Egy szép nap

Hercegnőm már két hónapos,ami azt jelenti,h itt a méreckedés ideje. 
5240 gr és 57 cm. 
Ez pontosan 1 kilóval és 5 centivel több,mint amit egy hónappal korábban mértünk. :) Nekem megdöbbentő a fejlődés,de Védőnőm szerint ez így nagyon rendben van,Levinél is valahogy így alakultak a számok. Én már nem is emlékszem..
Míg mi ezen kontrollon voltunk, Levikém a szomszéd nénivel játszott,futkározott,és természetesen kekszet majszolt közben. :) Általában nem akar onnan hazajönni,elfut előlem,huncutkodik,csak hogy húzza az időt,de most olyan szófogadóan nyújtotta a kezét,mikor kértem,h mosolygott a szívem tőle. Nem beszélve arról,h úgy köszönt el: "..szebusz..". :)



Hason

Azt kell mondanom,h félsikert értünk csak el a cumival,mert ha esténként úgy tartja kedve a Kisasszonynak,akkor annyira ordít,h a esélyünk sincs betenni a cumit a szájába,egyszerűen kiesik belőle. Így próbálkozunk minden mással is,énekelünk,altató zenét játszunk le,simogatjuk,és különféle pózokban tesszük le,illetve próbáljuk letenni,h ne kézben aludjon csak el.
Amivel a legnagyobb sikert értük el,az a hasra tétel. Én is csak pislogtam,mikor hanyatt fekve ordított,nyűglődött,és amint hasra fektettem,azonnal megnyugodott. De persze ez is inkább csak napközben jön be,de már az is valami,h nem kell folyton a teraszra vinni,és babakocsiban altatni,hanem bent,a nappaliban hason alszik el,szépen,nyugodtan. Levikém ilyen pici baba korában egyáltalán nem szerette a hason alvást,csak sírt,kiabált,de úgy látszik Mesikém így nyugszik meg.



Barátunk,a cumi

Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget,mikor az orvos elmondta nekem,h a tejsömör kis hasi fájdalommal jár. Rendben - gondoltam akkor -,biztosan azért volt előző nap nyűgösebb. Pár nap még biztosan lesz ilyen,de nem lesz vészes.
Aztán teltek a napok,és Kiscsibém egyre többször volt nyűgös,egyre többet sírt napközben,és egyre esélytelenebbnek tűnt,h meg tudom vigasztalni. Két evés között már többször is visszaébredt,nehezen tudtam visszaaltatni,és mikor végre sikerült,akkor 10-15 perc alvás után ébredt,ordított. Az estékről nem is beszélve. 8tól,de van,h fél 8tól 10ig folyamatosan ordított. Már nem tudtam elképzelni,h mi baja lehet (folyton az időjárásra fogtam),egészen addig,míg az evések közben és után el nem kezdett sírni. Itt a pocakkal lesz a baj. Aztán eszembe jutott,h mit mondott az orvos: "kis hasi fájdalom...". Hát ez már elég messze van a kicsitől,mikor esténként már tiszta vörös a gyerek feje,be vannak dagadva a szemei,mert nem tud elaludni,és levegőt sem kap már a sírástól.
Úgyh azonnal utánajártunk a dolognak -köménymagleves,édesköménytea stb.-,és elkezdtük bevetni a fegyvereket. Ma volt az első nap,h kipróbáltuk őket,és már most,mintha nem lenne olyan keserves a sírás,és nem fájna olyan nagyon-nagyon az a pocak.
Mindezek mellett a másik,amit erősen javalltak nekünk,az pedig nem más,mint a cumi. Levinek nem volt,mert mindig kiköpte,én pedig nem erőltettem. Így nincs is tapasztalatom benne,h mennyit használ-árt,de kétségtelen - mondják -,h megnyugtatja a babát. Ám legyen,ezen nem múlik. Első pár próbálkozásnál Mesikém is kiköpte,de most nem adtam fel, mindannyiunk nyugalma érdekében,és így esett,h Kisbabánk rákapott a cumira. Az esti ordítás ma el is maradt,a cumi folyamatosan mozgott a szájacskájában,a szeme pedig lassan csukódott le. Mi pedig csak néztünk,h ez tényleg működik..
Ha így,hát így..  

A tejsömör

Máris 1 hónapos lett Kisbabánk,így az e havi kontrollra már indulhattunk is. Előtte persze Védőnő látta,lemérte,én pedig tátott szájjal néztem a mérlegre,ami 4230gr-ot mutatott, 1 kilóval többet,mint amennyivel született. Jól van,akkor nem kell mérleget bérelnem,jóllakik anyatejjel Kistündérem. 
Ma pedig,egy héttel később,az orvos is látta,ott is lemérték azért,és már 4540gr-ot nyomott!!! :) Te jó ég,mennyit eszik ez a gyerek! :) Hát végülis amennyit adok neki! :)
az arcocskáján megjelent pöttyökre is reméltem valami választ,h mi az,és hogyan orvosoljuk. Nem is kellett rákérdeznem,már mondta is az asszisztensnek,h krémet írjon fel Neki,tejsömörre. Még nem hallottam,így nevén nevezve,pedig Levinek is volt,csak kevesebb,és magától elmúlt. Szóval anyatejes babáknál jellemző,kinövi,ne aggódjak. Rendben,akkor nem aggódok. :)
Amíg mi az orvosnál voltunk,Levikém a szomszéd nénivel motorozott, aszfaltkrétázott, sétált, beszélgetett, énekelt. Kekszet is mindig szokott kapni,amit elnevezett Karola néni keksznek,és rendszerint itthon is olyat kér reggelire:  "Kano néni kecc,jó?" :)





Az első aranyköpés :)

Tegnap délután beszéltünk a Mamával telefonon,akit Levikém Mamónak hív,és mint ilyenkor mindig,a kezébe adom a telefont,h Ő is diskurálhasson vele. De kicsúszott a kezéből a telefon,és azt mondta:
"..oppá,leesett a Mamó!.." :))

Emesénk 4 hetes lett

Kishercegnőnk éppen ma lett 4 hetes. 
Már felszívódtak a szeméből a kis bevérzések,a kék fény is megtette jótékony hatását,már nagyon szép a bőre is. Szerencsére az étvágyával sincsen semmi baj,szépen hízik,bár a pontos súlyát nem tudom,holnap viszem a Védőnőhöz mérni. Az éjszakák egyre jobban telnek,hosszú órákat alszik egyben,és ha lerakom,már csak ritkán ébred vissza. Igazi Tündér a mi Kisbabánk! :)





Első napok otthon

Emesénk éppen 2 héttel korábban ékezett,legalábbis a kiírt időponthoz képest. Amit egy cseppet sem bántam,mert már nagyon nehezen cipeltem a súlyt,és Levikémmel egyre nehezebben tudtam már játszani,sétálni. 
Szóval két héttel korábban, viharos gyorsasággal, 3 óra alatt született meg a mi kis Hercegnőnk! Egy hét, és kétszer 6 óra kék fény kezelés után engedtek haza a kórházból, Levikém nagy örömére,ugyanis nagyon hiányolt már. A délutáni alvásoknál hisztiket csapott Anyukámnak,nem volt hajlandó aludni,de az evés sem ment gördülékenyen. Aztán végre eljött a nagy nap,hazajöhettünk,és Levi azonnal szívébe zárta Kishúgát. :) Először csak nézte,aztán simogatta, és odahordta egyesével az autóit,majd megmutatta Neki mind. :) Ez nekem óriási öröm volt,mert tartottam tőle,h esetleg nem fogadja el,vagy tudomást sem akar venni róla. De szerencsére nem így lett,és azóta pedig még közelebb került hozzá,már simogatja,puszilgatja,vigasztalja is. :)
Az éjszakázástól már eléggé elszoktam,így mondhatni folyamatosan fáradt vagyok. :) Bár úgy érzem,elég jól kezdek hozzászokni,mondhatni megedződök még a végén. :) A nappalok nagyon gyorsan telnek,észre sem veszem,és már a reggeli után hirtelen-gyorsan jön az ebéd,aztán már a fürdetéshez készülődünk. De mindez olyan szép és a szívünk tele van szeretettel,nem is cserélnék a világ minden kincséért sem senkivel! :)









MEGÉRKEZTEM!

Április 22-én,vasárnap megérkezett drága Kislányunk, Emese, 3250g-mal és 49cm-rel! :)

Szeptembertől Óvoda! :)

Télen már kezdtem barátkozni a gondolattal,h idén áprilisban beíratás van az óvodában. És h Elsőszülöttem idén nyáron már három éves lesz. Te jó ég,nem is hiszem el. 
El is jött hamar az április,én pedig nagyon izgultam, ugyanis rengeteg kérdés merült fel bennem ezügyben. A követelmények sora,úgymint szobatisztaság,beszédfejlődés stb.,vagy h beveszik-e már,ha igen,akkor 4 órára,vagy esetleg egész napra is. Mert őszintén megmondva én a 4 órás ott tartózkodást nem nagyon díjazom. A környéken két óvoda jöhetett szóba,mindkettő nagyon közel van. Én persze már gyűjtöttem infót az Anyukáktól,h melyikbe lenne jobb járni,hol jobbak a feltételek. A fertőhomoki lett szimpatikusabb,ahol -kevesebben,mint a hegykőiben -,15-17en vannak egy csoportban,a bölcsődésekkel együtt! Állítólag fejlesztő pedagógusok is dolgoznak itt. 
Pár napja elmentünk hát,fejemben az összes kérdéssel.
Az óvónéni azonnal szimpatikus lett,kedves volt,mosolygós,úgy nézett Levire,mintha ezer éve ismerné.:) Bementünk egy kis iroda jellegű helyiségbe,ahol az éppen nem használatos ágyak egymáson álltak,és Levi azonnal levette a cipőjét,h ráülhessen. Na,gondoltam,máris jól érzi magát,ez nagyon jó.
Kérdezte az óvónéni,h mennyi idős Kiscsibém,és mondta,h akár már holnap is mehetne,mert két és fél évesen már beveszik. Ezt nem is tudtam,mindig csak a 3 éves korról hallottam. 
A szobatisztaság kérdéséhez olyan rugalmasan álltak hozzá,h én csak ámultam. Nem probléma a pelus,-mondták-,ők nagyon szívesen kicserélik,van pelenkázó,kis jellel ellátott dobozokban tartják a pelusokat,nekem csak utántölteni kell. Aztán majd a közösségben hamar el fogja hagyni a pelenkát. Ennek annyira örültem,mert ez volt a legnagyobb félelmem,h emiatt nem fogják bevenni.
A beszédfejlődés miatt sem kell aggódnom,az óvónő egy mondattal felülírta a védőnő véleményét,miszerint Levi el van maradva a többiektől,mert már mondatokban kellene beszélnie. Láttam az arcán,h nem is érti,ki mondhatott ilyet,mert szerinte gyorsan fejlődnek a gyerekek,és aggódnom semmiképp nem kell. Ez volt a másik nagy megnyugvásom.
Nem beszélve a rengeteg szimpatikus dologról,mint pl. h nem kell  semmit vinnünk,mindent áll az önkormányzat,még a zsepit és a wc papírt is. 
Vagy h az ebédpénzt utólag szedik,felszorozva a napok számával,amit a gyerek bent töltött az óvodában.
Vagy h nincs kötelező időre megérkezés reggel,ezáltal nincs késés,csak a reggeli idejére ajánlatos megérkezni.
Vagy h a beszoktatás annyira rugalmas,h Levin múlik mennyit marad,nincs olyan,h 4 órát KELL maradnia,ha megy az ottalvás,már maradhat is egész napra.
Ez így összességében nagyon tetszett,eszembe se jutott elmenni a másik óvodát megnézni.
Annyit beszéltünk még meg,h az augusztusi bezárás miatt most még nem viszem Levit,mert akkor majdhogynem kétszer kellene beszoktatnom. Másrészt pedig heteken belül érkezik a Kistestvére,és mindkettőnknek jobb,ha akkor itthon lesz velünk.
Végül körbevezettek bennünket az oviban,és annyira meghatódtam a sok apró Mini-Manótól,a térdmagasságban elhelyezett mosdóktól,h a szívem csordultig lett szeretettel.:) Nem beszélve arról,h míg mi a helyiségeket vettük szemügyre,Levim azonnal talált magának elfoglaltságot,a sok játék teljesen lekötötte a figyelmét,hamar feltalálta magát. Remélem a beszoktatás is ilyen könnyen fog menni...

Diddis

Történt nemrégiben,h drága Kincsem a pesti látogatásunk alkalmával,szokás szerint -sürgős dolgát végzendő-,rohant fel-alá a lakásban. Szobából ki,konyhába be,és vissza. Legalább ezerszer egymás után,majd az ezer egyedik alkalommal megcsúszott a rongyszőnyegen,és úgy hasra esett,h a magas fa küszöbbe beverte a fejét. Azonnal elkezdett vérezni,én pedig azon nyomban pánikba is estem,ugyanis mélyen kinyílt a sebe,és nagyon keservesen sírt. Azonnal mondtam,h szerintem ezt össze kell varrni,menjünk,szaladjunk is az orvoshoz. Aztán férjem nyugtatgatott,h nem lesz baj,rohanni sem kell,szépen elindulunk,bevisszük a kórházba. Közben a vérzés elállt,Levim is megnyugodott,hamarabb,mint én. 
Mire az orvoshoz értünk,Levi már el is felejtette az egészet,mi pedig reménykedtünk,h nem kell varrni,csak összehúzni ragtapasszal,h szépen forrjon össze. 
Az ügyeletes orvos szerencsére nagyon rendes volt,készséges,és nem esett nehezére a beteg ellátás. Megtisztította a sebet hamar,ami elég nagy riadalmat okozott Kicsimnek,sírt is keservesen. Azt mondta az orvos,h nem olyan nagy,h össze kelljen varrni,összehúzza ragtapasszal. Meg is könnyebbültünk gyorsan. Kapott is egy tapaszt függőlegesen,egyet pedig keresztbe,h kalózos legyen :),amit 4-5  napig kellett rajta hagyni. Amint rákerült a két tapasz,elcsendesült,lekéredzkedett az apja öléből,és hamis mosollyal kisomfordált a rendelőből,mintha csak látogatóba jöttünk volna az ügyeletre. :) A váróban aztán felügyelet mellett rohangált tovább (naná),én pedig az orvossal megbeszéltem a többi teendőt.
Pár nap múlva aztán levettük a tapaszokat,de másikat tettem rá,mert még nem volt szép,Levi választotta ki az új tapaszt magának. Aztán pedig nézegette magát a tükörben,és mikor mondtam,h ott a bibis,mosolyogva mutatott rá: "diddis!". :)
1-2 nap után már le tudtam venni Neki teljesen róla,mert nagyon szépen gyógyult. Most már ilyen szép: