszta volt, de nem akart aludni,nem akart kézben lenni,semmit sem akart. Éjszakába nyúlóan sem tudott elcsendeseülni,és már alig vártam,h végre bejöjjön egy csecsemős nővér,h megmondja mit tegyek. Még nem voltam egészen jól,fájt a sebem,gyenge voltam,és borzasztóan ideges és kétségbeesett lettem attól,h nem tudom megnyugtatni.
Aztán nagy nehezen arra keveredett a nővér,de ő sem tudott mit mondani,meleg van, nyűgös. Látta rajtam,h kivagyok,és azt mondta akkor beviszi,h kicsit pihenhessek. Gondoltam,jó,legyen,és akkor pihenek pár órát. Beraktam a kis kórházi kosarába Levimet,és odaadtam. De már abban a pillanatban megbántam,mert azt hittem,h a szívem szakad meg,mikor láttam az üvöltő gyerekemet "idegenkézben". Iszonyatos lelkiismeret furdalásom lett,és még az ajtót sem csukták be utána,úgy elkezdtem sírni,és szidtam magam,amiért ilyen szívtelen vagyok! Azt már teljesen el is felejtettem,h másnapra ígérték a vizeletvizsgálat eredményét,és akkor kiderül,h kell-e antibiotikum kezelést kapnia esetleges baktérium fertőzés miatt.
2 órát azért sikerült aludnom,és a kórházi folyosón lekapcsolt a nappalos nővér,h a gyerekorvos beszélni akar velem. Rögtön meg is rémültem,h mi lehet a baj!
Bementem a csecsemő osztályra,és megpróbáltam a fáradtságom ellenére a lehető legjobban kinyitni a szemem és a fülem,h felfogjam,amit mondani fognak. Azt mondta az orvos,h sajnos a vizeletvizsgálat eredménye pozitív lett,és Levimnek kapnia kell antibiotikum kezelést,ami összesen 5 napig tart!! Hát mit ne mondjak,jól kétségbeestem,h még szinte meg sem született a gyerek,már ilyen szerekkel kell teletömni,és ráadásul a kanült a fejébe szúrják, mint minden kisbabának,aki valamilyen kezelést kap.
Letörve mentem vissza a szobába,és hívtam a férjemet,h mi a helyzet. Ő már készen állt a fogadásunkra otthon,mindent elrendezett,erre közlöm szegénnyel,h még 5 nap a kórházban. Teljen kész lett ő is. :(
Mivel vasárnap volt,kisbaba rengeteg,csecsemős nővér pedig kevés, szobábatolás helyett a hangosbemondóba mondták be,h mindenki jöjjön a babájáért! Ha nem lettem volna olyan szomorú és fáradt,még hahotáztam is volna ezen a rendszeren,de így szó nélkül rohantam ki Leviért. A csecsemőkonvojból egyetlen baba keserves sírását hallottam csak,és közelebb érve láttam,h az én Fiam az!!! Megláttam,h a fejében van a kanül,és kétségbeesetten ordít,hát azonnal elkezdtem sírni én is,csak úgy potyogtak a könnyeim,mint a záporeső!! Az volt az utolsó csepp a pohárban. A többi Anyuka próbált lelkelt önteni belém,simogatták a vállam,de én akkor vigasztalhatatlan voltam. Annyira sajnáltam Őt,alig vártam,h a szobába érve magamhoz ölelhessem!
A délelőtti viziten mondta az én orvosom,h semmi különös nincsen ebben a kúrában,a babák 80%-a megkapja!"Ne idegeskedjen Anyuka!" :) Na akkor már kicsit megbékéltem a helyzettel,de leginkább másnap lett jókedvem,amikor a gyerekorvos közölte,h "Levente jól reagál a kezelésre,szépen hízik,és az 5 nap helyett 3 napig kell csak kapnia az antibiotikumot!" Na akkor lett igazán nagy a boldogság,amit férjemmel rögtön közöltem is,így péntek helyett szerdán már szélnek is eresztettek bennünket!!
