Első hét az oviban

Pár héttel az ovi kezdés előtt elkezdtem mondogatni Levinek,h megyünk majd oviba,lesz ott sok-sok gyerek, sok-sok játék, ott lesz Izabella is (a szomszéd kislány),no meg Anikó néni. 

Később már mondogatta Ő is,h hová fog menni,és jó kedvvel várta.

Első nap reggel mentünk mindannyian,mondta az Óvó néni,h vihetem Mesit is,és pár órát együtt eltöltünk majd Levivel.

Azonnal elkezdte felfedezni Levikém a játékokat,mindegyiket sorban egymás után,ügyet sem vetett arra,h mit csinálnak a többiek. Közben egyszer-kétszer hívott minket,h menjünk oda,játsszunk vele,de mondtuk,h mi itt maradunk Mesivel,nyugodtan játsszon csak. Játszott is Drágám,de elég sokszor felnézett,h ott vagyunk-e. Gondoltam,elég nehéz lesz itt hagynom majd,mert hiányolni fog.

Gyorsan eltelt a két óra,és már mentünk is haza. Otthon aztán mondtam Neki,h holnap is megyünk,aminek nagyon örült. Akkor már csak én mentem Vele,és már nem figyelt,h ott vagyok-e,csak szorgalmasan játszott,csak játszott. :)

Aznap mondta Anikó néni,h holnap már próbáljam meg ott hagyni,ha nagyon sírna,akkor hívnak,és megyek érte.

Én otthon el is kezdtem Neki mondogatni,h el fogok menni,de majd jövünk érte Mesivel. Még reggel,már bent az oviban,öltözés közben is elmondtam Neki kétszer,h hazamegyünk,de nem is szólt már semmit,csak felpattant és beszaladt. :) Én meg tátott szájjal néztem,egy hang sem jött ki a torkomon. Kifelé menet benéztem a terembe,és Ő már önfeledten játszott.. Ezt alig hittem el.. Nem is mertem remélni,h így fognak alakulni a dolgok,és bízom benne,h nem lesz ennek böjtje.

Otthon aztán kézközelbe tettem a telefonom,h ha megcsörren,azonnal fel tudjam venni. De nem csörgött.

Fél 12re aztán mentem érte,épp az udvaron voltak,észre sem vette,h megjöttem,hintázott és énekelt. :)

Az óvó néni elmondása szerint nagyon jól érezte magát,minden játékot megvizsgált,és nem keresett engem!!! :) Egy picit fájt a szívem,h ilyen könnyen "lemondott rólam",de mindent egybe vetve boldog voltam,h ilyen könnyen alkalmazkodik.

A következő nap ugyanilyen jól telt,javasolták is,h csütörtökön már reggelizzen bent. Így is történt,evett is a reggeliből, ami az egyik kedvence,tejbegríz volt. 

Pénteken,azaz ma reggel már negyed 8kor kukorékolt nekem,keltenem sem kellett,és vidáman azt kérdezte: "..Mehünk oviba?.." :D

Ez a videó a második napon készült,Levikém a kör közepén áll,kézenfogva Izabellával,a szomszéd kislánnyal.:

 

Nono-ból Ana

Amióta beszélni tud Levi,úgy hív engem,h Nono. Ezt abból a becenévből kreálta,ahogyan Zoli hívott engem,és ez nekem mindig nagyon tetszett,nem is kértem,h hívjon Anyunak,vagy Anyának. De ha rólam beszél Zoli Levinek,mindig Anyát mond. De ez mit sem változtatott a Nono-n. Egészen tegnapig..

Egyik napról a másikra elkezdte megváltoztatni,és most egyszer Nono vagyok,másszor Ana. :)

A kullancs elleni emlékeztető oltás

Július közepe-vége tájékán,Levikém szülinapja előtt nem sokkal,bepattantunk a kocsiba,h a gyerekorvos megcsinálhassa neki a 3 éves státuszt,és a most esedékes kullancs elleni oltást beadja.

Mikor a rendelő előtt beparkoltam,Levi már el is kezdett sírni keservesen,és azt hajtogatta,h "..nincs dottor dácsi,nincs..". Közben potyogtak a könnyei. Én meg csak nyugtatgattam,h nagyon hamar végzünk,de sajnos be kell menni. Be is mentünk,és Ő egyre hangosabban sírt,ahogy közeledtünk. :( Aztán az ajtóra ki volt írva,h szabadságon van az orvos. Azonnal mondtam is neki,h nincs doktor bácsi,és akkor fellélegzett,és már nevetve mondta,h ..nincs dottor dácsi,nincs..". :) Engem meg szétvetett az ideg,h ha újra jövünk,újból sírni fog,már ha egyáltalán be fog szállni az autóba,ha elmondom neki,h a doktor bácsihoz megyünk. :(

Augusztus 10-étől megint rendelt az orvos,és ahogy közeledett az időpont,úgy lettem egyre feszültebb. Aznap reggel már meg is említettem neki,h megyünk a doktor bácsihoz,Ő pedig nem-mel válaszolt. Nem is reagáltam erre semmit. Aztán úgy alakult,h Zoli korábban végzett,és megbeszéltük,h a rendelő előtt találkozunk. 

Mikor másodszor mondtam Levinek,h hová megyünk,azonnal hozzátettem,h jön Apa is. Akkor már csak az volt a lényeg,h Apa jön,és nem keseredett el. Közvetlenül indulás előtt már mosolyogva mondta,h hová megyünk,és h Apa is ott lesz. Ezen meg is lepődtem,de annyiban hagytam,és szorgalmasan készülődtem tovább.

A rendelő előtt már várt minket Apa,és vele ment be Levim. Csak kicsit görbült le a szája,és azt mondogatta,h ..nem,nem.. Aztán mikor sorra kerültünk,nekem már görcsben volt a gyomrom,Levi az apja karjait erősen szorítva jött csak be,szemeiben már könnycseppek voltak. Leültettük a vizsgálóra,az orvos meghallgatta a szívét,tüdejét,és ezt egy hang nélkül tűrte Kicsim,csak azért húzta el magát,mert kicsit hideg volt a sztetoszkóp.

Aztán jött a spray a felkarra,Levi kíváncsian nézte,h mi történik,én pedig erősen fogtam a másik karját. Védőnő mondta neki,h egy szúnyogcsípést fog érezni,és ekkor is csak feszülten figyelte Levi az eseményeket. A következő pillanatban pedig megszúrták,kivették a tűt,és rá is nyomták a karjára a vattagombócot. És drága Levikém ezt is csak kíváncsian nézte végig,egy hang sem jött ki a torkán. :)))) Én nem is hittem volna el,ha nem a saját szememmel látom. Az én Hősöm nem sírt az oltás alatt!!

Hát ezért sresszeltem egész délelőtt?!!! :)

Most már nincs mese,irány az Óvoda! :)

Mindjárt itt van szeptember 3-a,és már megyünk is Levikémmel az Óvodába! :) Elképesztően hamar eljött ez a nap,nagyon hamar cserfes Kisfickó lett az én Kisbabámból. 

Szóval jövő héten indulunk, Mesikémmel elkísérjük a Nagyfiút. :) Ma egyeztettünk apróságokról,úgymint váltócipő,és az óvodai jel,ami halacska lett. :)

Te jó ég,el sem hiszem!!!! :)

Beteg a gyerek...

Apa szabadságon van,végre... Azokra a napokra jósolták a legnagyobb kánikulát,így azonnal jött a döntés,h megyünk a strandra. Levikémnek még nem mertem mondani,míg nem volt biztos,mert ha mégsem jön össze,abból botrány van.

De minden összejött,a kánikula is megérkezett,így el is mentünk. Levim annyira élvezte a vizet,h ki sem lehetett szedni a medencéből. Csapkodta a vizet,lubickolt,néha alámerült,játszott a gyerekekkel. Időnként beleivott a vízbe,hiába kértük,h ne tegye.

Mesikém közben nyugodtan szundikált a babakocsiban.

De mikor lement a nap,már kitessékeltük a vízből a Nagyfiút,persze nem akart kijönni. Pedig nagyon el is fáradt,a szemei ragadtak le.

A strand kijáratánál csavaros fagyit kínáltak,és persze Levikém szeretett volna egyet enni. Hát vettünk. A kis adag is nagy volt Neki,így én segítettem megenni.

Este nagyon hamar ment az elalvás,mondanom sem kell,jól kifáradt a strandon. De nem ébredt pihentem,inkább kicsit levert,fáradékony volt. A délutáni alvás csak félórás volt,sírdogálósan kelt fel,és bújt belénk. Többször fogta meg a hasát,de azt mondta,h nem fáj. Ezt elég sokszor elismételtük,már kezdtem türelmetlen lenni,amikor hirtelen öklendezni kezdett,és kihányta,ami benne volt. :( Szegénykém nem tudta hova tenni a dolgot,mi ez,és mit kell tenni ilyenkor. Sírni kezdett,én persze vigasztaltam,h ügyesen csinálta. Akkor értettem meg,h miért volt bágyadt,és nyűgös. Aznap csak kímélő ételeket kapott,de abból sem evett sokat. Rögtön arra gyanakodtam,h a medence vize a bűnös,amiből kortyolt egyet-kettőt,mert h klóros és nem eléggé fertőtlenített.

Reméltem,h ez a hányás ki is vitte belőle.

De éjszaka arra ébredtem,h sír és öklendezik. :( Bementem,és szegényem állt az ágyában,nem tudta mitévő legyen,csak hányt. Mindenét kicseréltem tisztára,és mondtam Neki,h próbáljon pihenni. Egy óra múlva megint ébresztett,megint mindent kicseréltem alatta,már a szívem szakadt meg Érte. :( Ezt még kétszer megcsináltuk éjjel,aztán végre rendben elaludt. 5 körül viszont én ébredtem,h hányingerem van. :(

Reggelre már elég rosszul voltam,szaladtam a mosdóba,aztán fel Levihez,és most a pelus dolgok miatt cseréltünk ágyneműt. :(

Aztán lejöttem,és azonnal hívtam a helyettesítő gyerekorvost,mert a miénk szabadságon van. A doktornő kellemetlenül közölte,h egy órával előbb elmenne haza,mert nincs itt senki,úgyh induljunk el most. ( no komment ).

Zolit megkértem,h vigye el (milyen jó,h itthon van),én meg besiettem a mosdóba. :S

Szerencsére nem sírt az orvosnál Levikém,Apa elmagyarázta neki,h nincs doktor bácsi,csak doktor néni,és neki nincs szurija. :) Így hősiesen tűrte a vizsgálatokat.

"Hát igen,ez vírus..."-mondta a doktornő,"...de még az enyhébb változata,mert nem lett lázas..." Szóval még örülnöm is kell/ene. Írt fel olyan port neki,amit szörpbe vagy teába lehet tenni,a hányás ellen,és pótolja a cukorveszteséget. Plusz még kúpot,ha nem szűnne a hányás.

Nagy nehezen belediktáltuk a szörpöt a porral,és reménykedtünk,h javulni fog. Szigorúan csak diétásat kapott,és banánt,csokit,amit az orvos javasolt. 

Este félve feküdtem le,és nagyon bíztam benne,h nem fog éjjel hányni,mert a lelkem fáj már attól,h nem tudok neki segíteni. De mikor reggel arra ébredtem,h énekel,nagyon boldog lettem. :) Ennél jobban nem is kezdődhetett volna a nap. :)

Mikor rajtam is jelentkeztek a tünetek arra gondoltunk,h elkaptam Levitől,de Zoli tippje a strand fagyija volt. Ami abszolút lehetséges,mert mi ketten ettünk belőle,Zoli nem. Ő nem is lett beteg...

Ma már fokozatosan állunk vissza a rendes étrendre,Levikém kedve is jó,rohangál,kacag,ahogy a betegség előtt. :)

Énekelünk,mondókázunk

Mostanában nagyon sokat énekelünk,mondókázunk Levimmel. Először csak úgy fejből énekelgettem Neki,aztán kaptunk egy könyvet,amiben az én gyerekkoromból is ismert és kedvelt dalocskákat találtunk: Legkedvesebb gyerekdalaink címmel. Levikém eleinte,mikor még nem beszélt,csak lapozgatta, színezgette, nézegette,de most már kéri,h énekeljem el a dalokat belőle. Mindig rámutat,h melyiket szeretné: "ezt...ezt!". Általában sorban egymás után mindegyiket szeretné,és ha az egészet elénekeltem Neki,akkor kezdtük elölről az egészet. :) Már felismeri képről,h melyik következik, már van,amit velem is énekel. Imádja.

Aztán most a születésnapjára kapott egy hasonló jellegű könyvet,de ebben mondókák is vannak,a dalok pedig le vannak kottázva. Ezt nagyon jó ötletnek tartom,mert rengeteg olyan dalocska van,aminek ismerem a dallamát,de a szövegét nem. Ez a könyv pedig megoldotta az én problémámat,címe: Forrai Katalin: Jár a baba,jár.

Nagyon jó időtöltés,Kicsikém boldog,ha énekelünk belőle,és én pedig remélem,h ezzel a beszédfejlődését is tudom fejleszteni.

