A sok munka,sok stressz most egy kicsit szüneteltetni látszik Férjemnél,eljött a szabadság ideje! Két egész hét kikapcsolódás,nyugalom. Gondoltam,most nekem is jut egy kis kimozdulás,h ne mindig itthon,ne mindig csak a házimunka. Kértem is egy napot,amikor Ő van itthon Levivel,én pedig csinálok magamnak programot. Kozmetikus,fodrász,miegymás. Szorgalmasan bólogatott is kérésemre,mert olyan ritkán van itthon Kicsimmel,h egy ilyen Hapsis Nap igazi kincs számára. :)
Nagy lendülettel be is jelentkeztem szépítkezni délelőttre. Már a gondolattól is ellazultam,h a fodrász székében nem kell mást csinálnom,mint az agyamat kikapcsolni és szépülni. Vagy...ööö...inkább szépülni próbálni.:)
El is jött a nap,
Kincsemet jól megpuszilgattam,h kitartson délig,míg visszaérek. A fodrásznál belenéztem a tükörbe,háááát,-gondoltam-jó sok munkájuk lesz a csajoknak rajtam. :) Közben jót csacsogtunk mindenféléről,hamar eltelt az idő. Kozmetikusom egy kis sminkkel kikupált,egész emberi fejem lett. :)
Repültem is haza kétkeréken,már Levi hiányom volt. :) Épp akkor aludt el,déli pihenés. Férjem mondta,h minden legnagyobb rendben,evett-ivott,jól viselkedett,és most az igazak álmát alussza.
Megvártam,míg felébred,egy kis játék,egy nagy-nagy ölelés,majd nekiindultam a városnak,beszerző körútra,busszal. Mint régen,mikor még ketten voltunk. A buszmegállóban jöttem rá,h kicsit korán érkeztem,még negyed óra a busz érkezéséig. Leültem,egy néni mellé,és beszélgetésbe elegyedtünk. A megállóból rálátni az ablakunkra,és egyfolytában odanéztem,mert tudtam,h Ők ott,én meg itt. Furcsán kezdtem érezni magam.
Végre megérkezett a busz,leültem olvasni. Aztán olyan érzés kerített hatalmába,mintha egy mágnes húzna vissza,minél jobban távolodom,annál erősebben. De én csak olvastam,utaztam,olvastam.
A buszmegállótól a célállomásig elég hosszú gyalogút várt rám,úgyh én csak mentem,közben gondolkodtam.
Egyre gyorsabban lépkedtem,minél előbb odaérjek. Aztán végre elintéztem mindent,kisurrantam a Várkerületre,és úgy éreztem,nem bírom tovább. Tulajdonképpen mit is csinálok én most itt? Muszáj nekem itt lennem? Nehéz volt a lelkem,és automatikusan a telefonomhoz nyúltam,felhívtam Férjem,h jöjjön értem. Mikor kicsörgött a telefon,nem bírtam visszatartani a könnyeimet. Hiányoztak...
Mikor beértek,odarohantam,és közöltem,h ez nekem elsőre bőven sok volt. Majd legközelebb biztosan könnyebb lesz,kellemesebb lesz,de most kifejezetten rosszul éreztem magam. Először Nélküle...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése