Önállósodik

Komoly fejtörést okozott nekem az,amikor egyszer csak nem fogadta el a főzeléket Levikém. Eddig nem volt vele probléma,ízlett neki mindegyik,időnként már a mi ebédünket is jóízűen ette. De voltak olyan napok is,amikor hiába kínáltam Neki főzeléket,vagy a mi ebédünket,akár gyümölcsöt is (!),nem fogadta el. Pedig a házi gyümölcsjoghurtokat mindig falta,alig győztem Neki adni. Akkor már végképp nem értettem.

Aztán történt egy nap,h megelégeltem a dolgot,és otthagytam előtte a gyümölcsét,én pedig ettem tovább a magam ebédjét. Egy pillanat múlva odanézek,és azt látom,h a kanalat marokra fogva merít a gyümölcsből és erősen koncentrálva próbálja becélozni a szájába. :) Én levegőt sem mertem venni,nehogy megzavarjam a koncentrálásban. Mosolygott a lelkem,és ott,abban a pillanatban leesett,h miért nem fogadja el már tőlem. Hát hiszen olyan Nagyfiú,h nem kell őt etetni! :) Az önállósodás útjára lépett.

Attól fogva minden ebédnél hagyom,h Ő kanalazzon,próbálkozzon,ügyeskedjen. Legtöbbször egy kis idő után megunja,és hagyja,h én adjam oda a maradékot. 

Pár napja fasírt és tört krumpli volt az ebéd. Ilyen darabosat még nem evett egyedül,sőt a fasírtot egyáltalán nem ette meg eddig. De én mindenképp meg akartam kínálni vele,és mivel ezt nem lehet kanállal enni,elővettem az étkészletéből egy villát,és azzal együtt tettem le elé. (Ugyanis emlékeztem rá,h egy alkalommal megfogta a villámat,és engem utánozva próbált falatot rászúrni.) Apuka furcsán nézett,és kérdezte,h nem lesz-e korai még. Én azt mondtam,h leülök mellé,figyelem,egy próbát megér. Ez duplán újdonság volt Neki,de egyszer mindent el kell kezdeni.

Kiscsibém a legnagyobb természetességgel marokra fogta a villáját,felszúrt egy fasírt darabot,és szép óvatosan a szájába tette!!! Mi Zolival tátott szájjal néztünk egymásra,és nem kaptunk levegőt a meghatottságtól!!

A pohárról

A hatodik hónap elteltével,szoptatás után elkezdtük a hozzátáplálást,annak rendje-módja szerint,kanállal. Szépen lassan elfogadta,megszokta,h most más módon is hozzájut az ennivalóhoz. Gyümölcsöt,majd főzeléket kapott így,egy idő után már tátott szájjal várta a falatot,ha meglátta a kanalat. Nem volt ezzel probléma.

De miután már egyszer-kétszer kapott szilárd ételt,utána már folyadék is dukál. Kezdő anyuka rögtön el is gondolkodott rajta,h miből adjam neki.

Cumisüvegből talán kétszer ha kapott,még anyatejet,azt is 2-3hónapos korában. De azért megpróbáltam. Elfordította a fejét,nem kellett.

Akkor viszont ugorjunk egy lépcsőfokot,legyen csőrös pohár. Még csak közelítettem a szája felé,már vette ki a kezemből,és nézegette,játszott vele. Hiába mutattam meg Neki,h hogyan kell inni belőle,ügyet sem vetett rá. Hát ez remek. :S

Aztán nem maradt más hátra az utolsó lehetőségben bíztam,és elővettem a poharat. Csudaszép műanyag poharakat vettem Neki,még régebben,amit most előkotortam,és szolgálatba helyeztem. Mivel meleg nyári nap volt,reménykedtem,h szomjas lesz,és elfogadja az innivalót,bármiben is kínáljam. Először vízzel próbálkoztam,de rögtön eltolta a kezem,nem kérte. Aztán gyümölcslevet,teát is kipróbáltam,de mindegyiket elutasította. Na,most légy okos,anyuka-gondoltam magamban,és végképp tanácstalan lettem. Folyamatosan próbálkoztam,már Védőnőmnek is mondtam,h nem fogadja el a folyadékot,bármit kínálok Neki. A gyerekorvos megnyugtatott,h nem fenyegeti kiszáradás a gyereket,miután kétségbeesetten néztem rá,h mitévő legyek. Főzeléket,gyümölcsöt kap,abból hozzájut a folyadékhoz. Ők is,és Anyukám is azt mondták,h ne adjam fel,előbb utóbb sikerülni fog.

Aztán történt egy kánikulai napon,h vendégeink jöttek. Kiültünk a kertbe,árnyék alá,Levikém mellettünk ült a babakocsiban,egy szál pelusban. Volt legalább 35 fok,mindenki izzadt. Levikémnek a szabadban kínáltam az ebédjét,jóízűen meg is ette,majd az esélytelenek nyugalmával kínáltam Neki a vizet,ugyanúgy,pohárból. Ő pedig nagy lendülettel belekortyolt,és csak ivott,csak ivott!! :) Hát én olyan,de olyan boldog voltam! :)

És ettől kezdve egyszer sem volt probléma,gördülékenyen ment az evés,utána az ivás.

Mára annyira belejött,h ha kínálom Neki,eldob mindent,ami a kezében van,és a kortyolásra koncentrál. De tudja már kérni is,belém csimpaszkodik,és odahúz az asztalhoz.

Mikor eszik,legtöbbször én is ott ülök mellette az asztalnál,és én is eszek. Időnként megkínálom innivalóval,és ha szomjas,iszik. De ha nem szomjas,eltolja a kezem. 

Legutóbb történt,h kínáltam,nem kellett. Letettem a poharat az asztalra,és Apukával beszélgettem tovább. Pár pillanat múlva odanéztem,és a Gyerek két apró kezével a szájához emelte a poharat és önállóan ivott!! Na akkor kicsordultak a könnyeim...