Emesénk éppen 2 héttel korábban ékezett,legalábbis a kiírt időponthoz képest. Amit egy cseppet sem bántam,mert már nagyon nehezen cipeltem a súlyt,és Levikémmel egyre nehezebben tudtam már játszani,sétálni.
Szóval két héttel korábban, viharos gyorsasággal, 3 óra alatt született meg a mi kis Hercegnőnk! Egy hét, és kétszer 6 óra kék fény kezelés után engedtek haza a kórházból, Levikém nagy örömére,ugyanis nagyon hiányolt már. A délutáni alvásoknál hisztiket csapott Anyukámnak,nem volt hajlandó aludni,de az evés sem ment gördülékenyen. Aztán végre eljött a nagy nap,hazajöhettünk,és Levi azonnal szívébe zárta Kishúgát. :) Először csak nézte,aztán simogatta, és odahordta egyesével az autóit,majd megmutatta Neki mind. :) Ez nekem óriási öröm volt,mert tartottam tőle,h esetleg nem fogadja el,vagy tudomást sem akar venni róla. De szerencsére nem így lett,és azóta pedig még közelebb került hozzá,már simogatja,puszilgatja,vigasztalja is. :)
Az éjszakázástól már eléggé elszoktam,így mondhatni folyamatosan fáradt vagyok. :) Bár úgy érzem,elég jól kezdek hozzászokni,mondhatni megedződök még a végén. :) A nappalok nagyon gyorsan telnek,észre sem veszem,és már a reggeli után hirtelen-gyorsan jön az ebéd,aztán már a fürdetéshez készülődünk. De mindez olyan szép és a szívünk tele van szeretettel,nem is cserélnék a világ minden kincséért sem senkivel! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése