Nincs rá szó,...

...h mekkora boldogság,mekkora öröm nekünk,mikor Elsőszülöttünk vállon fog minket,és egymáshoz húz,h pusziljuk meg egymást. Egyszer,kétszer,ötször,és közben örül,mosolyog. A végén pedig tapsol is...

A pohárról

A hatodik hónap elteltével,szoptatás után elkezdtük a hozzátáplálást,annak rendje-módja szerint,kanállal. Szépen lassan elfogadta,megszokta,h most más módon is hozzájut az ennivalóhoz. Gyümölcsöt,majd főzeléket kapott így,egy idő után már tátott szájjal várta a falatot,ha meglátta a kanalat. Nem volt ezzel probléma.

De miután már egyszer-kétszer kapott szilárd ételt,utána már folyadék is dukál. Kezdő anyuka rögtön el is gondolkodott rajta,h miből adjam neki.

Cumisüvegből talán kétszer ha kapott,még anyatejet,azt is 2-3hónapos korában. De azért megpróbáltam. Elfordította a fejét,nem kellett.

Akkor viszont ugorjunk egy lépcsőfokot,legyen csőrös pohár. Még csak közelítettem a szája felé,már vette ki a kezemből,és nézegette,játszott vele. Hiába mutattam meg Neki,h hogyan kell inni belőle,ügyet sem vetett rá. Hát ez remek. :S

Aztán nem maradt más hátra az utolsó lehetőségben bíztam,és elővettem a poharat. Csudaszép műanyag poharakat vettem Neki,még régebben,amit most előkotortam,és szolgálatba helyeztem. Mivel meleg nyári nap volt,reménykedtem,h szomjas lesz,és elfogadja az innivalót,bármiben is kínáljam. Először vízzel próbálkoztam,de rögtön eltolta a kezem,nem kérte. Aztán gyümölcslevet,teát is kipróbáltam,de mindegyiket elutasította. Na,most légy okos,anyuka-gondoltam magamban,és végképp tanácstalan lettem. Folyamatosan próbálkoztam,már Védőnőmnek is mondtam,h nem fogadja el a folyadékot,bármit kínálok Neki. A gyerekorvos megnyugtatott,h nem fenyegeti kiszáradás a gyereket,miután kétségbeesetten néztem rá,h mitévő legyek. Főzeléket,gyümölcsöt kap,abból hozzájut a folyadékhoz. Ők is,és Anyukám is azt mondták,h ne adjam fel,előbb utóbb sikerülni fog.

Aztán történt egy kánikulai napon,h vendégeink jöttek. Kiültünk a kertbe,árnyék alá,Levikém mellettünk ült a babakocsiban,egy szál pelusban. Volt legalább 35 fok,mindenki izzadt. Levikémnek a szabadban kínáltam az ebédjét,jóízűen meg is ette,majd az esélytelenek nyugalmával kínáltam Neki a vizet,ugyanúgy,pohárból. Ő pedig nagy lendülettel belekortyolt,és csak ivott,csak ivott!! :) Hát én olyan,de olyan boldog voltam! :)

És ettől kezdve egyszer sem volt probléma,gördülékenyen ment az evés,utána az ivás.

Mára annyira belejött,h ha kínálom Neki,eldob mindent,ami a kezében van,és a kortyolásra koncentrál. De tudja már kérni is,belém csimpaszkodik,és odahúz az asztalhoz.

Mikor eszik,legtöbbször én is ott ülök mellette az asztalnál,és én is eszek. Időnként megkínálom innivalóval,és ha szomjas,iszik. De ha nem szomjas,eltolja a kezem. 

Legutóbb történt,h kínáltam,nem kellett. Letettem a poharat az asztalra,és Apukával beszélgettem tovább. Pár pillanat múlva odanéztem,és a Gyerek két apró kezével a szájához emelte a poharat és önállóan ivott!! Na akkor kicsordultak a könnyeim...

Akaratnyilvánítás beszéd nélkül

Kicsi Kincsem szókincse jelen pillanatban pár hangsorból áll. Ez a dedede,a dizsizsizsizs, a nenene,és az ababap,amiket a nap bármely szakában képes bármennyiszer megismételni. Ez a kérdés és a válasz is egyben,mikor beszélgetünk. Tehát szavakban még nem tudja kifejezni akaratát,igényeit. Pedig azok aztán vannak már Neki! :) Sokszor persze nem egyeznek az én akaratommal,de ez Őt egy cseppet sem zavarja. 

És mivel mondani még nem tudja,másképpen fejezi ki akaratát. Pár példa:

Irányváltoztatás

Az utóbbi időben az utcán sétálunk,mivel az üdülő övezet nem mondható forgalmasnak,hébe-hóba hajt el egy-egy autó,esetleg bicikli. Szóval sétálunk,sétálunk,csak mikor irányt váltanék,és Ő nem akarja,leguggol,esetleg le is ül,kezeivel csapkod,és közben kiabál. Így jelzi,h Ő márpedig nem abba az irányba szeretne menni. Ha egy mód van rá. :)

Olvasni szeretnék

Imádja a könyveket,lapozgatja oda-vissza,nézegeti a képeket. Ez köti le a legjobban a figyelmét. Ha nem éri el a játékos dobozában lévő mesés könyvet,nyúl felé,és fennhangon kelti fel a figyelmemet,h ugyan adjam már oda. Ha nem azt fogom meg,amelyiket szeretné,eltolja a kezem,és hangosabban jelez,míg meg nem találom a megfelelőt.

Elfogyott a Kukac

Ezt a sós nasit nagyon szereti,ha szépen ebédel,kap mindig egy pohárnyi adagot,amit aztán önállóan eszeget. De nem fér annyi a pohárba,h elég lenne Neki,így mikor üres,az asztalon kopog a pohárral. Ha nem hallanám meg,akkor odahozza nekem a poharat,és a kezembe adja.

Éhes vagyok

Odajön hozzám,megfogja a nadrágomat,egész pontosan belecsimpaszkodik,és húz az etetőszékéig,majd mindkét kezével felkapaszkodik rá.

Kéremszépen a polcról azt...

Ez a legújabb módja a jelzésnek. Belecsimpaszkodik a nadrágomba,behúz a fürdőbe,addig a pontig,ameddig Ő szeretné. Majd felkéredzkedik,de nekem persze gőzöm sincs,mit szeretne. Kíváncsian nézem,várom,mi fog történni,majd felemelve odanyúl a polcra,és elveszi azt a tárgyat,amit lentről kinézett magának.

Azt hiszem,kezdem érteni az Ő nyelvét.:)

Új kedvenc

A dzsungel könyve úgy látszik,kevésbé lett érdekes az utóbbi hetekben. Azt vettem észre ugyanis,h egy idő után nem figyeli,nem érdekli. Viszont a Micimackó leköti,mosolyog rajta, tapsol is hozzá. A Micimackó mesék közül is a Micimackó és a Zelefánt a legérdekesebb! :)

Tizenkettő

Éjjeli hangos felsírás,ujjacska rágás,és nyálfolyás után,másnap áttört a tizenkettedik fogacska is. Jobb alsó örlőről van szó. Most 4örlő van kint,elölről számolva ugyanazon a helyen. Szimmetrikusan,aminek azért örülök,mert így már nagyon jól meg tudja rágni az ételt Kiscsibém.

Itt a tavasz!

A babakocsi már a múlté,meg sem kísérlem beletenni,mert nem nagyon bírja az egy helyben ülést. A levegőzést úgy oldjuk meg,h kabátot veszünk,és kimegyünk a kertbe Léna kutyához. Ott aztán lehet futkosni,nézelődni, kerti ajtót nyitni-csukni. Merthogy most az ajtó a legújabb felfedezés. Főleg,h el is lehet bújni mögötte. Legyen az fürdőszoba-ajtó,Leviszoba-ajtó,konyhaszekrény-ajtó,vagy kertkapu. Mindegyik egyformán érdekes!...:)

Most,h végre elég sanszos,h tavasz lesz végre,nagyobb kedvvel mentünk levegőzni. Sütött a nap,igazán jókedvünk lett tőle,sétálgattam a kertben,Levi Lénával pedig futkározott. Ezt az idei első tavaszi napot örökítettem meg.

Délutáni alvások

Az utóbbi hetekben a délutáni alvásokra nemigazán lehet azt mondani,h nyugodt,és rendszeres. Elég sokszor előfordul,h nem hajlandó aludni. Szívesebben játszana,főleg,mikor Apuja is itthon van. Ilyenkor az ágyba tételkor elkezd nagyon keservesen sírni,és úgy kapaszkodik belém,h a sajog a szívem. Ha kiveszem,és átölelve vigasztalom,akkor megnyugszik,de ha vissza akarom tenni,akkor újrakezdi. Még hangosabban.:( De mivel aludni kell,ezért elmondom Neki,h nincs semmi baj,és becsukom az ajtót. Ezután kábé 5-10 perc múlva elalszik. Csak az a baj,h az ilyen sírós elalvás után fél-háromnegyed óra múlva már fenn is van,és sajnos sírva is kel fel.:( Nem alussza ki magát,és a délutánja innentől nyűgös,hisztis,álmos. Nem jó.

Persze agyalok rajta,h mitől lehet ez. Sokmindentől. A lepedőjén talált óriási nyálfolt,és a szájába dugott ujjai miatt azt gondolom,h a foga fáj,azért ébred hamar. De akár ez a rapszodikus időjárás is lehet az oka,ami nemhogy a gyerekeket,de a felnőtteket is megviseli.

Aztán 1-2 ilyen nap után olyan fáradt,h az etetőszékben majdnem elalszik,és mikor felviszem,nincs ereje sírni,leborul,és egy pillanat alatt,hang nélkül elalszik. Ráadásul a szokásos 2óra hossza helyett 3, 3ésfél, esetleg 4 órát is alszik! Először ettől is megijedtem,h miért alszik ilyen sokat,dehát valamikor be kell pótolni a lemaradást. :) 

A fogacskák száma tizenegyre nőtt!

Alul,a két középső mellett közvetlenül érkezett a sorrendben tizenegyedik fogacska. Most már nemcsak felül,hanem alul is négy-négy van,szép szimmetrikusan. Ami pedig a délutáni alvásokat (nyűglődve alvásokat,sírós-hisztizős elalvásokat,nemakarokaludni kapaszkodásokat) illeti,azt gondolom,h a fogzás most folyamatosan fájdalmat okoz Neki. Pedig még elég sok hátravan. :(

Játékos hétköznapok

Micsoda mozgalmas napokat élünk mostanában,Levim nagyon mozgékony,és érdeklődő. Szerencsére. Mindent ki kell próbálni,mert minden nagyon érdekes! :)

Beszámoló képekben.

Anyatej,de meddig?

A szülés után tele voltam kérdésekkel,izgalommal,aggodalommal,többek között amiatt,h lesz-e tejem. Ha lesz,elég lesz-e Neki? És meddig lesz elég Neki? 

A kórházban közölték velem a csecsemős nővérek,h most nincs más dolgom,csak hogy igyak minél többet,h beinduljon a tejem. Én ittam,de azt mondták,kevés. Igyak még. Ittam még többet,már alig bírtam a vizes flakonra nézni,annyira nem kívántam,de ittam,hiszen a cél nemes. A harmadik napon siker koronázta erőfeszítéseimet,Levimnek már került a gyomrába annyi anyatej,amitől a mérleg nyelve kimozdult. A kórházban,a folyosó végére vittük Csemetéinket,h mérhessük evés előtt és után,és ez volt az első alkalom,h mosolyogva térhettem vissza a szobába. Ezután egyre több és több termelődött,aminek köszönhetően a kórházból utunkra engedtek.

Itthon aztán folytattuk a lázas méregetést,mert persze nem vagyok nyugodt,ha nem mérem,nem vagyok biztos benne,h elég Neki,és jóllakik-e. Kölcsönöztünk mérleget,és Védőnőmmel folyamatosan beszéltünk arról,h éppen mennyi Kicsim napi adagja. Fontos szempont volt szerinte,h megvárjuk a 3 óra hosszákat az etetéssel,mert 3 óránként kell ennie. Én bíztam is benne,és így tettem. 

Aztán egy szokásos mérésnél,a szokásos védőnői kontrollnál észrevettük,h nem hízott eleget Levim. Persze azonnal kétségbe estem,nincs elég tejem,nem tudom rendesen táplálni. Eszembe is jutott Anyukám,aki elmondta,h én 2-3 hónapon keresztül kaptam csak anyatejet,ne idegeskedjek,ha nekem sem lesz sokáig,előfordul. De engem ez persze nem nyugtatott meg,utánajártam minden létező fórumon,h hogyan lehetne a tej mennyiségét növelni. Na,én nem voltam rest,mindenféle módszert kipróbáltam,többet is egyszerre,gondoltam nem veszíthetek semmit. Olyan ételeket ettem,és olyan italokat ittam,amik serkentik a tejműködést,emellett félretettem,amit Védőnőm mondott,és igény szerint szoptattam. Nem vártam 3órákat az etetéssel. Az éjszakai etetések után,minden alkalommal a maradékot lefejtem. Az első pár alkalommal ez csak pár csepp volt,és hetekkel később lett akkora a mennyiség,h érdemes volt lefagyasztani. Így,teljes erőbedobással,szépen lassan Kicsimmel egy ütemben nőtt a tejmennyiség is. Szépen gyűltek a poharak a fagyasztóban,a hónapok teltek.

A 4.-5.hónap tájékán már éreztem,h nem kell olyan nagy erőfeszítéseket tennem,amikor kellett,volt tej. Azt hiszem,úgy mondják: beállt a kereslet-kínálat egyensúly. Ebben sosem hittem,de mikor én is tapasztaltam,az nagyon jó érzés volt.

Aztán eltelt 1év,másfél év,és már azon kezdtem el gondolkodni,h mikor és hogyan válasszam le Levimet,h ne vegye zokon.

Másfél éves kora körül gondoltam egy nagyot,és a reggel,este-kétszeri szoptatásból a reggelit elhagytam. Különösebben nem foglalkozott vele,gondoltam,ez simán ment. De másnap eléggé levert volt,akkor második alkalommal,valami miatt aluszékony lett. Egész délelőtt húzta az ágy,és én hagytam is aludni,de nem ültettem etetőszékbe,h tízóraizzon,ebédeljen,hanem a folyadékpótlás és az immunrendszer erősítés céljából szoptattam. Evett-aludt,evett-aludt,egészen délután 3ig,amikor már éber volt és tudott szilárdat is enni. 

Akkor eldöntöttem,h még ezt a téli influenza szezont meghagyom Neki,és a tavasz beköszöntével újraindítjuk a leválasztást.

De az elméletemet-elhatározásomat felülírva tegnapelőtt reggel Levikém úgy döntött,h nem kér ebből.:) Mármint anyatejből. Amint ölbe vettem,összeszorította a száját,és elfordította a fejét. Egyértelmű volt a jel,annál is inkább,mert másnap is ugyanígy tett. Én pedig megértettem. Nem kell ezen töprengenem többet,h Ő majd hogyan éli meg,ha én elhatározom magam.

Én elszántam magam,h mindent megteszek a kellő mennyiségű anyatejért,Ő pedig jelzi,h mikor elég. Igazi csapatmunka...