Kicsi Csibémmel,és a legkisebbel,hárman voltunk otthon aznap, készülődtünk, izgultunk,nagyon vártuk az eseményt. Fényképezőgépet,telefont feltöltöttem,h még véletlenül se merüljenek le a legváratlanabba pillanatban.
Levikémre ráadtam az ünneplőjét,fehér inget,sötét nadrágot,és a szemembe könnyek szöktek,mikor megláttam,h milyen csinos. :) Levi ilyenkor mindig megkérdezi: "Mi baj,Ana?". :)
Szerencsére gyönyörű idő volt,sütött a nap,a szél sem fújt,kabát nélkül sétáltunk az esemény helyszínére,Levikém motorozott mellettem.
Egy padot kiszemeltem magunknak az árnyékban,és letelepedtünk. A többi csinos ovis egy csoportban gyülekezett,de az én csemetém nem nagyon akaródzott közéjük menni,csak ült az ölemben csendben. De aztán Rita néni segítségével csak odament,elhelyezkedtek a megbeszéltek szerint. Ekkor el is kezdődött a program,a polgármester színpadra állt,és elkezdte a beszédét. Néma csend lett,egy pár pillanatig,mert akkor Mesikém úgy döntött,h nekiáll ordítani. A beszédből nem lehetett semmit sem hallani,pedig én próbáltam nyugtatni,isten látja lelkem. :) Aztán kivettem a babakocsiból,kivittem,és a kezemben nagyon hamar megnyugodott. Így vissza is mentünk hamar,mert már Levikémék vonultak fel a színpadra,én pedig a tömeg közepére helyezkedtem,h tudjak videózni.
Az első perctől folytak a könnyeim a meghatottságtól,és csak videóztam,h minden perc meg legyen örökítve.
Ahogy közeledett az előadás vége,Levim egyre többször tekintgetett kifelé,ahová eredetileg leültünk. De nem látott minket,csak az üres babakocsit,így aztán hirtelen elgörbült a szája,a fejét behúzta,és keserves sírásba kezdett. Na én erre még jobban könnyezni kezdtem,és már alig vártam,h vége legyen a produkciónak. Kikapcsoltam a fényképezőt,és elindultam felé,h ha jön le a színpadról,rögtön meglásson. Szerencsére már csak egy mondat volt hátra az énekből és vége is lett. Rita néni hozzám vezette Levit,és mondta,h első előadásnál ez előfordul,sőt,van aki oda sem megy.
Aztán gyorsan visszaültünk a helyünkre,jól megölelgettem Levimet,és már minden rendben is volt.
A bábelőadás nem érdekelte,úgyh még majszoltunk egy kis diós sütit,és jeleztem az Óvó néniknek,h mi akkor mennénk is.
Hazafelé aztán már oldott hangulatban sétáltunk,Mesikém is elaludt.