Hisztikirálynő

A mai a negyedik nap,h Zoli nem ér haza fürdetésre,reggeltől estig egyedül vagyok Velük. Ami önmagában véve "csak" fárasztó feladat,amit ki tudnék pihenni éjjel,de ennél egy picit többről van szó. :)

A délelőttök,délutánok remekül telnek,Levikémre sem jellemző,h bármi okból hosszas nyafogásba fogna,vagy torka szakadtából kiabálna,hamar megérti,ha valamit nem szabad. Játszunk,eszünk-iszunk,délutánonként fagyizni megyünk,ha jó az idő. Ő a pótkerekes biciklijével, Mesi pedig babakocsiban pihen.

Aztán eljön az este,Mesikém az utolsó napközbeni tej adagját megkapja,és onnantól megváltozik a nyugodt napunk. Nyűgösködéssel kezdi,és már nem jó hason feküdni sem,a pihenőszékben sem,és legtöbbször a karomban is ordít. Hogy pontosan mi lehet az oka,azt gondoltam,h már megfejtettem,de most már nem vagyok ebben olyan biztos.

Eleinte Apuka elkényeztetésére gyanakodtam,ami szerintem részben igaz is,de aztán voltak olyan napok,amikor az Ő kezében nem csitult,nálam pedig elaludt. Két estén pedig nem kellett fognom sem,h szépen ellegyen egymagában. Van,h a frontokra gyanakszom,de megzavarhatta a szülinapi felfordulás is,vagy most épp a telehold. Vagy egyszerűen csak nagyon elfáradna esténként? Vagy egyszer ez,másszor az. :)

Egy szó,mint száz, minden este fürdés előtt legalább egy órával rázendít. Mikor fürdetem Levit,nem tudom fogni Őt is,mert sajnos csak két kezem van,és olyankor mindegy hová teszem le,üvölt,mint akit nyúznak. A feje bevörösödik,a szemei feldagadnak,és keze-lába remeg. A mi dobhártyáink pedig épp hogy be nem szakadnak. :S

Ezen a héten még a mai,és a holnapi napon lesz ugyanez a forgatókönyv,aztán Apuka végre szabadságra jön, két hétre,és végre négy kezem lesz!! :)

Három

Már három éves az én Kishercegem,igazi nagylegény. :)

Meg is tartottuk Neki a beígért kerti partit,tortával,bográcsos ebéddel,vendégekkel... Előző napokban már mondogattam,h nemsokára lesz a szülinap,és boldogan mondta-mutatta,h "háom" éves.

Mióta kiejtette az első szót (fél éve!),rohamosan fejlődik,már mondókákat mond,énekel. Bár még nem ejti tisztán a szavakat,de az összes betűt felismeri,és kiejti, tízig számol. Azt gondolom,h ez óriási fejlődés fél év alatt. Ennek ellenére Védőnőnk azt írta a kartonjára,h "beszédfejlődés figyelése indokolt". Merthogy egy három évesnek már jobban KELL teljesíteni. Én azt gondolom,h előbb-utóbb fogja teljesíteni,amit elvárnak tőle,de sürgetni nem fogom. Sokat beszélgetünk,mondókázunk,énekelünk,szeptembertől pedig óvodába megy,és bízom benne,h a közösség is jó hatással lesz a beszédfejlődésére.

Mesikém pedig nemrég lett három hónapos, 5780gr és 61cm.

Már követ minket a tekintetével,és ha hozzászólunk,mosolyog! mi több,kacag! :) 3 hete átalussza az éjszakákat,viszont még minden este cirkuszol nekem.:)

Bartos Erika: Anna és Peti

Most kapott Levikém egy könyvet,amiről már hallottam másoktól,h nagyon jó,de személyes tapasztalatom nem volt róla. Mióta megkapta, mást nem is akar nézegetni, olvasni, tökéletesen leköti a figyelmét,és már most sokat tanult belőle. 

Persze erről is mindenkinek más a véleménye,kapott kritikát bőven,amiről itt olvashattok. Én személy szerint ajánlom mindenkinek,hasznos és vidám időtöltés! :)

Strandoltunk

Olyan szintű kánikula volt nálunk is,h mindenképp strandra kellett mennünk. Levikém nagy örömére persze. Először csak óvatosan lépegetett a vízben,de hamar rájött,h milyen szuper dolog is a strandolás. Csapkodta a vizet örömében,labdázott a gyerekekkel,és sikongatott is közben.

Mesikém addig jót pihengetett a babakocsiban, Ő is jól érezte magát,nagyokat szundizott közben. :)