Ikea

Van abban valami felemelő,h az ember lánya a minimumra tudja csökkenti a stresszhelyzeteket kiváltó tényezőket. Szervezéssel, és megfelelően előkészülve. Merthogy nálunk ez csak így megy. Rájöttem. 

A spontán dolgok nálunk nem működnek,mert olyankor biztosan közbejön valami,valami nem várt esemény,ami nekünk,szülőknek borzolja az idegeinket. De csakis azért,mert erre hajlamosak vagyunk. De ha nem lennénk,és ha spontán események sorát tudnánk kivitelezni,akkor valószínűleg több élmény,több program várna ránk. De ebben túl sok a ha...Mi már csak ilyenek vagyunk. Viszont spontán megszervezem a programokat egy héttel az esemény előtt!!!! :) Az is valami,nem?

Így történt ez most is,mikor Ikeába indultunk. Megterveztük,megszerveztük. Hogy melyik nap menjünk,melyik napszakban,hogy Levi tudjon enni, aludni, nagyjából (vagy inkább pontosan) akkor,mikor egyébként is szokott. 

Sikerült is időben elindulni, evés után,alvás a kocsiban. Mikor megérkeztünk a parkolóba,akkor ébredt fel. Szuper. Minden a terv szerint halad. :)

Áruházba be,kényelmesen sétálgatva vásárolgattunk,mert evés idő csak 2 óra múlva. Elővettem a bevásárlócetlit,amit előző este az ikea.at előtt ülve gyártottam. Amire gondosan felsoroltam azokat a dolgokat,amiket magaménak szeretnék tudni. Szép sorban,mindegyiknek a pontos neve,mérete és ára. Visszagondolva vicces látvány lehettem,ahogy centivel a kezemben rohangálok a lakásban,közben folyton motyogok valamit magamban. :) 

Szóval kényelmes séta odabent,Levit közben elvarázsolták a fények,és a sok színes látnivaló. Néma csöndben nézegetett. Szerintem tudta,h szervezett úton vesz részt,és h a hiszti nincs belekalkulálva. :)

A kasszánál ránéztem az órára: háromnegyed három. Jaj de jó,a 3 órás evés kivitelezhető lesz. 

Kiültünk,előkészítettem a tejpépet,mert azt Levim bárhol,bármikor elfogadja. És ugye én meg a biztosra megyek. :) Apuka addig elment,vett magunknak is egy kis harapnivalót,és miután a gyerek jóllakott,mi is ezt tettük.

Kényelmesen kicseréltük a pelust a mellettünk kábé 100 méterre lévő pelenkázóban (amit nem mellesleg "ikeáék" veszett jól megterveztek),és elindultunk.

Kocsiban gyerek elaludt,merthogy pocak tele,pelus tiszta,otthon a kapu előtt pedig felébredt. Mint a mesében. :)

Azt hiszem ilyen jól még nem sikerült valamit kivitelezni. Levi nem szenvedett hiányt semmiben,mi is ettünk az úton,így nem ugrottunk egymásnak :), éshát a bevásárlótáska is tele lett. Esküszöm komfortérzésem volt,h minden klappolt.:)

Hát így megy ez nálunk...

Képek

Készült pár kép a napokban,amiket kettesben készítettünk,Levim meg én. Merthogy Apuka dolgozik,mi meg időnként elővesszük a fotómasinát,és megörökítjük hétköznapjainkat. Ezekből szemezgetek most:

Szomorú

Mi is ázunk-fázunk. Ez az időjárás senkinek nem jött jól. Az utcánk túloldalán ágaskodó fák csak dülöngélnek,zúgnak,búgnak,nekik sem tetszik ez. Bár nálunk nem esett annyi eső,mint amiről sok helyen hallani lehet,csak a szél teszi próbára a türelmünket,kertünket. Léna kutyánk pedig fél a széltől,vihartól,az ajtó előtti lábtörlőn kucorog naphosszat. Mintha nem lenne hová behúzódnia,a kert végében ott van a szélvédett kuckója. Talán ha közelebb érzi magát hozzánk,az ajtónkhoz,nem retteg annyira. A bentről kiszűrődő zaj és fény talán jólesik neki. Nem tudom. Mindenesetre már ő is várja,h vége legyen.
A kert tele van a környező fák leszakadt leveleivel,ágaival.

Tegnapelőtt hazaérve a szokásos délutáni sétánkból hívatlan vendég volt a lábtörlőn. Egy galamb. Már nem élt. :( A fenyőink lombjai közt él régóta egy galambcsalád, egyik tagja hevert az ajtónk előtt. Leeshetett a fáról,Léna pedig odahozta. :( 

A házban több napja fűtünk, mert estére igencsak lehűl a levegő. A mai sétához pedig újra elővettem Levim télikabátját,sapkáját. Vastag takaró, vastag tutyi. :(  
Legyen már vége ennek az időnek.

