Hozzátáplálósdi indul!

Eltelt fél év,eljött az ideje a hozzátáplálásnak. 

Elsőnek Golden almával kezdünk,Védőnőm szerint az mégsem olyan savanyú,hamar megszokják a babák. Így is tettünk.

Az első reakció lassan jött,fel kellett dolgozni,h egy színes tárgy közelít a szájához és ráadásul van is benne valami! :) Aztán kicsit ijedten nézett rám, szélesre nyújtotta a száját,és erősen ráncolta a homlokát! Nagyon édes volt! A második kanálnál ugyanez a grimasz,de már ízlelgette,"falatozgatta"! Aztán a harmadik kanál tartalmának jó része az állán csorgott végig,oldalra fordította a fejét,és próbált szabadulni.:) Nem is erőltettük.

Másnap szintén grimasz hegyek,de már többször ízlelgette,és több is lement belőle,de a színes kanál jobban lekötötte a figyelmét.

Harmadnap már átütő siker volt,a kanál láttán tátotta a száját,és hajolt előre érte! :) Ízlik neki! :)

Fél éve már...

6 hónapja még bent feküdtem vele a kórházban,ismerkedtünk egymással. Hazahoztuk,és Vele együtt boldogság költözött be hozzánk!!!

6 hónapja már,h itt van velünk Ő!

6 hónapja,h Vele lehetünk,csodálhatjuk,dédelgethetjük,imádhatjuk!

2009.07.28.

2010.01.28. 

Ha így,hát így!

Végre eljött a nap,h Kicsim annyira magáénak érzi a járókát,h sikerült elaludnia benne! Bár nem egészen így terveztem. :)

Az egyik délutáni alvás elmaradt,mert sehogyan sem akaródzott elálmosodni. Láthatólag nagyon ébren volt,mindenfélével játszott,gurult jobbra-balra,de aludni-azt már nem. :)

Aztán 7 óra után kezdett bágyadni,halkabb volt,olykor nem is hallottam a hangját. Simogattam,beszéltem hozzá,h nemsokára fürdés,mindjárt megyünk. De ettől nem lett éberebb,sőt. Befészkelte magát a sarokba,és cumizni kezdte az ujját,ahogy elalvás előtt szokta:

aztán elaludt. :)

Háromnegyed 8tól negyed 9ig. :) Mondanom sem kell,milyen éber és friss volt utána. :) Jól elcsúsztattuk a fürdést,aztán 11kor sikerült is a helyén újra álomba szenderülnie.

Soha többet...

A szokásos fürdetés előkészületeit úgy tudom megejteni,ha Levit beteszem hálós otthonába,h míg a kádat megtöltöm vízzel,Őt biztonságban tudhatom.

Tegnap is így tettem.Persze nem tetszett neki,h lerakom,imádja,ha kézben van és babusgatom. :) És én is imádom. De mit van mit tenni,fürdeni kell,és ahhoz mindkét kezemre szükségem van. Nyűglődött,dünnyögött magában,és közben erőteljesen dörgölte a szemét. Na szuper,gondoltam,nem lesz gond az alvással.

A kád félig volt vízzel,mikor Levim elhallgatott,semmilyen hangot nem adott ki magából. Gondoltam ránézek, h miféle rosszban sántikál.

Mikor megláttam,majdnem megállt bennem az ütő: gyerek hason,két keze két oldalra kinyújtva,feje egyenesen az ágyba fúrva,és mozdulatlan!!! A másodperc tört része alatt megragadtam a karját,felkaptam! Mire ő dünnyögött egyet az erős szorítástól (remélem,h csak attól), rám nézett, és mosolygott!!!!! Az ideg azonnal kirobbant belőlem,elkezdtem zokogni,és megkértem,h ne csináljon ilyet többet! Annyira megijedtem,Ő pedig csak mosolygott rám és dörzsölte tovább a szemét... :)

Dühöngő

Jobbra-balra pörög-forog,nyújtózik,kicsit már tolja előre magát. A kihúzott kanapé biztonsága mára már kezd kétségessé válni,pedig a párnákból készült erődítmény minden irányból körbeveszi. A másodperc törtrésze is elég ahhoz,h kipördüljön az ágy széléig.

Így aztán elérkezettnek láttam az időt,h járókát szerezzünk be a nagyobb mozgástér,a balesetek elkerülése és a lelki nyugalmam megőrzése céljából.

A beszerzés nem ment olyan gördülékenyen,mint azt én naívan hittem,de végül fél napos kocsikázás, kocsiban etetés és némi hiszti kíséretében sikerült hazaszállítani az általam dühöngőnek nevezett hálós csodát. A legnagyobbat gondoltam neki,amiben többször meg tud fordulni,kúszni mászni,és ami a járókák közül a legkisebb mértékben akadályozza a mozgásban. Állítólag ez a fajta ikreknek is elég nagy. Hát nem tudom. Én néha kételkedem abban is,h Levim egymagában elfér benne,ha épp mozgolódni támad kedve. :)

Nem minden az...

Levim egyre ügyesebb mozgásait figyelve rá kellett jönnöm,h a tárgyak igencsak unalmasak,ha az eredeti rendeltetésüknek megfelelően használjuk őket.  Ezért megtanított Bennünket arra,h nem minden az,aminek látszik!!!! :)

1., Eső- és szélfogó, hideg,borús időben javasolt!

2., Lábmasszírozó karika, a laza izomzatért!

 

Öltözködni jó!

...időnként! :)

Havi szokásos

Vastag a hótakaró,de már olvadásnak indult,mert sajna nincs mínusz. De legalább még van,és szép fehéren világít. :)

Szerencsére nincs messze a védőnői rendelő (vagy hogy kell/lehet nevezni),hamar odaérünk. Már két-három poronty "vár" az orvosra, szépen csendben. Mi is bevackoljuk magunkat az egyik pelenkázó asztalra,és míg várakozunk,tapasztalatokat cserélünk egymással.

Közben védőnőnk sorban leméri csemetéinket. Erre most különösen nagy izgalommal várok,mert visszavittük már a bérelt mérleget,és nem tudom,hol tartunk súlyban. A heti mérést már nem tartottuk szükségesnek,szépen gyarapodik,nem izgulunk már annyira. :)

Az 5 hónapos (és 1 hetes) mérés eredménye:

7140 gr

66 cm

Mondják,h szép,nagy baba,én meg büszke vagyok. Nagyon! :)

Az orvos is megérkezett szép lassan,szívet hallgat,hasat nyomogat,kutacsot vizsgál. Minden rendben,és vidáman búcsúzunk.

Az öltözködést sírás kíséri,de amint friss levegőt szippant kicsi orrán Levink,már el is alszik. :)

Így telt

25-én és 26-án békésen,hármasban majszoltuk a beiglit, újra rácsodálkoztunk az ajándékokra,kipróbáltuk újra őket,és élveztük a semmittevést. Remek napok voltak ezek,nyugalmasak.

Aztán eljött 27-e.

Mivel nem vállaltuk a 200km-es utat rokonlátogatás céljából,ezért úgy döntöttünk,h mi vendégeljük meg a nagyszülőket. A délelőtt folyamán meg is érkeztek mind a négyen egyszerre, tele csomagtartóval.

Kabátlevétel után azonnal Levisimogatás,nézegetés,gügyögés,és rácsodálkozás. KisSzerelmem mindenkire mosolygott,tátott szájjal csodálta a sok kíváncsi tekintetet. Azt gondoltam,majd biztosan meg lesz szeppenve a  nagy zajtól,a sok egyszerrebeszélő embertől,és a kézből kézbe adogatástól. De még tetszett is neki!!! Nem kis örömömre nagyon jól érezte magát,mindig foglalkozott vele valaki. A "kukucsjáték"-tól annyira feldobódott,h hangosan kacagott!!

A 27-ei "délutáni jézuska" is nagyon sok meglepetést hozott, és mind után nyúlt,tapogatta,nézegette.
De délutánra azért kezdett már fáradni,nyűgös lett.

Estére már annyi infó volt a fejében,h nem tudott megbírkózni vele,elálmosodott,erősen dörzsölte a szemét,és nagyokat ásított.

Mikor kiléptek a vendégek az ajtón,szemmel láthatóan megnyugodott. Minden lecsendesedett,mozgás sem volt,és ettől kicsit nyugodtabb lett. Esti fürdés már ugyanolyan békében telt,mint szokott,az elalvás pillanatok műve volt.:)