Belgyógyászati rutin vizsgálat

Terhességem elején kaptam beutalót belgyógyászati vizsgálatra. De elég sokáig rosszul voltam,hányingerem volt,hánytam,a hátam közepére se kívántam ezt a kötelező vizsgálatot. 

De most,h betöltöttem a 25.hetet,és megfelelőnek éreztem az állóképességemet ahhoz,h elmenjek,úgy ütemeztünk,h legyen szabadnap,gyerekfelügyelet,és kellő hajlandóság is. El is mentem,reggel 8ra (mert akármikor nem lehet ám), -10fokban,és megjelentem a rendelőben. Megláttak,be is tessékeltek,majd rögtön egy apró megjegyzést kaptam: "hány hetes? 26? előbb is jöhetett volna,ezt a vizsgálatot korábban szoktuk elvégezni!". Elég váratlanul ért a megjegyzés,de közöltem,h rosszul voltam,hányinger,hányás,satöbbi. Erre a válaszomra úgy néztek rám,mint egy földönkívülire,akiknél nem szokás koraterhességben hányni,de még csak émelyegni sem illendő. "Tényleg rosszul voltál? úristen,hánytál is???!!!" Na erre már sok mindent nem tudtam válaszolni,egy halk igennel elintéztem,és magamban mosolyogtam.

Közben vizsgáltak, EKG, vérnyomás,pecsét,aláírás. És hogy ne maradjunk szó nélkül, érdeklődtek Kisfiam felől,mert h nem ide hordjuk,van gyerekorvosunk,ha úgy adódik. Megemlítettem,h párszor aluszékonyság tört rá,izzadással,arcpirulással,amit a gyerekorvos,és a kórházi ügyeletes orvos is úgy látott,h vírusfertőzés. Ennek hallatán ő,mint frissen átképzett körzeti orvos,ezt egy fejcsóválással kétségbe vonta,h honnan tudják,lehet,h epilepszia! Na erre felkaptam a fejem,és jó mélyen felháborodtam. Elmondtam,h meg is vizsgálták,mire ő úgy védekezett,h "biztosan nem,de azért ki kell zárni".

Én úgy megbántam,h egyáltalán szóba hoztam ezt,mert csak felidegesítenek korán reggel. Abban a pillanatban úgy éreztem,h itt az idő,h menjek innen,nincs szükségem több jó tanácsra. Szerencsére éppen minden vizsgálattal végeztek,amiért mentem,nem volt miért tovább maradnom...

Két és fél

Tegnap lett Kiscsibém két és fél éves! Milyen hamar elment az idő,lassan óvodába fog járni. Pedig nyáron még eszembe sem jutott,h az óvodáról gondolkodjak,mert h az még milyen nagyon messze van. :) Aztán dehogy.

Ez alatt a két és fél év alatt olyan sok minden történt Vele,h hirtelen fel sem tudnám sorolni. 

De hogy a legfontosabbakat említsem: kérésre elmutogatja az összes testrészét, már nemcsak firkál,hanem kezét koordinálva formát rajzol, a kedvenc 20 részes kirakóját egyedül kirakja,és ami a legújabb,pár hete elindult a beszédfejlődése is! Aminek borzasztóan örülök,mert azt hittem,h még sokáig kell várni rá.

  Szavai:

tej,teji

sai-sajt

hóóó-opppá-hoppá

nnnncs-nincs

haaaaammm

bocs

tóóóóó-toll

és amit éppen tegnap,a hófordulóján mondott ki először: apa

Tegnap reggel kezdte,mikor Apa elment dolgozni,és csak mutogatott az ajtóra,és azt hajtogatta,h apa apa! Este aztán,mikor hazajött,és rákérdeztem,ki jött haza,azonnal mondta,h apa! Az Apja pedig el is olvadt örömében! :)

Kislányunk

Pénteken,a betöltött 24.héten mentünk el 4 dimenziós ultrahangra,h második Kiscsodánkat megnézhessük alaposabban. Eddig még nem kérdeztem meg a nemét,mert Levinél már ért minket ezügyben meglepetés,így a biztosra mentünk,és ezidáig várakoztunk,h megtudjuk, Kisleány,avagy Kisfiú Levi testvére.

