Én már nem is tudom a lépést tartani Kicsimmel,olyan gyorsan ismétli a szavakat utánunk. Mindenféle prospektust szoktam Neki hazahordani,mert egyszerűen imádja az újságokat,és azokat szoktuk lapozgatni,olvasgatni. Ő rámutat,ami érdekli,én pedig mondom,h mi az. Persze szép sorjában mindenre rámutat,és most már mindent ismétel is. :) Szeretem,ahogy a száját formázza,mindent ki akar mondani. A könnyebb szavak már nagyon édesen mennek Neki,itt-ott felcseréli a mássalhangzókat,vagy másikat mond helyette,ami könnyebben kiejthető. Például:
(Túró) Rudi - dudi
tojás - tojsá
kefír - fafu :)
kettő - öttő (ugyanis az öt már hibátlanul megy,és abból képezi a kettő-t ) :)
négy - égy
béka - éká
nyuszi - nyusi
A kukucs,popó,kuki megy tisztán,és mutatja is,h hol van.
És persze nem hagyhatom szó nélkül,h engem is már megszólít. Kérem tisztelettel én vagyok Nanu,vagy Nono! :) Imádom,ahogy mondja,és mikor látja az örömöt az arcomon,ettől még bátrabban mondja. Már többször észreveszem,h folyamatosan beszél,ismételgeti,amiket eddig megtanult. Lélegzetvétel nélkül mondja: Apa Nono Mama Apa Nono Mama...
Ami pedig nagy lépés,elindultunk a kommunikáció rögös útján,ami nekem nagy segítség a mindennapokban. Ha kérdezem,h "kérsz vizet?" vagy "hozom az ebédet,jó?",akkor mosolyogva mondja,h jóóó!. Ha nemleges a válasz,akkor csak összeráncolja a homlokát,és elfordul. Vagy azt mondja: nene. De van olyan is,h nem kérdezek semmit,csak gondol egyet,odahozza a vizes flakont hozzám,és mosolyogva annyit mond: jóóó! :)
Vagy a poharával megy a konyha felé,és hangosan mondja: teji, jóóó! :))
Vagy a poharával megy a konyha felé,és hangosan mondja: teji, jóóó! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése