Legtöbbször engem lát,én vagyok vele. Én keltem,én fektetem.
Ismer és felismer-olyannyira,h időnként játék közben hozzám kúszik,vagy odalépeget a kanapéba vagy az asztalba kapaszkodva,és mászna fel rám. :) Egyik kezével a nadrágomba,másikkal a pólómba csimpaszkodik,egyik lábát pedig fel is emeli,remélve,h felveszem. És én fel is veszem. :) Annyira szeretem,ahogy bújik és ragaszkodik. :) Csodajó érzés.
Én pedig megpuszilgatom,megölelgetem,tényként közlöm,h szeretem,és Ő ezzel meg is elégszik. Elraktározza magában,h jó,itt van velem,szeret,biztonságban és nyugodtan játszhat tovább. Azt hiszem. Remélem. :)
Ezután pedig már nyújtózik is,kéredzkedik lefelé. Megnyugodva,békésen. Imádom.

De szééééééép! Majdnem elsírtam magam, mert kb. ugyanezt csinálja az én Levim is.. Te pedig olyan jól leírtad.. Puszi Nektek!
VálaszTörlés:)
VálaszTörlés