Apa szabadságon van,végre... Azokra a napokra jósolták a legnagyobb kánikulát,így azonnal jött a döntés,h megyünk a strandra. Levikémnek még nem mertem mondani,míg nem volt biztos,mert ha mégsem jön össze,abból botrány van.
De minden összejött,a kánikula is megérkezett,így el is mentünk. Levim annyira élvezte a vizet,h ki sem lehetett szedni a medencéből. Csapkodta a vizet,lubickolt,néha alámerült,játszott a gyerekekkel. Időnként beleivott a vízbe,hiába kértük,h ne tegye.
Mesikém közben nyugodtan szundikált a babakocsiban.
De mikor lement a nap,már kitessékeltük a vízből a Nagyfiút,persze nem akart kijönni. Pedig nagyon el is fáradt,a szemei ragadtak le.
A strand kijáratánál csavaros fagyit kínáltak,és persze Levikém szeretett volna egyet enni. Hát vettünk. A kis adag is nagy volt Neki,így én segítettem megenni.
Este nagyon hamar ment az elalvás,mondanom sem kell,jól kifáradt a strandon. De nem ébredt pihentem,inkább kicsit levert,fáradékony volt. A délutáni alvás csak félórás volt,sírdogálósan kelt fel,és bújt belénk. Többször fogta meg a hasát,de azt mondta,h nem fáj. Ezt elég sokszor elismételtük,már kezdtem türelmetlen lenni,amikor hirtelen öklendezni kezdett,és kihányta,ami benne volt. :( Szegénykém nem tudta hova tenni a dolgot,mi ez,és mit kell tenni ilyenkor. Sírni kezdett,én persze vigasztaltam,h ügyesen csinálta. Akkor értettem meg,h miért volt bágyadt,és nyűgös. Aznap csak kímélő ételeket kapott,de abból sem evett sokat. Rögtön arra gyanakodtam,h a medence vize a bűnös,amiből kortyolt egyet-kettőt,mert h klóros és nem eléggé fertőtlenített.
Reméltem,h ez a hányás ki is vitte belőle.
De éjszaka arra ébredtem,h sír és öklendezik. :( Bementem,és szegényem állt az ágyában,nem tudta mitévő legyen,csak hányt. Mindenét kicseréltem tisztára,és mondtam Neki,h próbáljon pihenni. Egy óra múlva megint ébresztett,megint mindent kicseréltem alatta,már a szívem szakadt meg Érte. :( Ezt még kétszer megcsináltuk éjjel,aztán végre rendben elaludt. 5 körül viszont én ébredtem,h hányingerem van. :(
Reggelre már elég rosszul voltam,szaladtam a mosdóba,aztán fel Levihez,és most a pelus dolgok miatt cseréltünk ágyneműt. :(
Aztán lejöttem,és azonnal hívtam a helyettesítő gyerekorvost,mert a miénk szabadságon van. A doktornő kellemetlenül közölte,h egy órával előbb elmenne haza,mert nincs itt senki,úgyh induljunk el most. ( no komment ).
Zolit megkértem,h vigye el (milyen jó,h itthon van),én meg besiettem a mosdóba. :S
Szerencsére nem sírt az orvosnál Levikém,Apa elmagyarázta neki,h nincs doktor bácsi,csak doktor néni,és neki nincs szurija. :) Így hősiesen tűrte a vizsgálatokat.
"Hát igen,ez vírus..."-mondta a doktornő,"...de még az enyhébb változata,mert nem lett lázas..." Szóval még örülnöm is kell/ene. Írt fel olyan port neki,amit szörpbe vagy teába lehet tenni,a hányás ellen,és pótolja a cukorveszteséget. Plusz még kúpot,ha nem szűnne a hányás.
Nagy nehezen belediktáltuk a szörpöt a porral,és reménykedtünk,h javulni fog. Szigorúan csak diétásat kapott,és banánt,csokit,amit az orvos javasolt.
Este félve feküdtem le,és nagyon bíztam benne,h nem fog éjjel hányni,mert a lelkem fáj már attól,h nem tudok neki segíteni. De mikor reggel arra ébredtem,h énekel,nagyon boldog lettem. :) Ennél jobban nem is kezdődhetett volna a nap. :)
Mikor rajtam is jelentkeztek a tünetek arra gondoltunk,h elkaptam Levitől,de Zoli tippje a strand fagyija volt. Ami abszolút lehetséges,mert mi ketten ettünk belőle,Zoli nem. Ő nem is lett beteg...
Ma már fokozatosan állunk vissza a rendes étrendre,Levikém kedve is jó,rohangál,kacag,ahogy a betegség előtt. :)
