Puszi

Kb. egy évvel ezelőtt Kiscsibém,mikor puszit kértünk Tőle, bekapta az orrunkat. :) Először nem tudtam,h az a puszi, de mikor többször is így tett,mikor puszit kértünk,akkor már biztosak voltunk benne. Imádtam,ahogyan csinálta, szívet melengető érzés volt. :)

Ezt egy darabig csinálta,aztán feledésbe merült. Valamivel később arra lett figyelmes,h mikor Apa hazajön,Anyának ad puszit. Ez nagyon megtetszett Neki,és attól kezdve akárhányszor meglátta,megfogta a fejünket,és egymáshoz tolta,h adjunk még puszit egymásnak. :) Megmosolyogta,és jó párszor ismételtette velünk.

Mostanában pedig egyre többször mondom Neki,h kérek puszit. Az elején nem értette,majd mikor én adtam Neki,és közben mondtam is,h puszi,akkor igazán rögzült benne,h mi is az,és mit is akarok én tulajdonképpen. :) A következő alkalommal szégyenlősen mosolygott. Aztán már szégyenlősen mosolyogva dugta a buksiját az enyémhez. :) Én már ettől is elolvadtam. :) 

Tegnapelőtt pedig,miközben fürdettem,és már tiszta hab volt,egyszer csak azt éreztem,h két kézzel megfogja a fejem,és a száját rányomja az arcomra!! :) Szerintem nyitva volt a szája,mert a fogait is éreztem a bőrömön. :) Én teljesen meghatódtam,h ilyen nagy puszit kaptam,és kértem még. Nagyot mosolygott,és adott még!!!!!! Szóltam is azonnal az Apjának,h nézze gyorsan,mire ő közölte,h "Láttam". A hangjában boldogságot,büszkeséget éreztem,és egy árnyalatnyi féltékenységet,mert nem ő kapta azt a hatalmas puszit... :)