Az én hősöm

Ha felüti a fejét valami vírus,baktérium,vagy egyéb betegség,azonnal görcsbe rándul a gyomrom. Képtelen vagyok higgadtan reagálni a tünetekre,amik Kicsimet gyötrik. 

Például itt van a láz. 

Legutóbb tegnapelőtt reggel jelentkezett, a 38,9-es magasságával,amitől kellőképpen ideges is lettem. Hogy mitől lehet,mikor mivel csillapítsam,és hát Levim szemeibe ha belenézek,a szívem is sajog. Bágyadt,kedvetlen,étvágytalan. Én meg segítek,ahogyan tudok,de nem mindig tudok. És olyankor bújik,nyűglődik,és van,h pityereg is.

Ilyenkor csukló borogatást is szoktam tenni Kicsimre,amit elég nehezen tolerál. Eleinte csak sírdogált,mikor feltettem,próbálta lefejteni magáról,nagyon nem tetszett Neki. A sokadik alkalommal már elég volt,mikor meglátta a vizes zsebkendőket,és hangos sírásba kezdett. Én persze legszívesebben kidobnám azonnal a borogatást a legközelebbi ablakon,de sajnos ha ez segít,akkor könyörtelennek kell lennem. Belül én is sírok Vele. Felteszem Neki,és magamhoz ölelem. Odasúgom a fülébe,h "ne haragudj,de muszáj",és egy nagy puszit adok a sírástól nedves arcocskájára. Ezután még kettőt hüppög,és megnyugszik. :)

A lázkúppal kapcsolatban kettős érzéseim vannak. Szeretem,mert gyors és hatékony,de mikor beadom,az rettenetes. A láztól remegő gyereknek még fájdalmat is okozok,h később jobb legyen Neki. Hangos sírás,óriási könnyek. De megnyugszik,mikor felöltöztetem,és a hideg sem rázza.

És mivel lázat mérni is kell sajnos,és a lázmérővel is kisebb fájdalmat okozok,annak a látványától is már azonnali sírással reagál. De két csipogás,és vége. Majd odaadom a kezébe,h barátkozzon vele,és már mosolyog is!

Az esti fürdés koronázza a napot,ami mindenért kárpótolja. Törölközés,pizsama,szokásos rutin. A nedves zsebkendőket dugva viszem fel,h még csak ne is lássa,mire készülök. Ínyét bekenem,majd Apuka fogja Őt,míg előveszem a "fegyvert". Szomorúan nézi,majd egy szó nélkül dugja bele a kezét. Egyiket,majd a másikat is,és ránéz az Apjára: "látod milyen bátor vagyok!"-ezt olvasom ki a szemeiből...

Mamáéknál

Pesten volt intéznivalónk a héten. Belvárosi jövős-menős,ha kell,dugóban álldogálós. Ezért úgy döntöttünk,h Levikémet nem tesszük ki ennek a tortúrának,hanem a Mamához érve mi ketten ott maradunk,és Apukát útjára engedjük. Ez azért szuper megoldás,mert a Mama nagyon közel lakik az autópályához,így -Apuka javaslatára,unszolására- én vezettem fel. Életemben először,egy nagy útra vállalkoztam,és azt kell mondanom,h nagyon élveztem. Kicsit remegett a térdem,mikor ráhajtottam a sztrádára,de hamar rákaptam az ízére. :) 

Szóval megérkeztünk a Mamáékhoz,akik már tárt karokkal vártak bennünket. Szerencsére az időjárás tökéletes volt,szikrázó napsütés,így az autóból kiszállva azonnal futásnak eredt Levikém. Kinyújtóztatta tagjait azon nyomban,1 perc alatt felfedezte Csöpi kutya új kennelét,és a ház oldalához támasztott seprűt is. Mamáék pedig csak mosolyogva nézték.:)

Dél körül érkeztünk,és kábé 5 perccel később Kicsim belelépett véletlenül a cica tejébe. :) Zoknicsere,nadrágcsere. :) A fél 2kor esedékes ebédig jócskán volt még idő. Szaladgáltunk a veteményesek között,a virágoknál,a konyhában minden szekrényajtót kinyitott,becsukott. Majd megint kinyitotta,és megint becsukta. Ezt kipróbálta a fürdőszoba ajtóval,a nappali ajtajával,és a bejárati ajtóval is. 

Szépen ebédelt,és tudtuk,nem fog aludni evés után. Az élmények és az "idegen" hely miatt sem. Én fel voltam készülve minden eshetőségre, szemdörzsire, nyafira, hisztire. De a Papával rohangálás,és a kert felfedezése közben eszébe sem jutott,h álmos. Mama megkínálta kukaccal,amit bőszen eszegetett is,míg a lekváros bukta fel nem tűnt a színen.:) Közeledett felé,és egy szempillantás alatt kiköpte a szájában lévő kukacot,ami a kezében volt,eldobta. Megmarkolta a buktát,és boldogan falatozta. Persze Papáék egész idő alatt dokumentálták az eseményeket,főleg,h már annyi újdonságot csinál Kicsim,amit még nem is láttak. Össze-vissza puszilgatták közben,nem tudtak betelni vele. A teraszon ráadásul előrukkolt legújabb fintorával,Mamáék legnagyobb örömére,amit még nem sikerült eddig megörökítenem. Így élőben láthatták,ahogy hunyorít,felhúzza az orrát,és hátrahajtja a fejét,ahogy csak bírja. :) A jobbik eset az,mikor mindeközben áll,nem pedig fut,mert nagyon kemény tárgyak is jöhetnek szembe. :)

5 körül azért már dörzsölgette a szemét,álommanók nem voltak messze. Apuka közben befutott,csodálkozva látta,h Kisfia milyen éber az elmaradt alvás ellenére. Hát hiszen annyi felfedeznivaló volt,annyi minden más,mint otthon.

Fél 7kor már beborult,feltámadt a szél,Levikém is nyűgös volt már. Úgyh bepattantunk az autóba,és irány haza. Az első kanyarnál elaludt,de 1 óra múlva a fogfájás felébresztette,és keservesen sírt. Éppen megnyugodott,mikor hazaértünk,és már széles mosollyal futott be a szobába...

Vidám délután

A délutáni evések mindig nagyon jó hangulatban telnek. Ő kipihent,és jókedvű,jóízűen eszik,én pedig nagyon örülök ennek. Utána rengeteget bohóckodunk,nevetünk (én közben folyton puszilgatom),futkározunk,kiborítjuk a Legos dobozt,visszadobáljuk a darabokat,majd kiöntjük újra. Szóval jól érezzük magunkat. Tegnap is így volt ez,harsány jókedvünket meg is örökítettem. 

Nincs rá szó,...

...h mekkora boldogság,mekkora öröm nekünk,mikor Elsőszülöttünk vállon fog minket,és egymáshoz húz,h pusziljuk meg egymást. Egyszer,kétszer,ötször,és közben örül,mosolyog. A végén pedig tapsol is...

A pohárról

A hatodik hónap elteltével,szoptatás után elkezdtük a hozzátáplálást,annak rendje-módja szerint,kanállal. Szépen lassan elfogadta,megszokta,h most más módon is hozzájut az ennivalóhoz. Gyümölcsöt,majd főzeléket kapott így,egy idő után már tátott szájjal várta a falatot,ha meglátta a kanalat. Nem volt ezzel probléma.

De miután már egyszer-kétszer kapott szilárd ételt,utána már folyadék is dukál. Kezdő anyuka rögtön el is gondolkodott rajta,h miből adjam neki.

Cumisüvegből talán kétszer ha kapott,még anyatejet,azt is 2-3hónapos korában. De azért megpróbáltam. Elfordította a fejét,nem kellett.

Akkor viszont ugorjunk egy lépcsőfokot,legyen csőrös pohár. Még csak közelítettem a szája felé,már vette ki a kezemből,és nézegette,játszott vele. Hiába mutattam meg Neki,h hogyan kell inni belőle,ügyet sem vetett rá. Hát ez remek. :S

Aztán nem maradt más hátra az utolsó lehetőségben bíztam,és elővettem a poharat. Csudaszép műanyag poharakat vettem Neki,még régebben,amit most előkotortam,és szolgálatba helyeztem. Mivel meleg nyári nap volt,reménykedtem,h szomjas lesz,és elfogadja az innivalót,bármiben is kínáljam. Először vízzel próbálkoztam,de rögtön eltolta a kezem,nem kérte. Aztán gyümölcslevet,teát is kipróbáltam,de mindegyiket elutasította. Na,most légy okos,anyuka-gondoltam magamban,és végképp tanácstalan lettem. Folyamatosan próbálkoztam,már Védőnőmnek is mondtam,h nem fogadja el a folyadékot,bármit kínálok Neki. A gyerekorvos megnyugtatott,h nem fenyegeti kiszáradás a gyereket,miután kétségbeesetten néztem rá,h mitévő legyek. Főzeléket,gyümölcsöt kap,abból hozzájut a folyadékhoz. Ők is,és Anyukám is azt mondták,h ne adjam fel,előbb utóbb sikerülni fog.

Aztán történt egy kánikulai napon,h vendégeink jöttek. Kiültünk a kertbe,árnyék alá,Levikém mellettünk ült a babakocsiban,egy szál pelusban. Volt legalább 35 fok,mindenki izzadt. Levikémnek a szabadban kínáltam az ebédjét,jóízűen meg is ette,majd az esélytelenek nyugalmával kínáltam Neki a vizet,ugyanúgy,pohárból. Ő pedig nagy lendülettel belekortyolt,és csak ivott,csak ivott!! :) Hát én olyan,de olyan boldog voltam! :)

És ettől kezdve egyszer sem volt probléma,gördülékenyen ment az evés,utána az ivás.

Mára annyira belejött,h ha kínálom Neki,eldob mindent,ami a kezében van,és a kortyolásra koncentrál. De tudja már kérni is,belém csimpaszkodik,és odahúz az asztalhoz.

Mikor eszik,legtöbbször én is ott ülök mellette az asztalnál,és én is eszek. Időnként megkínálom innivalóval,és ha szomjas,iszik. De ha nem szomjas,eltolja a kezem. 

Legutóbb történt,h kínáltam,nem kellett. Letettem a poharat az asztalra,és Apukával beszélgettem tovább. Pár pillanat múlva odanéztem,és a Gyerek két apró kezével a szájához emelte a poharat és önállóan ivott!! Na akkor kicsordultak a könnyeim...

Akaratnyilvánítás beszéd nélkül

Kicsi Kincsem szókincse jelen pillanatban pár hangsorból áll. Ez a dedede,a dizsizsizsizs, a nenene,és az ababap,amiket a nap bármely szakában képes bármennyiszer megismételni. Ez a kérdés és a válasz is egyben,mikor beszélgetünk. Tehát szavakban még nem tudja kifejezni akaratát,igényeit. Pedig azok aztán vannak már Neki! :) Sokszor persze nem egyeznek az én akaratommal,de ez Őt egy cseppet sem zavarja. 

És mivel mondani még nem tudja,másképpen fejezi ki akaratát. Pár példa:

Irányváltoztatás

Az utóbbi időben az utcán sétálunk,mivel az üdülő övezet nem mondható forgalmasnak,hébe-hóba hajt el egy-egy autó,esetleg bicikli. Szóval sétálunk,sétálunk,csak mikor irányt váltanék,és Ő nem akarja,leguggol,esetleg le is ül,kezeivel csapkod,és közben kiabál. Így jelzi,h Ő márpedig nem abba az irányba szeretne menni. Ha egy mód van rá. :)

Olvasni szeretnék

Imádja a könyveket,lapozgatja oda-vissza,nézegeti a képeket. Ez köti le a legjobban a figyelmét. Ha nem éri el a játékos dobozában lévő mesés könyvet,nyúl felé,és fennhangon kelti fel a figyelmemet,h ugyan adjam már oda. Ha nem azt fogom meg,amelyiket szeretné,eltolja a kezem,és hangosabban jelez,míg meg nem találom a megfelelőt.

Elfogyott a Kukac

Ezt a sós nasit nagyon szereti,ha szépen ebédel,kap mindig egy pohárnyi adagot,amit aztán önállóan eszeget. De nem fér annyi a pohárba,h elég lenne Neki,így mikor üres,az asztalon kopog a pohárral. Ha nem hallanám meg,akkor odahozza nekem a poharat,és a kezembe adja.

Éhes vagyok

Odajön hozzám,megfogja a nadrágomat,egész pontosan belecsimpaszkodik,és húz az etetőszékéig,majd mindkét kezével felkapaszkodik rá.

Kéremszépen a polcról azt...

Ez a legújabb módja a jelzésnek. Belecsimpaszkodik a nadrágomba,behúz a fürdőbe,addig a pontig,ameddig Ő szeretné. Majd felkéredzkedik,de nekem persze gőzöm sincs,mit szeretne. Kíváncsian nézem,várom,mi fog történni,majd felemelve odanyúl a polcra,és elveszi azt a tárgyat,amit lentről kinézett magának.

Azt hiszem,kezdem érteni az Ő nyelvét.:)

Új kedvenc

A dzsungel könyve úgy látszik,kevésbé lett érdekes az utóbbi hetekben. Azt vettem észre ugyanis,h egy idő után nem figyeli,nem érdekli. Viszont a Micimackó leköti,mosolyog rajta, tapsol is hozzá. A Micimackó mesék közül is a Micimackó és a Zelefánt a legérdekesebb! :)

Tizenkettő

Éjjeli hangos felsírás,ujjacska rágás,és nyálfolyás után,másnap áttört a tizenkettedik fogacska is. Jobb alsó örlőről van szó. Most 4örlő van kint,elölről számolva ugyanazon a helyen. Szimmetrikusan,aminek azért örülök,mert így már nagyon jól meg tudja rágni az ételt Kiscsibém.

Itt a tavasz!

A babakocsi már a múlté,meg sem kísérlem beletenni,mert nem nagyon bírja az egy helyben ülést. A levegőzést úgy oldjuk meg,h kabátot veszünk,és kimegyünk a kertbe Léna kutyához. Ott aztán lehet futkosni,nézelődni, kerti ajtót nyitni-csukni. Merthogy most az ajtó a legújabb felfedezés. Főleg,h el is lehet bújni mögötte. Legyen az fürdőszoba-ajtó,Leviszoba-ajtó,konyhaszekrény-ajtó,vagy kertkapu. Mindegyik egyformán érdekes!...:)

Most,h végre elég sanszos,h tavasz lesz végre,nagyobb kedvvel mentünk levegőzni. Sütött a nap,igazán jókedvünk lett tőle,sétálgattam a kertben,Levi Lénával pedig futkározott. Ezt az idei első tavaszi napot örökítettem meg.

Délutáni alvások

Az utóbbi hetekben a délutáni alvásokra nemigazán lehet azt mondani,h nyugodt,és rendszeres. Elég sokszor előfordul,h nem hajlandó aludni. Szívesebben játszana,főleg,mikor Apuja is itthon van. Ilyenkor az ágyba tételkor elkezd nagyon keservesen sírni,és úgy kapaszkodik belém,h a sajog a szívem. Ha kiveszem,és átölelve vigasztalom,akkor megnyugszik,de ha vissza akarom tenni,akkor újrakezdi. Még hangosabban.:( De mivel aludni kell,ezért elmondom Neki,h nincs semmi baj,és becsukom az ajtót. Ezután kábé 5-10 perc múlva elalszik. Csak az a baj,h az ilyen sírós elalvás után fél-háromnegyed óra múlva már fenn is van,és sajnos sírva is kel fel.:( Nem alussza ki magát,és a délutánja innentől nyűgös,hisztis,álmos. Nem jó.

Persze agyalok rajta,h mitől lehet ez. Sokmindentől. A lepedőjén talált óriási nyálfolt,és a szájába dugott ujjai miatt azt gondolom,h a foga fáj,azért ébred hamar. De akár ez a rapszodikus időjárás is lehet az oka,ami nemhogy a gyerekeket,de a felnőtteket is megviseli.

Aztán 1-2 ilyen nap után olyan fáradt,h az etetőszékben majdnem elalszik,és mikor felviszem,nincs ereje sírni,leborul,és egy pillanat alatt,hang nélkül elalszik. Ráadásul a szokásos 2óra hossza helyett 3, 3ésfél, esetleg 4 órát is alszik! Először ettől is megijedtem,h miért alszik ilyen sokat,dehát valamikor be kell pótolni a lemaradást. :)