Pesten volt intéznivalónk a héten. Belvárosi jövős-menős,ha kell,dugóban álldogálós. Ezért úgy döntöttünk,h Levikémet nem tesszük ki ennek a tortúrának,hanem a Mamához érve mi ketten ott maradunk,és Apukát útjára engedjük. Ez azért szuper megoldás,mert a Mama nagyon közel lakik az autópályához,így -Apuka javaslatára,unszolására- én vezettem fel. Életemben először,egy nagy útra vállalkoztam,és azt kell mondanom,h nagyon élveztem. Kicsit remegett a térdem,mikor ráhajtottam a sztrádára,de hamar rákaptam az ízére. :)
Szóval megérkeztünk a Mamáékhoz,akik már tárt karokkal vártak bennünket. Szerencsére az időjárás tökéletes volt,szikrázó napsütés,így az autóból kiszállva azonnal futásnak eredt Levikém. Kinyújtóztatta tagjait azon nyomban,1 perc alatt felfedezte Csöpi kutya új kennelét,és a ház oldalához támasztott seprűt is. Mamáék pedig csak mosolyogva nézték.:)
Dél körül érkeztünk,és kábé 5 perccel később Kicsim belelépett véletlenül a cica tejébe. :) Zoknicsere,nadrágcsere. :) A fél 2kor esedékes ebédig jócskán volt még idő. Szaladgáltunk a veteményesek között,a virágoknál,a konyhában minden szekrényajtót kinyitott,becsukott. Majd megint kinyitotta,és megint becsukta. Ezt kipróbálta a fürdőszoba ajtóval,a nappali ajtajával,és a bejárati ajtóval is.
Szépen ebédelt,és tudtuk,nem fog aludni evés után. Az élmények és az "idegen" hely miatt sem. Én fel voltam készülve minden eshetőségre, szemdörzsire, nyafira, hisztire. De a Papával rohangálás,és a kert felfedezése közben eszébe sem jutott,h álmos. Mama megkínálta kukaccal,amit bőszen eszegetett is,míg a lekváros bukta fel nem tűnt a színen.:) Közeledett felé,és egy szempillantás alatt kiköpte a szájában lévő kukacot,ami a kezében volt,eldobta. Megmarkolta a buktát,és boldogan falatozta. Persze Papáék egész idő alatt dokumentálták az eseményeket,főleg,h már annyi újdonságot csinál Kicsim,amit még nem is láttak. Össze-vissza puszilgatták közben,nem tudtak betelni vele. A teraszon ráadásul előrukkolt legújabb fintorával,Mamáék legnagyobb örömére,amit még nem sikerült eddig megörökítenem. Így élőben láthatták,ahogy hunyorít,felhúzza az orrát,és hátrahajtja a fejét,ahogy csak bírja. :) A jobbik eset az,mikor mindeközben áll,nem pedig fut,mert nagyon kemény tárgyak is jöhetnek szembe. :)
5 körül azért már dörzsölgette a szemét,álommanók nem voltak messze. Apuka közben befutott,csodálkozva látta,h Kisfia milyen éber az elmaradt alvás ellenére. Hát hiszen annyi felfedeznivaló volt,annyi minden más,mint otthon.
Fél 7kor már beborult,feltámadt a szél,Levikém is nyűgös volt már. Úgyh bepattantunk az autóba,és irány haza. Az első kanyarnál elaludt,de 1 óra múlva a fogfájás felébresztette,és keservesen sírt. Éppen megnyugodott,mikor hazaértünk,és már széles mosollyal futott be a szobába...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése