Már régóta küszködök azzal,h Levikém megegye a húst. Sajnos eddig nem értem el sikert,de még csak rész sikert sem,mert az apró húsfalatok is kifordultak a szájából. Hiába dugtam el a krumplipürében,kevertem a tészta közé,ahogy megérezte a cselt,köpte is ki mindennel együtt.
De mi persze ugyanúgy folytattuk a húsevést,mint korábban,és nap mint nap látta is a tányérunkban. És mégsem kapott rá az ízére.
Pár napja viszont oldalast sütöttem,Ő pedig kíváncsian nézegette a tányéromban. Kérdeztem Tőle,h megkóstolja-e,és azt mondta: "jóóóó...". Gondoltam,biztosan nem értette a kérdést,azért egyezett bele. :) Odaadtam Neki egy darabot csonttal együtt,de azonnal tartottam is a markom a szája alatt,h ha borul a falat,elkaphassam. Le is rágott egy darabot a csontról,én pedig feszülten figyeltem. Ő pedig megrágta,és lenyelte!! A szám is eltátottam,annyira csodálkoztam,mert mindenre számítottam,de erre nem. Micsoda áttörés!
Boldogan újságoltam este Apukának,aki szintén nem akarta elhinni.
De pár nappal később csirkeszárnyakat rántottam ki,és kíváncsiságból tettem egy darabot a tányérjára,és vártam. Ő pedig a legnagyobb természetességgel elvette,és vidáman falatozgatta!!! :)
Végre,gondoltam,így már ki tudom bővíteni az étlapját,nem kell állandóan azon gondolkodnom,h mit főzzek Neki külön.
A mai nap pedig bizonyíték arra,h a siker biztosnak ígérkezik,ugyanis egy egész szelet fasírtot kanalazott be krumplipürével!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése