Délelőttönként csuda nagyokat szoktunk játszani. Építőkockázunk, rajzolunk a táblán, labdázunk, bújócskázunk. Nagyon bele tud feledkezni a játékba,élvezi minden percét. Abba sem akarja hagyni. Olyannyira nem,h mikor mondom Neki,h most már megyünk lassan aludni,akkor elkezd műsorozni. Elrohan előlem,nyafog,hisztizik,és mikor a karját megfogom,leül a földre,és próbál kiszabadulni a kezeim közül. Még fogat mosni sem akar ilyenkor,pedig azt nagyon élvezi. Napjában többször is befut a fürdőbe,előveszi a fellépőjét,és nyúl a fogkeféért,fogkrémért. De alvás előtt még erre sem hajlandó. Mindent elkövet,h ne kelljen aludni menni,de mivel aludni kell,fogmosás után felveszem,és elindulunk felfelé. Még egy kis sírás,hiszti,és a második lépcsőfoknál már bújik a nyakamba,és dörzsöli a szemét. Merthogy álmos,kifárasztja a játék,a rohangálás,csak az elindulással van a baj. Azzal a pár lépéssel,lépcsőfokkal,amíg az álommanók nem győzedelmeskednek.
A pelenkázó asztalon már nyugodtan fekszik,várja a jelet,h készen vagyunk a pelenkázással. Akkor átölel,és én teszem is be az ágyába,és mire leérek,már alszik.
Nálunk is van műsor elalvás előtt, az elszaladás a leggyakoribb. Kellemes napot nektek.
VálaszTörlés