Itt a tizedik!

Tizenkilenc hónapos éppen ma Kiscsibém,repül az idő! És az én drága tizenkilenc hónapos Csemetémnek ezen a hófordulón bújt ki a tizedik foga! :)

Fogak,bújjatok elő mielőbb!

Már nagyon feszül az íny,kívánkozik kifelé a tizedik,és azt hiszem a tizenegyedik is,szenved vele Picurom. Már kibújhatna/nának,nem jó ez így,de tudom,h meg kell érte küzdeni. Bal alsók ők,pedig azt hittem,h jobb oldalon,leghátul érkezik a következő,mert a feszülést ott éreztem legjobban. Bár néha olyan érzésem van,h legalább 5-6 jön egyszerre,mert mindkét kezének ujjai benn vannak a szájában,erősen rágcsálja őket. :(

Kedvencek

Kiscsibém imádja a meséket,ezért délutánonként beteszek neki egyet,és együtt nézzük. Felvonultattam neki a választékot,igyekeztem a korosztályához mérten. Édesen nézegette őket,de mind közül A dzsungel könyve kötötte le a legjobban. Így elég sokszor esett rá a választás,mígnem odáig fajult a dolog,h egy-egy hisztijét is képes volt elfelejteni,mikor meghallotta a főcímzenét. Hát akkor nézzük. 

És néztük,és néztük,és néztük...

Aztán addig néztük,míg én megtanultam az egészet kívülről,és már a könyökömön jött ki. Gondoltam egy nagyot,és megpróbáltam más meséket megismertetni vele,h hátha megszereti valamelyiket,és akkor anyuka nem őrül meg. :) Volt Mirr-Murr, Vuk, Szaffi, Pityke őrmester, Nemo. Ésatöbbi,ésatöbbi... De egyik sem kötötte le igazán a figyelmét.

Aztán megtaláltam a polcon a karácsonyi ajándékát: Halász Judit: Csiribiri című zenés dvd-jét. Betettem,és kábé harmadik alkalommal már feszülten figyelte,hallgatta,megnyugtatta. Szeretem Halász Juditot. :)

Eső után a gomba

Levikém születése óta próbálom elsajátítani annak művészetét,h mikor,mekkora ruhát kell/érdemes venni a babára úgy,h ne csak 1hétig legyen jó,és az időjárásnak is megfelelő legyen. Ugyanis sokszor úgy érzem,h elbénázom ezt az (úgy gondolom) nem egyszerű feladatot.

Csakhogy egy pár példát mondjak: tavaly nyáron rendeltem egy nagyon csini,vékony farmert Kiscsibémnek. Mérete "12-18 hónapos korig",gondoltam ez remek lesz nyár végére,sőt őszre is harisnyával,mivel épp akkoriban töltötte Kicsim a 12.hónapot. Mikor megérkezett,ráadtam,és olyan nagy volt,h visszahajtott derékkal is a sarkán túllógott a szára, jó 5centivel. Le is vettem róla,eltettem,h majd később jó lesz. Jött az ősz,és egy esős,de nem túl hideg napon ráadtam. Éppen a sarka aljáig ért,így már tudta hordani,el is mentünk benne. De aztán jöttek a hidegebb őszi napok,inkább vastagabb nadrágokat adtam rá,így ez a vékony darab a szekrényben csücsült. Tegnap aztán ebben a kellemes februári,de tavaszt idéző időben ráadtam,h "namost aztán nagyon ki fogjuk használni"! Mikor feladtam Rá,nem hittem a szememnek: a bokájáig ért,csak úgy lengedezett a szára. :) Mamának igaza volt: "Ez a gyerek úgy nő,mint eső után a gomba!" :)

Hogy a bodykról ne is beszéljek,amikből a 92esre azt hittem,h majd tavasz végéig kitart,merthogy most 84cm magas a Csemetém. De csak 2hetet jósoltam ezeknek a daraboknak,mikor megláttam benne.

De elkövettem egy balgaságot is. Éppen akkora ruhát vettem Neki méretben,amekkora volt,mert úgy láttam,h nagyobb a megadott méretnél. Hát tévedtem,mert hiába volt olyan hosszú,h a fenekéig leért,az ujja pedig a kézfejéig,mindenhol szűkre volt szabva. 

Egy kicsit így azzal nyugtattam magam,h nem én nézem el a méretet,hanem a szabásban vannak ekkora különbségek. Sőt,ha ugyanazt a méretet veszem két különböző helyen,azok sem egyformák. Nahát így válasszon az ember megfelelő méretű ruhát úgy,h pár hónapig jó legyen Rá. De még így is meg lehet csúszni azon,h az a ruha,amit mondjuk tél végén veszek,hiába jó még Rá,ha közben kitavaszodik,és melege van benne. Csak ezek az évszakok ne lennének...

Disziz és egyebek

"Ugye,mond már pár értelmes szót Levente?"-hangzik a kérdés Védőnőmtől,és a körzeti orvostól,aki egyszemélyben a gyerekorvos szerepét is betölti itt,kisfalunkban. Akárhányszor találkozunk,mindig szóba kerül,merthogy pár szót már mondania kell(ene). Én meg már kezdem nagyon unni ezeket a kérdéseket,mert én (akárki akármit mond) azt gondolom,h egy másfél éves gyereknek még nem kell folyton értelmes szavakat mondogatnia. A szellemi és lelki fejlődése ettől még megfelelő,és folyamatos.

De persze azt nem ecsetelte,h mi számít értelmes szónak. Mert ha a kétbetűs szavakról beszélgetünk,h mamama,dede,nana,akkor azt mondhatom,h igen,beszél a Gyermekem. Aztán elhangzik az is,h apapap,amit ha úgy nézem,lehet akár Apa is,és akkor már több értelmes szó is elhagyta Kicsim száját. Ezeket pedig egész álló nap fújja,egyfolytában jár a szája. :)

Egészen Kisded korában folyton azt mondogatta: "ababap". Később váltott,és a "dedede" volt porondon. Aztán már a zsé hangzót gyakorolta: "zsizsizsizs","dizsizsizs",és hasonló nyelvgyakorlatokkal. Ebből alakult ki később a "disziz" is,amire mondhatnám,h angolul is beszél,de angolt senkitől sem hallott,így ezt is nyelvgyakorlatnak tekintem.:) És ha mindez beszéd,akkor igen,beszél a Gyermek,még ha a saját,babanyelvén kimondott hangokról is van szó.

Pár hete rám nézve szólt: "Ájá",és mikor nyújtotta a kezében lévő játékot felém,azt mondta: "tete". Én ebből következtettem,h az "Anya,tessék!" felkiáltás hangzott el,fog elhangozni szerintem nem is olyan soká. Ez már úgy gondolom elég jó irány ahhoz,h ne idegeskedjek a beszédfejlődése miatt,már csak azért sem,mert erről nekem sajátos (vagy ki tudja,h mások által az-e) véleményem van. Mégpedig az,h az érzelmi fejlődésnek óriási szerepe van abban,h később egyéb más területen mennyire képes fejlődni. Azt gondolom,h azzal,h Őt önálló személyiségnek tartom,és h engedem Neki felfedezni a világot,bátorítom,irányítom,egy olyan érzelmi,lelki biztonságot alapozhatok meg neki,amiből fog tudni meríteni,és könnyebben tud majd a Rá váró feladatokkal megküzdeni. Könnyebben fog tanulni,segít neki az önkifejezésben és beszédfejlődésben.

Én most erre az "alapozásra" fektetem a hangsúlyt,ezen dolgozom legfőképp. Aztán ha leutánoz,és próbálja a szavakat formálni,akkor én majd terelgetem,segítem. Addig viszont nem szeretnék ezen izgulni.

A mai világ sajnos nagyon teljesítmény orientált. Az emberek versenyeznek,kérdezgetik egymástól,h Kisfiad/Kislányod "felült-e már,elindult-e már?","Nem?Pedig már kellene!",vagy hogy "még nem beszél??!!Az enyém már régen!" Ettől pedig sokan megijednek,h úristen,biztosan elrontottam valamit,vagy alulfejlett a Gyerekem. Pedig szó sincs erről,éppen csak a környezetünk versenyeztet,ezáltal stresszel is. De ennek szerintem semmi értelme,és haszna méginkább nincs...

Kilencedik

Tegnap délután nagy alvás volt! :) Jól elfáradt,mert vásárolni voltunk,ebédre épp hazaértünk,aztán rögtön le is tettem aludni. Két és fél óra után kelt fel,és olyan friss és jókedvű volt,h egész délután kacagtunk. :) Bohóckodtunk, futkároztunk, játszadoztunk. Még este is,fürdésnél,a szobájában is a pelenkázón. Csikizgettem is,Ő tátott szájjal nevetett,annyira,h a szájában megláttam,h kint van a teteje egy legújabb fogacskájának,bal oldalon,alul. Ez sorrendben épp a  kilencedik... :)