Apuka legnagyobb örömére Kislányt hordok a szívem alatt,amit persze azonnal világgá kürtöltünk. :) Egyelőre még fel sem fogtam,de talán még azt sem,h nemsokára két gyerekes szülők leszünk. :)

Nevet még nem választottunk,mert Apuka még hezitál. Ugyanis Levi neve az én fejemből pattant ki,ezért most Apukáé a választás szabadsága. :)

Fejlődés napról napra

Tegnap délutánra a teiii-ből egyértelműen tej lett! :) Már bármilyen tejes dobozt felismer,rámutat,és mondja. Vagy a "mi van a poharadban?" kérdésre mutatja a tejes poharát,és mondja. :)

Ha pedig eszik,sűrűn kell kérlelnem,h "csak egy falatot,hamm",és már ismétli,h hammmm. Édesen mosolyog is hozzá. :)

Úgy tűnik,végre elkezd beszélni

Már nagyon sok mindenkitől hallottam,h az "én gyerekem már ezt is mondja,azt is mondja",vagy "tényleg semmit?...pedig már kellene",vagy ami a legrosszabbul esett: "nem akarod megnézetni?". Állítólag nem szabad a gyerekeket semmilyen téren egymáshoz hasonlítani,mert minden gyereknek más a fejlődési ritmusa. Talán ezért is esik rosszul,ha mások megjegyzéseket tesznek.

Két és fél éves lesz Kicsim a napokban,és eddig még csak állathangokat utánzott,és babanyelven beszélt hozzánk. Azt viszont egész nap. Újságokat lapoz nagyon sokszor,képpel telieket,és mindenre rámutat,kérőn néz rám,h mi az. Mi mondjuk,Ő pedig feszülten figyel.

Aztán 1-2 héttel ezelőtt meglepődve hallottam,h önállóan rámutatott egy képre az újságban,és azt mondta: teiiii! Odanéztem,és egy doboz tej volt a képen!!!! :) Hát én annyira boldog voltam,tágra nyílt szemekkel néztem,örvendeztem,és tapsoltam! :) Neki pedig sikerélménye volt. Pontosan egy nappal később,és egy lappal odébb az újságban rámutatott egy másik képre,és azt mondta: saiiii! Egy nagy tömb sajtot láttam! Nem hittem a fülemnek. Megint nagyon örvendeztünk,össze-vissza puszilgattam,és alig hittem el,h egy napot kellett csak várnom egy újabb szavacskára! :)

Pár nappal később a parkettán elcsúszott,én meg rögtön mondtam,h hoppá! Ez annyira tetszett neki,h többször direkt elcsúszott,és közben kacagott! :) Aztán már próbálgatta is: hupá, hopa. Este jött haza az apja,és pelenkázás közben a krémet gurigatta le-föl a hasán,és sok pé hangzóval ismételte: hó-ooopppppá! Gondoltam itt valami elindulhatott, mert eddig csak fülelt,figyelt a szavakra,a szám mozgását követte,most pedig már próbálkozik is.

Egy másik nagy meglepetés akkor ért,mikor valamit nem kapott meg tőlem,és azt mondtam Neki,h nincs. Persze ezt sokadszorra hallotta már tőlem,amit meg is értett már,de csak csend volt rá a válasz. Most viszont mondta utánam i hangzó nélkül: nnncs. Mikor kimondja,lehet hallani benne az i hangot.

A mi kis Tündérünk nem a klasszikus szavakkal kezd,úgymint baba,mama,anya,apa, hanem sajátos módon,az Ő ritmusában,éppen ami a legjobban megmarad benne.

Most már úgy látom,elindultunk ezen az úton,a meglévő szavacskákat gyakoroljuk,tökéletesítjük,és várom a következő csilingelő hangokat,ami ki fog ejteni a száján! :)

Válogat

Annyira örültem,mikor elérte azt a kort,h már mindent ehet. Nem kell külön főznöm,csak megcsinálom az ebédet,és együtt falatozhatunk. Meg ahogy azt én elgondoltam.

Hamar ráébresztett Kincsem,h nem rakhatok bármit a tányérjára. Ha nem tetszik neki,csak turkálja,játszik vele,vagy egész egyszerűen beleszagol és visszaadja nekem a tányérját. :) Én pedig próbálkozok persze,h "milyen finom,gyere egyél velem",vagy "hamm,csak ezt az egy falatot",dehát veszett fejsze nyele. Aztán gondolkodhatok,h mi mást adhatnék neki az itthon lévő készletből.

Mert persze van pár dolog,amit nagyon szívesen megeszik. Például itt vannak a krumplis ételek. A főzelék,a sült krumpli,krumplis tészta,rakott krumpli (tojás és kolbász félretol),és Apa krumplilevese. Ezeket ilyen sorrendben bármikor képes megenni.

Aztán itt van a csibefalat,vagy a rántott halrudak. Ezeket is imádja,de mindig nem kaphatja csak ezt,így kínálom Neki a különféle húsokat,de sajna azt minden alkalommal kiköpi. Ha belecsempészek a szájába a krumpli mellett egy kis húst,hihetetlen,de rögtön észreveszi,és már a nyelvével löki is ki. Én meg kész vagyok,nem tudom,h nevessek,vagy sírjak. :)

Eddig a Bolognai spagetti volt a kedvence,de rájött,h abban is hús van,és legutóbb az is kifordult a szájából. :S

A reggeli és a vacsora kínkeserves,mert a szendvicsek nem kellenek,virsli és rántotta kilőve. Helyette jöhet az üres kifli,üres kenyér,bundás kenyér,esetleg ha van itthon,akkor diós kifli. De azt se eszi meg mindig. És itt be is fejeződött a lista.

Na persze a rágcsák,kekszek,sütik jöhetnek,úgyh ezeket kőkeményen kell kontrollálnom,h csak ha szépen ebédel,akkor kapja. 

Szóval nem egyszerű,de remélem előbb-utóbb változik a helyzet...

Áááááá

Nemrég kezdődött az a korszak Kicsimnél,h ha azt mondom Neki,h nem,akkor mérges,dühös lesz. Elkezd sikítani,de amolyan dobhártyaszaggatóan! És nem akarja abbahagyni! Akkor csúnyán nézek rá,ami úgy tűnik,használ,mert abbahagyja,de akkor meg a játékait kezdi el dobálni a földhöz,kezeivel csapkodja az asztalt. Időnként már a hajam hullik ki ettől. De akkor sem engedek. Amit megmondtam,azt megmondtam...ugye.

Színes hétköznapok

Telnek a hétköznapok,hétvégék,az idő rohan,és mi észre sem vesszük. Csak végezzük a napi rutint,kisebb,olykor nagyobb nehézségekkel,megéljük a pillanatokat,amikből olykor csak egy adódik. Ezekből a pillanatokból most lejegyzek ide párat,amik mostanában kitöltik napjainkat. 

A body-ból való kibújás már régóta rendszeres napi esemény,de most már a mellény alatt is képes ezt a műveletet végrehajtani :)

 Közben egy kis nyelv-vizsgálat is belefér:

A napszemüveg új felfedezés,abban rohangálni nem csak tűző napsütésben lehet,hanem a szobában,villanyfénynél is. Elvégre a szem védelme fontos.

Tanul öltözködni. Ennek keretében a sapkámat próbálgatja,próbál kikukucskálni alóla.

A ruhás szekrényben pedig amit talál,azt felhúzza magára,mintha minden darab nadrág lenne. :)

De szokott randizni is a barátnőjével,aki a szomszédban lakik. Nagyon jól megértik egymást. :)

Így telnek a napok,vidáman,eseménydúsan,és közben cseperedik Kiscsillagom...

Végre megeszi a szalámis szendvicset

A reggelivel és a vacsorával mindig bajban voltam. Ugyanis válogat a Drágám,legszívesebben üres kiflit és kekszet enne egész nap. Próbálkoztam már sokmindennel,de nem sok sikerrel. A tejbegrízt szereti,de mindennap nem adhatok neki azt. Aztán ott van a tojásrántotta,amit egy alkalommal megevett,de többször már nem. Ugyanígy van a kakaós csigával,a diós kiflivel és a virslivel is,nem szereti túlzásba vinni. A bundás kenyér még csak-csak,de a szendvicsekről mindig leszedegette a szalámikat,és úgy ette meg a kenyeret,üresen. A májkrémes kiflikarikákat egy jó darabig szívesen ette,mára már az sem kell Neki.

Aztán egyik nap gondoltam kicselezem,és olyan "összecsukós" szendvicset csinálok Neki kenyérből,amiből nem tudja kiszedegetni a szalámit. Gondoltam próba-szerencse. :) És bejött.:)

Pillanatkép

Ha Kétévesem kezembe nyom egy strandlabdát,amit a fiókjából kotort elő,és adja nekem,h fújjam fel,közben pedig a forgószékben ülök,Ő pedig meglök úgy,h nagy erővel pörgök,el is felejtem,h hányingerem van. :)