Havi kontroll...újra

Eső ide vagy oda,szél ide vagy oda,mi minden nap megyünk sétálni. Egyszer a környéken kacskaringózunk, másszor Sopron utcáit rójuk. Levi már nagyon jól tud alkalmazkodni a zajhoz,tömeghez,simán alszik a babakocsiban,ha épp elálmosodik. Vagy ha ismerőssel találkozunk,széles mosollyal köszönti,és bárki kezében elül. Így volt ez a munkahelyemen is,ahová látogatóba mentem. Mosolygott a csajokra,mindenkinek megtapogatta az arcát, orrát,mert ez most a szenzáció. :) Aztán a Wellness monoton zaja álomba ringatta,mi csajok pedig nyugodtan tudtunk diskurálni.

 

Tegnap pedig a Védőbe voltunk "hivatalosak".

A múlt havi szokásos elmaradt egyéb technikai okok miatt,Védőnőm hívott,h legközelebb 4 hét múlva lesz,május 12én. Úgy elszállt ez a 4 hét,mintha csak egy lett volna. Jó sokan össze is gyűltünk,kicsik és picik. A nemek aránya kicsit eltolódott a lányok javára,Levi másodmagával képviselte a férfiak táborát. :)

Orvosi vizit előtt mérés:

8580gr

71cm

A súlya nagyon szépen gyarapodott,amire számítottam is,mert Levim nagyon szeret enni,a tejpépet is csak úgy falja. De ez a magasság,hát nem tudom. Védőnőm szerint ez jó,mert 1 éves korukra érik el a 74 centit. Nekem ez furcsa,hihetetlennek tűnik,de attól még lehet valós.Persze Önmagához képest egyenletes a fejlődés,és azt hiszem ez a fontos.

Védőnőm mérés alatt megjegyezte,h biztosan sok sárgarépát és sütőtököt eszik a gyerek,mert látszik a bőrén. Vegyek egy kicsit vissza!!! Aztán elment a papírokkal molyolni,a többi Anyuka pedig jött hozzám,és mondta,h "Nem értem,miért kellene visszavenni belőle,az én gyerekem is mindig ezeket eszi,mert szereti."Ilyet még nem hallottak. Hát én sem. De jól meg is nehezítené a dolgunkat,mert ez a két adu ászom. Ha vmi nem ízlett Neki,csak hozzákevertem a sütőtököt,vagy a sárgarépát,és már nyelte is. Úgyh érdekes lenne a helyzet.

Aztán sorra is kerültünk, Doktor bácsi mosollyal üdvözölte Hercegemet. Meghallgatta a tüdejét,szívét,és közben megjegyezte,h "Látom,szereted a répafőzeléket!" :) És ezzel túl is volt tárgyalva a dolog. :)

Ezt az orvost szeretem,mert mindig alaposan vizsgál,hasát nyomkodja,belső szerveit is "letapogatja".:) A baloldali heréje nincs teljesen lent,épp határon,de "Majd 1 éves kora után térjünk erre vissza,addig semmi teendő."

Ezekkel az infókkal indultunk haza.A babakocsiban álomba is szenderült,merthogy ezek a kontrollok mindig alvásidőre esnek...

2003.május 3.

7éve...

7éve,h megismertem,

7éve,h sülve-főve együtt vagyunk,

7éve szeretjük egymást... :)

Egy gyönyörű tavaszi nap volt,Barátnőmék kerti partit rendeztek. Születésnapos-barátos-sütögetőst. Mivel szinte mindennap együtt lézengtünk barinőmmel akkortájt,én már a parti előkészületeiben is aktívan részt vettem. Tálalás,terítés,saláta készítés,smink-és divattippek :). 

Aztán 4szemközt megemlítette az én Barátosném,h van egy srác...:) mondom,milyen srác? "Hát,tudod...egy srác,a Lacim barátja. Jóképű!" (és közben kacsintgat :D) Mondtam,h engem hagyjon lógva mindenki, nem ezért jöttem. "Jó,jó,csak nézd meg!" :) Gondoltam,ha rábólintok,hamarabb szabadulok. Bólintottam.

Érkeztek a vendégek,majd mikor megérkezett az a bizonyos srác,azonnal hozzám küldték,és bemutatták. Annyira feltűnő volt,h itt kérem kerítés történik,h röhöghetnékem volt tőle. :)

Elsörözgettek,beszélgettek Lacival,mindenkivel.

A kilencedik Tequila után (...) már jól éreztük magunkat Barinőmmel, kellőképpen oldott volt a hangulat. És akkor mellém ült "az a bizonyos srác". :) Nagyon kellemesen elbeszélgettünk, tetszett, h mindenről volt véleménye.

Aztán sötétedett,a házigazdák kidőltek,de mi csak ültünk és beszélgettünk. És mivel én voltam a legközelebbi "hozzátartozó",és mert gondosan elkezdtük takarítani a romokat,a vendégek hozzánk jöttek oda megköszönni a bulit és elbúcsúzni. :) Mi meg mondtuk,h "köszönjük,h jöttetek,gyertek máskor is!" :D

Miután minden vendég elment,és Zoli is menni készült,búcsúzóul ennyit mondott: "találkozunk holnap? meghívnálak egy kávéra!..." :)

Azóta együtt vagyunk!!! :)

...mert aludni tudni kell!

Mindig csodálom,mikor alszik... Máskor is,és mindig,de mikor álomba szenderül, még tündéribb,mint egyébként. :) muszáj volt  egy csokorba gyűjtenem... :)

 SZERETEM...