Lassan,tényleg szépen lassan,de megindul az a beszédfejlődés. Én beszélek hozzá,megbeszélünk mindent. Én mondom,Ő figyel. Mindig.
Babanyelven mondja a magáét egész álló nap. Egyre több hangot használ,bizonyos hangsorokat rendszeresen. Ha mérges,akkor hangosan, ha jókedvű,akkor is hangosan. :) De mindent kommentál,hangsúlyozva alkot véleményt. Az értelmes szavak most kezdenek majd formát ölteni,ezeket most egy csokorba rendezem.
1-2 hónapja játszuk azt,h rámutat valamelyik testrészünkre,és feszülten figyeli,mikor mondjuk,h mire is mutat éppen. Láb,has,orr,szem,fül... Rámutat,figyel,másikra mutat,megint figyel. Sokszor akarja ezt a játékot,de még nem mondja ki a szavakat,csak szakadatlanul figyel.
Egyszer,mikor perzsa macskát mutattak a reklámban,sokadszorra,én pedig mondtam Neki szintén sokadszorra,h "nézd,cica!" Akkor először és egyszer,azt mondta: cece.
Persze kutyust is rengeteget látunk,a kertben egyet állandó jelleggel,és mindig mondom,h kutya,vau vau. Csak mosolyog,mutogat rá,és huncutkodik vele. Babanyelven mondja a magáét neki. Tegnap kutyusokról szóló riportot láttunk,hosszú volt,legalább 10 perces. Nézte,mosolygott,majd az édes kis ujjacskájával mutatott rájuk,és azt mondta: vavava. :)
Mikor közösen csinálunk egy feladatot,a végén én mindig azt mondtam/mondom,h kész. Régen ez reflexszerű volt,most pedig azért mondom,h Kicsimnek legyen egy jelzés,h vmit most befejeztünk. Érti is,és aszerint cselekszik. Múltkor megfogtam egy lepkét,ami berepült az ajtón,és azt mondtam: meg is fogtam,kész! Fordultam is hátra,h kiviszem,és azt hallom a hátam mögül hangosan: tész! :) Úgy meglepődtem,h visszafordultam, ránéztem/mosolyogtam, és Ő szégyenlősen mosolyogva megismételte. Egyszer. :)
Így indulunk hát a beszédfejlődés rögös útján,haladunk is lassan,de biztosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése