25-én és 26-án békésen,hármasban majszoltuk a beiglit, újra rácsodálkoztunk az ajándékokra,kipróbáltuk újra őket,és élveztük a semmittevést. Remek napok voltak ezek,nyugalmasak.
Aztán eljött 27-e.
Mivel nem vállaltuk a 200km-es utat rokonlátogatás céljából,ezért úgy döntöttünk,h mi vendégeljük meg a nagyszülőket. A délelőtt folyamán meg is érkeztek mind a négyen egyszerre, tele csomagtartóval.
Kabátlevétel után azonnal Levisimogatás,nézegetés,gügyögés,és rácsodálkozás. KisSzerelmem mindenkire mosolygott,tátott szájjal csodálta a sok kíváncsi tekintetet. Azt gondoltam,majd biztosan meg lesz szeppenve a nagy zajtól,a sok egyszerrebeszélő embertől,és a kézből kézbe adogatástól. De még tetszett is neki!!! Nem kis örömömre nagyon jól érezte magát,mindig foglalkozott vele valaki. A "kukucsjáték"-tól annyira feldobódott,h hangosan kacagott!!
A 27-ei "délutáni jézuska" is nagyon sok meglepetést hozott, és mind után nyúlt,tapogatta,nézegette.
De délutánra azért kezdett már fáradni,nyűgös lett.
De délutánra azért kezdett már fáradni,nyűgös lett.
Estére már annyi infó volt a fejében,h nem tudott megbírkózni vele,elálmosodott,erősen dörzsölte a szemét,és nagyokat ásított.
Mikor kiléptek a vendégek az ajtón,szemmel láthatóan megnyugodott. Minden lecsendesedett,mozgás sem volt,és ettől kicsit nyugodtabb lett. Esti fürdés már ugyanolyan békében telt,mint szokott,az elalvás pillanatok műve volt.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése