Nyár közepén,férjem szabadságának pontos dátuma és időtartama teljes birtokában felötlött bennünk a kérdés: nyaralunk-e idén? Eddig még nem nagyon gondoltam rá,merthogy elég zűrösre sikeredett az elmúlt hónap,úgyh gondolkodóba estem. KisCsemeténkkel még nem voltunk távol az otthontól úgy,h az éjszakát nem a saját ágyában töltötte. Így jobbnak láttam,h nem keresgélünk helyet,szállást,mert első nekifutásra lehet,h nem fog összejönni az éjszakázás. Úgy gondoltam,h egy pesti rokonlátogatás pár napra tökéletesen megfelelő lesz így elsőre. Oda viszont 3nap a minimum,ha mindenhol legalább pár órát szeretnénk tölteni.
Megterveztük,összepakoltunk,elindultunk.
Levi nagyon szeret utazni autóban,általában elnyomja az álom nézelődés közben,de ha nem,akkor nyugodtan eljátszogat a köré gyűjtött játékhalommal. Na,most ez nem sikerült. 10perc után megunta a nézelődést,és féktelen ordításba kezdett. Nem volt hajlandó lecsillapodni éneklésre,zenére,simogatásra,sem semmilyen nyugtatásra sem. Hegykőtől Bábolnáig ez volt a műsor,majd kiszálltunk pihenni,friss levegőt szívni. Kis séta,nézelődés után úgy látszott,megnyugodott. Majd kis idő után folytatta,legnagyobb megdöbbenésünkre. Ilyet nem szokott csinálni,nem értettem a dolgot. Jó kis kirándulásnak nézünk elébe...
Délután megérkeztünk,megebédelt,és a sokadik próbálkozásra összerakott utazóágyba próbáltam letenni,mert az álmosság már úrrá lett rajta. Gondoltam tuti el fog aludni,mert baromi fáradt. Tévedtem.
Ahogy leért a lába az új ágyba,megint úgy rázendített,h ki is vettem. Szegényem ne szenvedjen,ha nem muszáj. De hát aludni mégiscsak kell,Anyósom kivitte babakocsiban egy körre az utcára. Gyerek 5 percen belül aludt,mint a bunda. Egy kő esett le a szívemről,végre tud pihenni.
Délután elmentünk régnemlátott barátnőmékhez,ahol két Csemete is lakik. Remekül érezték magukat a Lurkók,jöttek-mentek-intézkedtek,minden simán ment. Hazafelé a kocsiban Levikém el is aludt. Második alvás is kipipálva.
Eljött az este,fürdés rendben,etetés rendben.
Tenném le az ágyába,megint üvölt. Ezt nem hiszem el. Most az ágy a probléma,az idegen hely,vagy egyszerűen szokatlan minden? Kivettem,és úgy döntöttünk,ahogy még soha,h aludjon velünk a nagy ágyban. Mert otthon külön kuckója van,külön alszik,mióta megszületett.
Szóval magunk mellé vettük,villanyoltás. Levikém csak ült középen,nézett körbe,jobbra-balra,h most mi történik. Lefeküdt,ringatta magát csendesen,fészkelődött. De csak nem jött álom a szemére. Forgolódott ide-oda,de legtöbbször keresztben feküdt,az Apjának a veséjét rugdosta,nekem pedig az orromba dugta a mutatóujját. Röhögőgörcsöt kaptam,és persze senki nem tudott aludni. Aztán csillapodott kicsit,a lába megállt,a fejét bedugta a nyakamhoz és szépen elaludt. Én is bóbiskoltam.
Aztán cirka fél óra múlva arra ébredtem,h hirtelen felül Levim,nagyokat sóhajt,majd megint rákezdi az ordítást,de olyan csillapíthatatlanul,h a szívem hasított belé. Villany fel,ringattuk az éjszaka közepén,nyugtattuk,h mindenki itt van,nem kell félnie,de Ő úgy sírt,h közben alig kapott levegőt. Letettük az ágyra,leültünk mellé,és attól kicsit megnyugodott. Csak ült,és játszani próbált. Rendben van,de ki fog aludni? Másnapra egésznapos szabadtéri programot terveztünk,készül mindenki,mi meg karikás szemmel fogunk odamenni? Ennek nem láttam értelmét,majd mikor újra elcsukló hangon sikítani kezdett a gyerek,úgy döntöttünk,h ott,abban a pillanatban felöltözünk,és hazajövünk. Persze Anyósomék marasztaltak,h éjszaka fél2kor ne induljunk útnak,de mikor ránéztek Levi szemére,és meglátták a hatalmas lila karikákat körülötte,nem tartóztattak tovább.
Felöltöztünk,beültünk az autóba.
Kifordultunk a sarkon,Levikém már aludt is!!!!! Most már csak abban reménykedtem,h nem borult fel teljesen a ritmusa,és vissza tud zökkenni a megszokott hétköznapjaiba.
Fél 5re értünk a ház elé,akkor ébredt fel!,rámmosolygott,én meg kivettem az autóból óvatosan. Felvittem a szobájába,Ő körbenézett,egy nagyot sóhajtott,és a vállamra zuhant a feje. Ahogy letettem,úgy aludt reggel fél9ig,ameddig egyébként is szokott...
