Szombat délelőtt volt,a család minden tagja fellelhető volt a ház valamely szegletében.
Helyszín: felső szint.
Jövök-megyek a gyerekkel,ahogy mindig. Pelenkát ellenőrzök,a lakás hőfokának megfelelően le-föl öltöztetem, kordont állok a lépcsőfokhoz veszélyesen közel érkezve. Aztán lett egypár elintéznivalóm fent,ezért a gyereket biztonságba helyeztem a kiságyban,ahogy ilyenkor mindig. Merthogy annál biztonságosabb hely nincs számára. Hittem én.
Kábé 5 perc elteltével hangos sírásba kezd a gyerek,mire én rohanok,mint az őrült,kikapom az ágyból, simogatom, vigasztalom, próbálom megtalálni a baj okát. Fej rendben,végtagok rendben. Biztosan csak túl nagyot huppant az ágyra,és megijedt. Szorosan fogtam, lementünk,de Levim nemhogy megnyugodott volna,sikító sírást produkált. Na,akkor mégegy leltár a testrészeken.
De nem kellett végignéznem mindenén,mert ahogy elemeltem az arcát a vállamtól,láttam,h véres lett a pólóm!!! A gyerek szája nem egyszerűen vérzett. Próbáltam törölgetni,h lássam,hol vérzik,de olyan nagyon folyt neki,h inkább csak széttöröltem az egész arcán. Persze férjem pont akkor jött be a kertből,és csak annyit látott,h a gyerek üvölt,és csupa vér.
Megfogta a fejét,én letöröltem a vért,és akkor láttam,h a felső ínye vérzik. Jól fel is gyűlt ott,a felső ajka meg dagadt. :(
Akkor öltözünk,irány a kórház.
Már öltözésnél egy hangja sem volt Kiscsemetémnek,szerencsére megnyugodott. Férjem szerint biztosan nincs nagy baj,de Anyut nyugtassuk meg,menjünk. Én mindenképpen akartam menni,az orvos nézzen bele a szájába,és ő győzzön meg róla,h nincs baj.A kocsiig érve Levi a kiscipőjét szerette volna mindenáron rágicsálni,oda is adtam neki. Ennek köszönhetően a kis vérrel teli "lufi" a szájában kipukkadt és kifolyt belőle az összes vér. Ennek örültem,mert a szája is lelappadt,nem volt már feldagadva. Egy szó nélkül ülte végig az utat,játszott a cipőjével.
A soproni kórház sürgősségi osztályán elég sokan várakoztak,na,gondoltam itt töltjük az egész délelőttöt. Áramszünet is volt,az adatokat kézzel vették fel. De aztán két perc múlva betegfelvétel,"ránézéses diagnózis":),hol vagyunk a sürgősségi sorrendben. Gyerek végigvigyorogta az egészet,én meg kínosan ügyeltem rá,h minden részletet elmondjak,h kiderüljön,van e komoly baj. Nővérke megtapogatta az ínyét,és mondta,h nem fáj neki,teljesen épek a fogrügyek. Kicsit megkönnyebbülve vártuk kint tovább a sorunkat,miközben Levi a mellettünk várakozó bácsival ismerkedett. :)
Aztán hívtak (szerencsére nem órák múlva). A doktornő "toroknézegető" :) pálcikával próbálta felhúzni az ínyét,de Levi elkapta,és játszott vele.:) A másodikkal sikerült bekukkantania,és azt mondta,h az ajakfék szakadt fel,de mivel már a vér is kiürült belőle,visszaállt a helyére,semmi teendő nincsen. Előfordul. :) :)
Szóval nem volt más dolgunk,csak megnyugodni,és rájönni,h ha a gyerek mindent betöm a szájába,még az ágyrácsot is ketté akarja harapni,akkor hamar megvan a baj...
