"Ugye,mond már pár értelmes szót Levente?"-hangzik a kérdés Védőnőmtől,és a körzeti orvostól,aki egyszemélyben a gyerekorvos szerepét is betölti itt,kisfalunkban. Akárhányszor találkozunk,mindig szóba kerül,merthogy pár szót már mondania kell(ene). Én meg már kezdem nagyon unni ezeket a kérdéseket,mert én (akárki akármit mond) azt gondolom,h egy másfél éves gyereknek még nem kell folyton értelmes szavakat mondogatnia. A szellemi és lelki fejlődése ettől még megfelelő,és folyamatos.
De persze azt nem ecsetelte,h mi számít értelmes szónak. Mert ha a kétbetűs szavakról beszélgetünk,h mamama,dede,nana,akkor azt mondhatom,h igen,beszél a Gyermekem. Aztán elhangzik az is,h apapap,amit ha úgy nézem,lehet akár Apa is,és akkor már több értelmes szó is elhagyta Kicsim száját. Ezeket pedig egész álló nap fújja,egyfolytában jár a szája. :)
Egészen Kisded korában folyton azt mondogatta: "ababap". Később váltott,és a "dedede" volt porondon. Aztán már a zsé hangzót gyakorolta: "zsizsizsizs","dizsizsizs",és hasonló nyelvgyakorlatokkal. Ebből alakult ki később a "disziz" is,amire mondhatnám,h angolul is beszél,de angolt senkitől sem hallott,így ezt is nyelvgyakorlatnak tekintem.:) És ha mindez beszéd,akkor igen,beszél a Gyermek,még ha a saját,babanyelvén kimondott hangokról is van szó.
Pár hete rám nézve szólt: "Ájá",és mikor nyújtotta a kezében lévő játékot felém,azt mondta: "tete". Én ebből következtettem,h az "Anya,tessék!" felkiáltás hangzott el,fog elhangozni szerintem nem is olyan soká. Ez már úgy gondolom elég jó irány ahhoz,h ne idegeskedjek a beszédfejlődése miatt,már csak azért sem,mert erről nekem sajátos (vagy ki tudja,h mások által az-e) véleményem van. Mégpedig az,h az érzelmi fejlődésnek óriási szerepe van abban,h később egyéb más területen mennyire képes fejlődni. Azt gondolom,h azzal,h Őt önálló személyiségnek tartom,és h engedem Neki felfedezni a világot,bátorítom,irányítom,egy olyan érzelmi,lelki biztonságot alapozhatok meg neki,amiből fog tudni meríteni,és könnyebben tud majd a Rá váró feladatokkal megküzdeni. Könnyebben fog tanulni,segít neki az önkifejezésben és beszédfejlődésben.
Én most erre az "alapozásra" fektetem a hangsúlyt,ezen dolgozom legfőképp. Aztán ha leutánoz,és próbálja a szavakat formálni,akkor én majd terelgetem,segítem. Addig viszont nem szeretnék ezen izgulni.
A mai világ sajnos nagyon teljesítmény orientált. Az emberek versenyeznek,kérdezgetik egymástól,h Kisfiad/Kislányod "felült-e már,elindult-e már?","Nem?Pedig már kellene!",vagy hogy "még nem beszél??!!Az enyém már régen!" Ettől pedig sokan megijednek,h úristen,biztosan elrontottam valamit,vagy alulfejlett a Gyerekem. Pedig szó sincs erről,éppen csak a környezetünk versenyeztet,ezáltal stresszel is. De ennek szerintem semmi értelme,és haszna méginkább nincs...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése