Már ennyi idő eltelt...Holnap lesz Levente Manónk 1 éves.
A napokban újraperegnek fejemben a gondolatok,élmények,h tavaly ilyenkor épp mit csináltunk,hol voltunk mi Hárman. :) Mondtam is tegnap férjemnek,h "holnap reggel 8ra vigyél be a kórházba!" :D Elég érdekesen nézett rám,de aztán hamar rájött,h én most 1 évvel korábban vagyok. :) Merthogy pontosan 1 éve,ma reggel feküdtem be a kórházba,a pocakból kijönni nem akaró Leventémmel. Felemelően jó érzés visszagondolni,újra átélni.
Ez az egy év páratlan volt,különleges,és semmihez sem hasonlítható. Mozgalmas,izgalmas,boldogsággal teli,és semmiképp nem unalmas. :) Az első hónapokban zombiként,karikás szemmel csodáltam Őt,sokszor kételkedtem önmagamban,bizonytalankodtam,rengeteg kérdés volt bennem. Aztán ahogy telt az idő,fokozatosan csökkentek a pelenkacserével eltöltött percek :),az éjszakai ébredések. És a kételyeim is,h képes vagyok-e a feladatra.
A születés pillanatától eltelt 1év alatt elképesztő,h milyen fejlődésen ment keresztül Kisbabánk. De én most inkább azokra a pillanatokra emlékeznék vissza,amik soha vissza nem térő,apró szenzációk,lelkünkbe boldogságot,békességet hoztak.
Például mikor kihoztuk a kórházból. Betettük a mózeskosárba,azt a pillanatot vártuk,mikor kiléphetünk a kapun,mert Levink folyamatosan mondta a magáét. Nem tudott pihenni,szerintem már sokkolta a kórház szaga is. De még zárójelentés,gyerekorvossal való konzultáció,szobatársaktól való búcsúzás. Aztán végre kiértünk a szabadba. Erősen sütött a nap,meleg volt,az a kellemes fajta. A friss levegőt megérezve Kisbabánk azonnal elaludt. El sem hittem. Békésen,mozdulatlanul...
Aztán mikor először toltuk ki a teraszra levegőzni. Oldalra fordított buksival remekül érezte magát. Még ma is az orromban érzem azt az illatot,amit akkor árasztott magából a kert,a nyár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése