Délelőtt fél 11körül érkeztünk meg a kardiológiai szakrendelésre. Már elment a nagy tömeg,ami az orvos szerint 9-10 körül tetőzik,és ennek nagyon örültem egy ilyen taknyos, H1N1-es időben.
Odafelé úton kicsit aludt Levim,de nem aludta végig az utat. Emiatt aggódtam is,mert ha fáradt,nagyon tud kiabálni! Lebontottam róla a nagy bundákat,pulóvert,amit édesen tűrt még félálomban. Majd mikor a szintén vizsgálatra várakozó kislány közvetlenül mellettünk elkezdett sírni,Levi is rákezdett. Na,mondom ez remek lesz,még sehol a vizsgálati macera,lesz ez a sírás még keservesebb is!
Bevittük a doktor bácsihoz,aki zömök,duci,ősz hajú volt,és nagyon aranyosan mosolygott Levire. Olyan volt,mint egy nagy medve! :) De kisPorontyom nem csitult,pedig azt gondoltam,h az orvos dörmögő hangjára kicsit megnyugszik.
Levetkőztettük a vizsgáló ágyon az uh-hoz. Néztük a képet,ahogyan vert a kicsi szíve,hát az egy csoda volt. Aztán hangot adtak a gépre,h a szívdobogás jól hallatsszon még kisHusim ordítása mellett is. :)
Aztán egy nagy medvés mosoly nekünk: a baba szívével minden rendben,semmilyen elváltozás nem látható!! Kis zörej hallatszik,de az a legtöbb gyereknél előfordul!
Hú,egy nagy kő esett le a szívemről!!! Annyira boldog voltam,és büszke az én Kicsimre!
Aztán gyorsan kinyomtatta a leletet az orvos,elmondta a diagnózist mégegyszer,és már iszkoltunk is kifelé,h megnyugtathassam Levit. Gyorsan felöltöztettem,betettük a hordozóba,ahol szépen megynyugodott,majd álomba szenderült! :)













