Hisztikirálynő

A mai a negyedik nap,h Zoli nem ér haza fürdetésre,reggeltől estig egyedül vagyok Velük. Ami önmagában véve "csak" fárasztó feladat,amit ki tudnék pihenni éjjel,de ennél egy picit többről van szó. :)

A délelőttök,délutánok remekül telnek,Levikémre sem jellemző,h bármi okból hosszas nyafogásba fogna,vagy torka szakadtából kiabálna,hamar megérti,ha valamit nem szabad. Játszunk,eszünk-iszunk,délutánonként fagyizni megyünk,ha jó az idő. Ő a pótkerekes biciklijével, Mesi pedig babakocsiban pihen.

Aztán eljön az este,Mesikém az utolsó napközbeni tej adagját megkapja,és onnantól megváltozik a nyugodt napunk. Nyűgösködéssel kezdi,és már nem jó hason feküdni sem,a pihenőszékben sem,és legtöbbször a karomban is ordít. Hogy pontosan mi lehet az oka,azt gondoltam,h már megfejtettem,de most már nem vagyok ebben olyan biztos.

Eleinte Apuka elkényeztetésére gyanakodtam,ami szerintem részben igaz is,de aztán voltak olyan napok,amikor az Ő kezében nem csitult,nálam pedig elaludt. Két estén pedig nem kellett fognom sem,h szépen ellegyen egymagában. Van,h a frontokra gyanakszom,de megzavarhatta a szülinapi felfordulás is,vagy most épp a telehold. Vagy egyszerűen csak nagyon elfáradna esténként? Vagy egyszer ez,másszor az. :)

Egy szó,mint száz, minden este fürdés előtt legalább egy órával rázendít. Mikor fürdetem Levit,nem tudom fogni Őt is,mert sajnos csak két kezem van,és olyankor mindegy hová teszem le,üvölt,mint akit nyúznak. A feje bevörösödik,a szemei feldagadnak,és keze-lába remeg. A mi dobhártyáink pedig épp hogy be nem szakadnak. :S

Ezen a héten még a mai,és a holnapi napon lesz ugyanez a forgatókönyv,aztán Apuka végre szabadságra jön, két hétre,és végre négy kezem lesz!! :)